Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-505
505. országos ülés 1809. deczember 13-án, szerdán. Jgg Falk Miksa beszámoltunk működésünkről, nem most, hanem 1898-ban, azt mondjuk (olvassa): »Midőn a magyar részről ismételten az eddigi 31'4 változatlan fentartása lett javaslatba hozva, ezen számba csakis a magyar bizottság részéről tett számítás eredménye talál kifejezést, de a most fennálló arányszám nem képez változás alá soha nem kerülő merev számot, a mi különben a törvénynyel is ellenkeznék, minthogy a 67 : XII. törvényezikk egyenesen mondja, hogy kölcsönös alku által kell meghatározni a hozzájárulási arányt, a kölcsönös alku eszméje pedig előre kizárja, hogy akár egyik, akár másik fél egy változás alá eső fix-számmal, mintegy ultimátummal indítja meg a tárgyalásokat.* És azt mondja: »Nem vette tagadásba és most sem veszi tagadásba, hogy az általa elfogadott alapot mint aránylag legjobbat hozta javaslatba, és hogy némely bevételi tételek tekintetbevételénél, levonásánál, vagy le nem vonásánál bizonyos nézeteltérések foroghatnak fenn, úgy, hogy a kérdést némely tételek számítására nézve abszolút számítással eldönteni nem is lehet.« (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk í a jobboldalon.) Ezekből az okmányilag letett nézetekből mi következik ? Az következik, hogy a quótabizottság ragaszkodott a maga alapjához elejétől fogva, de elejétől fogva kijelentette, hogy a teendő kifogásokat, a felhozandó észrevételeket hajlandó méltányos egyezkedés tárgyává tenni. És az a bizottság, mely ezt mondja, a mely az osztrákoknak megmondja: álljatok a mi alapunkra, ha erre álltok, mi meghallgatunk benneteket, és minden alapos és igazságos és méltányos kifogásokat készek vagyunk figyelembe veuni, a merev álláspontnak örökös föntartását mondta-e ki? Nem. Ellenkezőleg, azt mondta ki az alkudozások elején, hogy alapjáról le nem tér, de ezen az alapon kész kiigazításokba menni. Ezzel egyenesen kimondta a saját alapján annak idejében teendő rektifikácziók figyelembevételét. Többet ennél nem akart mondani, különben feladta volna az általa védett ügyet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Számtalanszor megmondtuk az osztrákoknak: fogadják el azt az alapot, a melyen mi állunk, térjenek el attól az abszurd, attól a képtelen, attól a tarthatatlan követeléstől, amely abból állott, hogy Magyarország fizessen a népesség aránya szerint, azután készek vagyunk ezen alapon minden kifogást meghallgatni. Ezzel szemben a quótabizottság nem tehetett egyebet, mint eleinte a legmerevebb számítást téve a maga alapján visszautasított mindent; és ha akkor vissza nem utasította volna, kötelességet mulasztott volna. De mikor azután megváltozott a szituáczió és megváltozott az osztrákok állásfoglalása is, és többé nem volt szó a népesség arányáról, sőt nem volt szó a budget arányáról sem, — a mire majd visszajövök,— a mely 38%-ot hozott ki preczipuum nélkül, tehát 40-et és nem volt szó az összes bevételekről, a mik szintén 39 , 4°/ 0 közötti quótát eredményeztek volna, hanem mikor mindezek az alapok elNagyattak, akkor époly kötelességmulasztást követett volna el a quótabizottság, ha látva azt, hogy az egyezkedés lehetséges, mereven visszautasította volna azt, számszerűleg tett számításaiban, a mit elvileg előre konczedált, hogy méltányos alapon fogja a kifogásokat meghallgatni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Erről ítélhet valaki teljesen hite és meggyőződése szerint, hogy helyesen járt-e el a quótabizottság, vagy nem helyesen járt el. Lehet hogy mások bölcsebbek lettek volna, mint mi. (Egy hang a szélső baloldalon: Lehet!) Hiszen lehet, hogy a képviselő úr is; de azokból, a miket mondottam, azt a vádat nem érdemli a quótabizottság, a melylyel Kossuth Ferencz t. barátom különben parlamentáris támadását még megtetézték, megduplázták és beszéltek arról, hogy itten a politikai erkölcs megszegéséről és szószegésről van.szó. Pichler Győző: Úgy van! Úgy van! Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát, t. képviselő úr, nem úgy van. Meg kellett védenünk az alapot, védtük mindaddig, a míg az osztrákokkal szemben állottunk, azon igazságtalan, tarthatatlan alapok ellen, a melyekre ők helyezkedtek ; de akkor, a mikor azt láttuk, hogy azt elNagyják és azt láttuk, hogy jönnek most már azokkal a kifogásokkal és észrevételekkel, a mely észrevételeket már 1896-ban, annak idején, ha jönnek velük, méltányos és igazságos vizsgálat tárgyává tenni készeknek nyilatkoztunk, akkor — bocsánatot kérek, — az alkudozás természetének teljes félreismerése nélkül nem lehet arról beszélni és nem lehet a bizottságot vádolni. Az a t. képviselő úr, a ki ezt a vádat ellenem zúdította, nem egyszer, talán sokszor kötött egyezséget, mint mandatárius. Mondja meg nekem, hogy volt-e képes elérni az egyezségkötésnél minden esetben, a miből a tárgyalásnál kiindult? Mondja meg nekem, hogyha őt megbízta valaki, hogy egy üzlettárssal egyezkedjék, és ő elkezdte az egyezkedést, megformulázta magának az alapot, a melyen egyezkedni akar, megkezdte a tárgyalást és az az üzlettárs azt mondja, hogy arra az alapra nem helyezkedik, egészen máskép akarja az egyezséget; nagyon helyesen, bizonyosan visszautasította, de amikor aztán az általa választott alapon hihette és hinni jogosítva volt, hogy megkötheti az egyezséget, és azt meg is kötötte, nem mindazon kifogásoknak számbavételével, de csak egynémelyiknek számbavételével, nem Nagyva el az alapot, csak
