Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

Jg^ 505. országos ülés 1899. megtéve azt, a mit előre ígért, hogy jöjj kifogásokkal, ha máltányosak, méltányolni fogom: mondhatta-e valaki, a mandans, vagy bárki, hogy a mandatárius szószegő lett? Nem! (Zaj a szélső baloldalon.) Objektíve kell Ítélni és objektíve kell felfogni a dolgokat, t. képviselő urak, és a ki ezt teszi, arra a meggyőződésre jut, hogy a törvény alkut ir elő, alkudozás pedig nem kezdődhetik maximumokon, hanem kezdődik minimumokon. És éríe-e ez a szemrehányás az 1867. quótabizottságot, a mely nem járt el máskép ? Érte-e a többi quótabizottságot, a melyek nem jártak el máskép? Nem érte, miűket ért csak! Nohát elviselem a vádat. De öntudatomnak teljes önérzetével tiltakozom ellene és állítom, hogy ez a vád nem igazságos és helytelen. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Ellenmondások a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Méltányos-e az, kérdezem én, hogy azt, a mivel mi a tárgyalás elején az ország érdekeit védtük jogtalan követelések ellen, a védelmi állásponton a vita elején, most ellenünk fordítják, ellenünk támasztanak ég kovácsolnak belőle fegyvert, (Igaz! Úgy van.' a jobboldalon és a középen) nemcsak fegyvert, de sárt is ée ezzel dobálnak meg minket! Hát mi védtük azt, és nem úgy, mint a hogy Önök mondják, előre feladva álláspontunkat; lépésrőllépésre védtük és nem adtunk fel mindaddig semmit, a míg a mi alapunkon felállított számítással az egyezkedésnek lehetősége elő nem állt. (Igaz ! Úgy van! a jobboldalon.) T. képviselő urak! Önöknek joguk van így ítélni, de engedjék meg nekem azt a jogot, hogy én emelt fővel mondhassam és állíthassam, hogy ez a kárhoztató, ez a helytelenítő itélet bennünket nem illet és én azt el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) Most, t. képviselő urak, áttérek a mi számítási alapunknak megvédelmezésére és az alap ellen, a melyen állottunk, támasztott kifogások és vádaknak megerőtlenítésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja Kossuth Ferencz t. barátom és azt mondják mások is, hogy ez az alap egy abszurd alap; ki látta az adókat és adószolgáltatásokat felvenni az adóképesség megmérésére? Mindenekelőtt tisztázzuk a kérdést. így általánosságban felállítva, a dolognak van plauzibilitása. De meg kell vizsgálni, hogy így általánosságban felállítva, helyese? így általánosságban felállítva, a mint Kossuth és mások is teszik, azt hihetné valaki, hogy mi az összes adókat vettük, mert az argumentáczió, melylyel a t. képviselő urak és elsősorban Kossuth Ferencz képviselő úr él, az, hogy hiszen az adót meg kell fizetni, különben behajtják azt kényszerrel, tehát az nem mértéke a vagyonosságnak és a nemzeti vagyonnak, így felállítva, a tétel igaz. ec/ember 13-án, sserd&n. Akkor is vitathatnám, hogy egy országnak adóképességét a közszolgáltatások bizonyítják; de csak az egyenlő alapon álló közszolgáltatások adhatnak mértéket az ország nejének megítélésére. Úgy felállítva, a mint önök teszik, minden hozzátétel nélkül, talán igaz lenne az ellenvetés, mert akkor a fizetési képesség tulajdonképen fizetési kényszerűség. Ez azonban csak akkor állna, ha mi minden adót vettünk volna, a mikre ennek az országnak szüksége volt, hogy adóemelésekkel és a terhek fokozásával állami szükségleteinek eleget tegyen. De hiszen nem így vettük a dolgot. A t. képviselő úr maga is elismerte, hogy leszámítások történtek. Miért történtek e leszámítások? Azért, hogy egyenlő alapra helyezkedjünk, mindent, a mi egyoldalúlag terheli Magyarországot, a számításból elimináltunk. És mert ez így vitetett keresztül, — természetes, egyes tételeknél az apprecziáczió kérdése és tárgya, hogy kisebb tételek mily összegekkel vonassanak le •— akkor a kérdés egészen máskép áll. Mert a kérdés, hogy általában az egyenlő alapon álló adók adnak-e bázist annak megítélésére, a mi egyedül lehet mérvadó akkor, mikor a hozzájárulási arányról van szó, a nemzeti vagyonnak, a gazdasági erőnek, a nemzeti jövedelemnek összemérésére. Hát azt állítom, hogy miután a nemzetek és az államok adóképességének és az iigynevezett nemzeti vagyonnak és nemzeti jövedelemnek megmérésére sem a tudomány, sem a gyakorlat nem talált még fel egy biztos mérőt, mert egy dinamometer ezen a téren nincs, hogy igenia az egyenlő alapon álló összes adóterhek másnak hiányában aránylag nem rossz és aránylag — miután ennél biztosabb és jobb nincs — jó mértéket képeznek. Ezek az adatok nem egyéni kombináczión alapúinak, és egyenként hivatalosan kideríthetők és ellenőrizhetők, s összeségükben elég híven visszatükrözik a teljesítési képességet. Az adók sokaságában és az adók különbözőségében rejlik azoknak kiegyenlítő hatása. Az adók mire vannak kivetve? Vagyonra, jövedelemre, keresetre, értékre, mun kára, szolgáltatásokra, mindennemű fogyasztásra. Pichler GyŐZŐ: Hát mire nincs ? (Mozgás és zaj a jobbóldalon és a középen.) Marjay Péter: Kutyákra is! {Zaji) Széll Kálmán miniszterelnök: Épen azért, — csak mellettem szól a t. képviselő úr közbeszólása — épen azért, mert majdnem minden életviszonylatnak, minden értéknek és fogyasztásnak, minden keresetforrásnak megvan a maga adóterhe, azoknak összesége, ha egyenlő alapon állíttatak fel és méretik össze a másik félével, egy bár nem abszolút tökéletes, de lehetőleg megközelítő mértéket képez és nem abszurd mérték az, a mint önök mondják. Tehát, t. képviselőház, a fődolog az, hogy