Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505. országos fllés 1899. űeczember 13-án, tzerdán. 169 kezietést vonni. De nem is akarom ezt tenni. Nem is lehet, nem is szabad, a minthogy Komjáthy Béla se teszi. Sokszor vitatkoztam ég utasítottam vissza osztják részről jött ilyen számítást, mert 1867-bea Magyarország elmaradt ország volt, a melynek szükségletei ma sincsenek még kellően kielégítve, akkor épett alig voltak a legelemibb szükségletek fedezve. Tehát ennek az országnak meg kellrtt erejét feszíteni, hogy jóvátegye a mulasztást. Úgyszólván egy pusztaságot és parlagot kellett mívelés és kultúra alá venni, rohamosan ellátni minden irányban intézményekkel és befektetésekkel. Ha tehát a mi szükségleteink nagyobb mértékben növekedtek, mint Ausztriában, ez természetes. És az is áll, hogy nem szabad akkorának lenni az aránynak a közös quóta és belszükséglet között, mint 1868-ban. De én ebből nem akarok következtetést vonni, hanem mert illusztrált a képviselő úr, én is csak illusztrálásul hozom fel azt, hogy miképen áll az arány ma. Bocsánatot, de nagyon komplikált számítás és ezért én részletekbe nem is bocsátkozom. Nehéz pedig a számítás azért, meri; hogy kitudjuk, hogy mi marad az orsiág jövedelmeiből és mennyit vesz igénybe a közös'lgyi kiadás és mennyit vesz igénybe az ország minden egyéb szükségleteinek kielégítése: nem foglalkozhatunk ezen milliárdos budgettel, hanem ki kell számítani a netto-jövedeímet. í868-ban ez a nettó-jövedelem a rendes kezelésben mintegy százmillió forintot tett ki és a t. képviselő úr erre alapítja, hogy ez akkor 48°/o volt; de ebben benne van az államadóssági járulék is, mert e nélkül csak 28°/o volna. En ezt is elfogadom és ezen az alapon számítok. ÁH az, hogy körülbelül 48°/o, tulaj donképen szorosan számítva pedig 46°/o volt az, a mit igénybe vett ez a két tétel: a közösügyi kiadás és az államadóssági járulék. Ha a 97-iki állapotot veszszük, akkor a kérdés úgy áll, — és itt én a részletekkel mindenkor szolgálhatok — hogy Magyarország bevételei körülbelül 270 — 280 millió forint között mozogtak. Miután pedig a közöstigyi kiadások és a quóta, valamint az államadóssági járulék azon költségvetésben 65 milliót tesz ki, s így 23°/o-át veszi igénybe nettó-jövedelmeinknek ezen két tételnek szükséglete és mert a t. képviselő úr ebből az illusztráczióból talán valami következtetést akart vonni, én is illusztrálásul csak egyet hozok fel. (Halljuk! JSalljukI) 1868-ban, mikor nettojövédelmeinknek 28°/o-át vette igénybe a quóta és 48°/o-át a quóta és az államadóssága Magyarország egyes tárczákra mit költött, két-három tárczát veszek Csak fel a kultuszminisztériumra, igazságügyi minisztériumra és földmívelés- és kereskedelemügyi minisztériumra össze-vissza 25 millió forintot, és ma, a mikor 23°/o-ot adunk oda KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. tiszta jövedelmünkből e szükségletek fedezésére, a három tárczára 150 millió forintot meghaladó összeget költünk bruttó számítással. (Mozgás a szélső baloldalon.) Nem akarok ebből semmiféle következtetést vonni, sőt tiltakozom, hogy valaki ebből következtetést vonjon. Én ezt csak arra a számra akartam felhozni, hogy a mint ebből nem következik semmi, abból a számból se lehet következtetést vonni. Hiszen akadt osztrák ember nem egy, a ki azt vitatta, hogy a mi budgetunk megnőtt, hogy budgetunkból többet adunk ki az ország belszükségleteire, mint azelőtt aránylag a közös költségekre; de én protestáltam legjobban ez ellen mindig, mert ezt a bázist el nem fogadjuk, mert hiszen e szerint nem 33-84°/o jön ki, hanem 40 és 42, és ez ellen tiltakoztunk mindig. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Félreértések elkerülése végett szükségesnek tartottam ezeket szembeállítani azokkal a számításokkal, a melyeket hallottunk. (Malijuk! Halljuk!) Most pedig felveszem beszédem fonalát és áttérek más kifogásokra, a melyek történtek, és a melyeket majdnem minden képviselő ismételt, hogy mi dolog az a preczipimmmal, hogy annak idején minket ezzel becsaptak és ezt a becsapást ki kellett volna küszöbölni és Magyarországnak nem volna szabad a preezipuumot odaszámítani, mikor a quótát tárgyaljuk. (Halljuk! Halljuk! a jobh- és haloldalon.) Nem tagadom, hogy az a két százalék, a melyet az 1870-iki törvényhozás elfogadott, — mert az fogadta el ég nem az 1872-iki, a mennyiben 1872-ben csak törvény lett belőle, — és a mely akkor törvénybe ment, nem felel meg azon határőrvidéki jövedelmeknek, a melyek odacsatolása fejében vállalta el az ország. Elismerem. De, t. képviselőház, azt mondani, hogy itt sem äz akkori, sem a mostani törvényhozás nem tudta és nem tudja, mi módon van becsapva, nem lehet. A ki az akkori tárgyalások naplóinak utána néz, azt fogja találni, hogy az ország talán túlvérmes reményekkel volt aziránt, hogy miként fognak fejlődni a határőrvidék jövedelmei, de öntudatosan vállalt többet, mint a mennyit az akkori adatok alapján vállalhatott volna. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Sokáig kontrovers kérdést képezett ebben a házban, a mikor tárgyalták a törvényt, hogy 1867-ben beszámították-e a határőrvidék jövedelmét vagy nem? Egy érdekes vitatkozás is folyt ezen a téren Lónyay Menyhért és az akkori ellenzék között, és akkor Lónyay határozottan azt az álláspontot foglalta el, hogy az 1867-ikí quóta kiszámításánál a határőrvidék bevételei nem voltak fölvéve, és miután nem voltak föivéve, most meg kell adni annak árát és meg S2