Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505. országos ülés 1899. deczember 13-án, szerdán. jf-'j tom, és azt mondja: Miért van itt az utolsó tiz év véve, holott ezelőtt 1894-ig való évek szolgáltak a számítás alapjául? Azt hiszem, ez az ellenvetés sem állja ki a kritikát. Minden alkalommal, a mikor hozzájárulási arány számíttatott, ha általában az éveknek szolgáltatási rezultátumait akarjuk számításba venni, ez az előző és a hát mögötti évek alapján történik. És ez természetes is; hiszen aktuális quótát akarunk kiszámítani, tehát az aktualitással biró utolsó esztendőket figyelmen kívül Nagyni, nézetem szerint, igazságosan nem lehet. így történt az, hogy míg az 1894-ig terjedő számítások alapján ezen 1887-iki methodus szerint, a mely preezedenst képez, 334°/o jött ki, kijött ezen tizenkét esztendő alapján tett számítások szerint 33-84. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy ez még sem teszi ki a 344°/o-ot és ebben igaza van. Rá fogok térni és meg fogom okolni beszédem későbbi folyamán, hogy miért történt az, hogy mi kikerekítettük először is 34-re és azután 34-4°/o-ot javaslunk. De már most, mielőtt ezt tenném, csak hátteréül annak, a mit mondandó leszek, azt vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, hogy így történt ez 1867-ben, 1877-ben és 1887-ben is. 1867-ben azok a számítások, a melyek akkor történtek, kihoztak 29-et és 7 l°/o-ot; 1877-ben 29-et és egy fraktát, 1887-ben 29-et és egy nagyobb fraktát és a quóta nem állapíttatott meg annyiban, hanem azon szempontokból, a melyek előttünk most is döntők és mérvadók voltak. Ezt a, — beismerem, — nem csekély áldozatot hozta a törvényhozás, akkor is megtörtént a kikerekítés, vagyis nagyobb százalék állapíttatott meg, mint a mely a számítás alapján előállott. És a t. képviselő urak ezt tagadják. Nos hát, minden hosszú okoskodás helyett egyszerűen csak felolvasom annak, a ki hivatva volt az 1867-es időben ezen kérdésekben nyilatkozni, az akkori pénzügyminiszternek, Lónyaynak a nyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk!) 0 azt mondja: »Én azon állításnak« — a melyet előtte tett egy képviselő, hogy itt nem szabad és nem lehet politikai szempontból kiindulni — »én azon állításnak alaposságát tagadom. Tagadom pedig azért,« — azt mondotta 1870-ben, tehát három évvel a quóta eldöntése után, — »mert a törvényhozás többsége, a mely az arányt megszavazta, a törvény értelme szerint nem pusztán számokra építette szavazatait, hanem közegyetértéssel létesíteni kívánta azon alkut, a melyet a küldöttség a törvény értelme és megNagyása szerint kötött. Ennélfogva tagadom ezen indokot és a belőle vont következtetést Í8.« így történt ez 1867-ben és így történt most is; de én ezzel nem akarom legitimálni a mostani eljárást és ezért szükségét és kötelezettségét érzem annak, hogy ezt megokoljam, meg is fogom tenni, csak nem akarván elveszteni a fonalát azon okoskodásnak, a melyen megindultam, folytatom azon ellenvetéseknek a ezáfolását — már tőlem telhető ezáfolását — a melyek ezen alapot és ezen számításokat illetőleg tétettek. A t. képviselő urak egyáltalán sommásan elvetik a mi számításainkat, s azt mondják: adóalap-, budgetalap-, vagy abból vont bármily számítást el nem fogadnak. Azonban úgy tetszik nekem, hogy azután mégis ezeket a teljesen elkárhoztatott és sutba vetett számításokat, hogy ha tudniillik az általuk felállított tétel beigazolására alkalmatos, mégis itt-ott előveszik. És így Komjáthy Béla t. képviselő úr is azt kérdi, hogy miképen lehet Magyarországon egyáltalán ezen alapon okoskodni és erre valamit alapítani, hiszen Magyarországon 1867 óta 265°/o-kaI emelték az adókat s ennyivel emelkedtek a bevételek, Ausztriában pedig ugyanez idő óta 66°/o kai. Ha az ember ezt így állítja oda minden megvizsgálás és kommentár nélkül, és ha valaki hallja azt, hogy mig Magyarországon 265°/o-al emelkedtek az adók, Ausztriában pedig csak 66°/o-kal, ez a kormány mégis emeli a quótát: akkor igen természetesnek fogom tartani, hogy minden ember kárhoztatni és a legerősebben elítélni fogja a kormány eljárását. De az ilyen tételeket csak akkor szabad felállítani, ha azok abban a vonatkozásban, a melyben mondattak, kiállják a kritikát. Hogy az én t. képviselőtársam mely alapon hozta ki ezt a parifikáeziót, azt nem tudom. Komjáthy Béla: A quótabizottság jelentéséből! Szórói-szóra benne van! (Ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmonäások jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez bizony abban a vonatkozásban is az adóbevételeknek egyenlő alapon való mérése ezéljából a quótabizottság jelentésében igy nincs benne. (Élénk ellenmondások és derültség a szélső baloldalén.) Hogy Magyarországon265°/o-kal, és ott 66°/o-kal emelkedtek az adóbevételek, ez, bocsánatot kérek, nem lehetséges. Komjáthy Bélai Onnan írtam szórólszóra ! (3Iozgás és zaj a izélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Engedelmet kérek, az más alapon vagy más vonatkozásban lehetett mondva. A magyar bevételek 1868-ban 163 milliót tettek ki; 1897-ben — ezt az évet veszem, mert ez áll a legközelebb — 506 millió forintot, tehát 342-vel emelkedtek, a mi 209°/o emelkedést képvisel. Az osztrák bevételek ugyanazon alapon számítva, 272 millió forintot tettek ki és 1897-ben felmentek 666 millióra, tehát 394 millióval emelkedtek és igy 145°/o emelkedést mutatnak. Űgy áll a dolog tehát, hogy 145°/o áll 209°/o-al szemben, nem pedig 66°/o 265°/o-al szemben,