Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

504. országos tilés 1899. deczember 12-én, kedden. 153 egyáltalán Európaszerte, úgy a német tudás szerint, a mely úgyszólván minucziózus, mint az angol praktikus tudomány szerint, megbízhatóan nem lehet megállapítani. Amit ellenünk az osztrákok felhoztak, a népesség aránya, az megint nem bizonyít semmit, mert épen az angolok maguk is bevallották, hogy Irland általuk mindazon idő alatt, mióta önkormányzatáról lemondott és pénzügyei az angolba beolvasztattak, azóta mindig kizsákmányoltatok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Csakhogy az angoloknál a nagy Grladstone igazságos akart lenni és ezt legalább kétségbe nem lehet vonni, de belebukott ott is, mert az igazságosságba ott is belebuknak és itt is bele buknak, de ő legalább az igazságot meg akarta közelíteni. És az is bizonyos, hogy az angol közvélemény osztatlanul the old great man-nak, az öreg nagy embernek nevezte. Es bizonyos dolog az is, hogy ki akarták számítani a legigazságosabban Irlandnak hozzájárulási arányát. Azt hiszem, t. ház, hogyha csak annyira tudnánk mi menni Ausztriával, vagy ha nem is Ausztriával, hanem a mi köztünk élő békéltető faktorral, azzal az atyai jóságos kormányzattal, hogy igyekeznék kiszámítani, megközelítőleg megállapítani azt az arányt, a melyet igazság szerint is meg kellene, de meg azonkívül talán joggal is követelhetnénk, akkor, a mikor elmondhatjuk azt, hogy nemcsak megtettünk mindent, hogy a dolgok menjenek 1867 óta, pedig, t. ház, azt mondják pártunkról is, hogy az ellenzék époly részes a dolgok menetében, mint maga a többség, mert nem tudta megakadályozni, hát akkor minek panaszkodik! Hát természetes. (Élénk derültség.) Ha valaki a politikában siker nélkül hiába erőlködik, az csak nevetséges; (Derültség.) mondom, ha odáig tudnánk menni, hogy önök el akarnák hitetni a közvéleménynyel, hogy csakugyan van valami kis alapja, akkor ez a magyar nemzet, — a mint megmondta ezt már Mária Terézia, — mindent megtesz, ha vele bánni tudnak. T. ház! Önök képesek voltak 32 esztendeig fentartani egy olyan rendszert, a mely úgyszólván egymást kiegészíti, és mint egyik folyó a másikába ömlik megakadás nélkül, úgy megeszi az egyik rendszer a másikat, (Derültség.) egyik államférfiú megeszi a másikat, (Élénk derültség.) de azért a rendszer alapjában nem változik. A Duna megy a maga természetes útján, néha kiont, zavarokat csinál; a Tisza is ugyanazt csinálja, hanem ez az önök kormányzati rendszerére nincs hatással. Legfeljebb nem államtanácsosok, hanem igen jó, hegyes tollú zsurnaliszták az akkor uralkodó és kormányzó államférfiakkal összeteszik a fejüket, mint egy szép kis fogolykacsapat (Derültség.) és kidolgozva tetszetősen ezelőtt hírlapi czikkeket, — ma már nem is szükséges olyan nagy feneket keríteni a dolognak, beérik formulákkal is, — KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. hogy hogyan lehet a publikummal bizonyos dolgokat elhitetni, és azután a dolgok ismét mennek tovább, az adósságok szaporodnak; s ha a részletekben itt, vagy ott egy kis javulás mutatkozik, akkor nagy a gaudium, nagy a lelkesedés, hogy ime, kormányunk mit nem tudott kivinni, a legalaposabban képes tájékozni magát, hol kell segíteni és mindjárt ott is van. Ebben a rendszerben élünk ma is. De ma kellett végre rájönnünk arra, hogy tudományosan tárgyaljunk ilyen kérdéseket, arra azonban még nem tudtunk rájönni, hogy a kormány ezt szintén felkarolja. Hiszen a pénzügyi bizottságban, úgy tudom, az a szerény kívánsága volt a függetlenségi párt tagjainak, hogy ne csak épen a törvény által előirt adatokra terjeszkedjék ki a kormány, hanem egyéb adatokra is; a kormány pedig azt mondotta, hogy ez lehetetlenség, mert nincs neki egyéb adata. (Derültség.) Ily nagymérvű finaneziális politikát, a milyet Magyarország űz, azt hiszem, nagy könnyelműség úgy vinni, hogy ne lehessen minden dolgot statisztikailag igazolni. Ha a kormány nem is akarja azokat a nagy nyilvánosság elé hozni, hogy azután az ellenzék merítsen erőt magának belőle, de magában a kormány kebelében legalább házilag diskutiáltassanak ezek a dolgok. Igaz, hogy akkor is kiszivárogna belőle valami s mi igyekeznénk ezt az ország javára értékesíteni, de mégis, ha már a tudomány megnyilatkozott, hogy ma is, az új rendszernél ott álljunk, a hol a régi rendszernél voltunk, az nem helyes. Én azt hiszem, már maga az, ha meg tudnók akadályozni a quóta felemelését, és fejedelmi döntéssel egy évre csakugyan a régi quóta állapíttatnék meg, az nagy vívmány lenne abból a szempontból, hogy tudományosan akarjuk támogatni álláspontunkat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De komolyan véve az egész dolgot, a jövőben a tudományt is tekintetbe kell venni. Ha pedig ez megtörténik, a tudomány, azt hiszem, újabb embereket fog a porondra vonzani és talán egy kis elevenség fog támadni a közéletben, kivált ha a túloldal, a hol annyi tehetség lappang, (Derültség.) legalább a tudomány terén, a hol a tudomány álláspontjára helyezkedve szabadon nyilatkozhatik az ember és nincs alávetve annak a politikai fegyelemnek, érvényesíti tehetségét és meggyőzi a nemzetet álláspontjáról. Különben én is kénytelen vagyok Justh Gyula t. képviselőtársam azon álláspontjára helyezkedni, hogy a kormánynak a házat csakugyan fel kellene oszlatnia, mert ha az, a mit mi ugyan eddig mindig kontesztáltunk, de önök fennen hangoztattak, hogy tudniillik önök a nemzet nagy többségét képviselik, nem evidens, — pedig nem lehet evidens a múlt választások után, mert akkor a választásokat nem ez a kérdés dominálta elsőso