Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-505

505. országos illés 1899. deczeinber 13-áu, szerdán. jgg egyenlő alapra helyezkedjünk. Egyenlő alapra helyezkedtünk és ezt fogom bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban erre térnék át, legyen nekem megengedve, hogy a t. képviselő úr ellenében, a ki ezt oly abszurd dolognak mondja, hivatkozzam arra, hogy nem áll egyedül az a szegény quótabizottság és nem állok én egyedül, a ki ezt a nézetet vallom. Hivatkozhatom auktoritásokra, a kik hasonlólag ebben a véleményben voltak s ezt a véleményt nyilt kifejezésre is hozták. Itt fekszik előttem egy vélemény, elmondatott annak idejében a házban, ez így szól (olvassa) ; »Kétségtelen, hogy ugyanazon egy államban s a bonpolgárok az állami közterhek viselésére nem fejszám szerint, nem birtokaik becslés és osztályozás nélküli holdszáma, vagyis csupán területek szerint, hanem összes tehetségeik és adóképes gégéik szerint kötelezhetők igazságosan. Ha két önálló állam kölcsönös védelmi szövetségre lép egymással, akkor, az igaz, ezen védelemnek költségeit mindenik állam a másik hozzájárulása nélkül maga viseli, de egyszersmind kizárólag rendelkezik minden védelmi eszközeiről és így a dolog természetes folyama szerint azokról a néptehetségének mértéke szerint rendelkezhetik, a védelmi eszközöket csak a nép tehetsége szerint állíthatja elő. Ezen esetben is tehát a honpolgárok a külvédelem terheiben csak adóképességtik szerint vesznek részt. Bármelyike vétessék tehát ezen két szempontnak irányadóul, azon arány meghatározásánál, mely Magyarország és ő Felsége több országai közt a kül- és hadügyi költségek terheinek viselésére nézve megállapítandók, mindig áll az, hogy ezen aránynak alapja csak az illető országok adóképessége lehet.« Tovább azt mondja és ezzel végzi (olvassa) : »Ré8zemröl a közvetett és közvetlen adóknak úgynevezett bruttó, vagyis adóbehajtási költségek számbavétele nélkül számított összes jövedelmét tartom az adóképesség leghívebb mértékének és ezt ajánlom.« És ugyanaz, a ki ezt a véleményt e házban elmondta, nyilvános okiratban, a mely a ház irományai között foglal helyet, azt mondja: »Részemről a közvetlen és közvetett adókból befolyt bruttó bevételeket tartom az illető ország adóképessége leghívebb mértékének.* Tovább nem olvasom, pedig olvashatnék még belőle. És az, a ki ezt ezitálta, Magyarország egyik leglelkiismeretesebb, legskrupulózusabb államférfia volt„és az nem volt más, mint Ghyczy Kálmán. 0 mondta ezt a különvélemény megokolásábau akkor, a mikor kétségtelenül mindenkinek meggyőződése szerint ő az ország jogait és az ország érdekeit a leglelkiismeretegebben védelmezte, mondotta 1867-ben. Én még ezenkívül is hivatkozhatom másokra is, szaktudósokra, hogy bebizonyítsam, hogy másj sem oly iszonyú abszurditás az, hogy mi az adó alapjára álltunk. Az angol statisztikuso i egyik legnevezetesebbike, Giffen 1878-ban egy munka t adott ki, és ebben azt fejtette ki, hogy a nemzeti vagyonnak teljesen pontos megállapítása keresztfílvihetetlen mithematikai alapon. A tényleges becslésekhez azonban hozzáfogott, mert feladatául tűzte ki, hogy az arány legjobbikát, épugy, mint a magyar quótabizottság, kiderítse és kitalálja. S arra az álláspontra és konklúzióra jutott, hogy a nemzeti tőke megbecslésének legjobb alapja a jövedelmi adó, és becsléseit ezen alapún tette. Hát ez egy nagy angol tudós, a ki velünk állítja azt, a mit Kossuth Ferencz abszurdnak mond. Tovább megyek, t. ház. A nemzetközi statisztikusok Koppenhágában tartottak egy gyűlést, a melyben . . . (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Hiszen, t. képviselő urak. az igazság felderítéséhez talán ezek a közbeszólások nem járulnak hozzá. (Elénk felkiáltások; Halljuk! Halljuk!) Én objektíve beszélek, senkit sem bántok, én most védem magamat (Halljuk! Halljuk!) s a ki magát védi, annak joga van arra, hogy meghallgassák mindenütt, itt is. Ez a legkevesebb, a mit kívánni jogom vau. (Élénk helyeslés. Halljuk! Halljuk !) A koppenhágai statisztikai kongresszuson azt tűzték ki tanácskozásaik czéljáúl, hogy megállapítsák, mily módou lehet a nemzeti vagyont megmerni. És ezek a statisztikusok tanakodtak heteken és hónapokon át és nem jutottak semmi olyan biztos konklúzióra, hogy gazdasági, pénzügyi, avagy egyéb, az állam organizmusában jelentkező szirapíomák alapján meg lehessen azt biztosan mérni. Nem állunk tehát egészen egyedül ezzel az abszurd felfogással és egészen jó társaságban találom magam. (Helyeslés középen) Még csak egyet jegyzek meg, mielőtt az alapnak kérdését elNagynám, és ez az, hogy akkor, a mikor 1896-ban, 1897-ben és 1898-ban ez a quótabizottság azzal az osztrák abszurd követeléssel szemben ezt az alapot választotta defenzívául, de megmondta, hogy ha számításra kerül a sor, a teendő kifogásokat méltányos vizsgálat alá veszi, akkor nem hallottam senkitől támadást, hogy ez az alap abszurd, akkor minden ember azt mondta, hogy a quótabizottságnak igaza van, ez az alap helyes. És ha ez az alap olyan kedvezőtlen lenne Magyarországra, engedelmet kérek, azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. képviselő urakhoz, akkor miért ellenezték volna olyan sokáig az osztrákok és nem fogadták el ma sem nyíltan? (Helyeslés és tetszés jobbról.) Azt mondják az urak és azt mondja Kossuth