Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

Jgg 505. országos ülés 1899. deezember Í3»án, szerdán. Én kénytelen vagyok, habár feltettem magamban, hogy sok számítással a t. házat nem untatom, (Halljuk! Ralijuk!) egy pár dolgot mégis felemlíteni, (Halljuk! Halljuk!) mivel nem a karom az állapotokat semmiféle fényes modorban illusztrálni és szépíteni, és nem akarom Magyarország fejlődését és haladását a valóságnak meg nem felelő színekben festeni, hanem azt akarom igazolni, hogy azon alapból eszközölt számítások szerint is, a mely alapon mi a hozzájárulási arányt kiszámítottuk, és a melyet mint aránylag legjobbat fenn kell tartani, egy bizonyos mérvíí határozott fejlődést konstatálhatok, a minek következése azután a számadatok eredménye szerint a quótának az emelkedett összegben való kiszámítása is. (Bálijuk! Halljuk ! a lal- e> ssélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő úr és mondják mások is, hogy nem lehet itt az adókat számba venni, mert hiszen az adókat fizetni kell, ha gyengül is a teljesítési képesség. Nos, én vettem magamnak annyi fáradságot és kidolgoztam több kimutatást arról, hogy önképen állott 1868-ban és hogy áll ma 1897-ben az egyenes adók aránya a fogyasztási adóhoz, a földadónak és a házadónak aránya az egyenes adókéhoz képest. (Halljuk! Halljtik!) Azt mondják, hogy nem lehet itt a nagyobb adó-bevételekből következtetést vonni, mert hiszen az, a mi Magyarországnak legnagyobb vagyona és legnagyobb jövedelme, az gazdasági depressziók folytán értékben csökkent, jövedelemben apadt. Mit akarok én ezzel bizonyítani ? Azt, hogy ebben az egész emelkedésben, a mely a mi számadatainkban mutatkozik, csekélyebb szerepet játszik ez a két adónem, mint a többi, mert 1868-ban az egyenes adók főösszege volt 44 millió; ebben volt földadó 34 millió, tehát a föld- és házadó az egyenes adóknak 77 százalékát tette ki. Azon adatok alapján, melyeken ma állunk, 1897-ben 56 millió forint volt az összes egyenesadók összege és ebből 31 millió a földes házadó, tehát ma 55°/o-al kisebb quocziens és koefíicziensképen szerepel ez a két reáladó az egyenes adókban. Hogy áll már most a dolog a többi adókra nézve? (Halljuk! Halljuk!) Ugy, — és ez nem érdektelen összehasonlítás — hogy ha veszszük az 1868-iki esztendőt, mint kiindulási pontot és felveszszük azokat az adókat csupán, a melyek alapján számít a quótabizottság, és a melyen alapszik ez az arányszámítás, a mely javasolva van, tehát kiNagyva minden egyoldaíúlag behozott és minden eltérő adónemet, azt fogjuk tapasztalni, hogy nálunk egy bizonyos emelkedés kétségtelenül megvan és nagyobb arányban van meg. így áll a dolog. (Halljuk! Halljuk!) 1868-ban az összes egyenes adóknak bruttó összege kitett 58 millió forintot, ebből levonva az eltéréseket, marad 44,929.000 forint. 1897-ben, ugyanígy levonva az eredményekből az egyoldalúakat, kitesz az eredmény 56,708.000 forintot, a közvetett adók kitettek 1868-ban 63 millió forintot, ma kitesznek 196 millió forintot. Levonva a levonandókat, maradt akkor 57 millió forint, ma van 16 í millió forint. Az arány tehát ágy áll, hogy az egyeues adóknál az emelkedés 26°/o, a fogyasztási adóknál l82°/o átlag az emelkedés. Ausztriában pedig — minden részletes számítást kiNagyva, csak a rezultátumot jelzem — 1868-ban az egyenes adók összege volt 74 millió forint, 1897-ben 116 millió forint. Levonva a levonandókat, a közvetett adók 1868-ban 153 milliót, 1897-ben 334 milliót tettek ki. Az emelkedés 97 százalék az egyenes adóknál, 57 százalék a fogyasztási adóknál és átlag mind a kettőnél 117 százalék. Mit akartam ezzel bizonyítani? Azt, hogy a mit a qaótabizottäág az 1887-iki módszer szerint tett számítás szerint eredménykép kihoz, vagyis, hogy egy bizonyos emelkedés motiválva van, az jelentkezik azoknál az adónemeknél is, a melyek egyformán állanak. így jelenkezik az eredmény is, ha 1868-at 1897-tel összehasonlítjuk — mert a létező quótát 1867-ben állapítottuk meg — a mostani quótát pedig felemeljük azon statusquoból indulva ki. A míg tehát Ausztriában emelkedtek az egyenes adók 57°/o-kal, a fogyasztási adók 52°/o-kal és átlag az emelkedés volt 117°/o, addig Magyarországon az egyenes adók az egyoldalúak levonásával 26°/o-kal, a közvetett adók 182°/o-kal emelkedtek, tehát az összes adók valamivel nagyobb mértékben emelkedtek nálunk, mint Ausztriában.Pedig ezek az adók, melyek az adóképesség, a fogyasztás és a keresetképességnek ismérveihez legközelebb állanak. Hogy pedig ez így van, és hogy ez az összeállítás is bir egy bizonyos bizonyító erővel és a mostani quótaemelést 33*84°/o-ig igazolja, mutatja a következő számítás. Ha a számítást mi tisztán és kizárólag a fogyasztási adókra és jövedékre alapítanák, kijönne körülbelül 33-23°/o. 1888-tól 1897-ig számítva preezipuusomal együtt 34*39°/o jönne ki. Még csak egyet akarok számadatok terén a t. képviselő uraknak válaszolni. És ez az, hogy t. Komjáthy Béla képviselő lír azt mondja, hogy micsoda borzasztó dolog az, hiszen 1868-ban már 48°/o-át tette a mi Összes szükségleteinknek a quóta; hát ez is egy motívum arra, hogy nekünk a quótát emelni nem szabad. Ez, bocsánatot kérek, illusztráeziónak illusztráczió, de motívumnak nem motívum, mert hogyha motívum lenne, akkor furcsa rezultátumra jutnánk, mivel akkor ebből az is következhetnék, a mit Komjáthy Béla képviselő úr se akar következtetni, hogy ma épúgy áll az arány; a következtetést nem vonta le és abból, hogy ma mennyi százalékát teszi összszükségleteinknek a quóta, nem is Bzabad követ-