Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

154 SOÍ. országos Ülés 1899. deczember 12-én, kedden. sorban és még ott is, a hol kényszerítették rá a képviselő urakat, sokan nem nyilatkoztak erről a kérdésről egyenesen, sokan pedig úgy nyilatkoztak, hogy a quóta nem fog felemeltetni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem akarom általában véve untatni önöket. (HaVjuh! Halljuk!) Miután megmondtam azt, hogy mit várok, és hiszem, hogy önök ezen dolgokat még jobban fogják tudni, csak két fődologra fogok szorítkozni arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy miért vagyunk mi nagy inferioritásban, az adókat eltekintve is, Ausztriával szemben. Én azt hiszem, hogy a legfőbb argumentum mégis az, a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam a quótakérdésre vonatkozó jeles munkájában találtam, és a melyben maga az ausztriai kompetens testület mondotta meg 1896. november 26-ikán kelt ég az állami költségvetést előterjesztő jelentésében a következő, nagy figyelemre méltó igazságot. Németül mondotta, tehát németül fogom felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! olvassa) : »Die bekannten Thatsaehen stimmen auch mit obigen Ergebnissen. Die grosse Handelsbilanz Üsterreichs erklärt, wieso Österreich in den letzten 10 Jabren nicht blos grosse Beträge eigener Effecten aus dem Auslande zurückkaufen, gondéra noch grosse Summen in Ungarn investiren konnte, während zu Ungarn jede Stockung im Absatze ungarischer Titres sofőrt nachdrüeklieh empfunden wird. Es ist eben der Unterschied eines altén Industrie Staates, welcher von seinen eigenen Mitteln lebt, und eines, eben in Entwicklung begriffenen Landes, welches vieler Investitionen bedarf, und hiezu des fremden Capitals benöthigt. Die österreichisehe Volkswirtschaft ist schon autonóm in derselben Weise, obwohl nicht in demselben Grade, wie jené Deutschlands, und Frankreichs, während die ungarische noch stark vom Auslande und von Österreich abhängig ist, und des fremden Gredites zu seiner Entwicklung unbedingt bedarf.« Ez tehát maga elégséges arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy bebizonyítsuk, hogy nemcsak a Lajtha, hanem századok választanak el bennünket Ausztriától, nem is hozva elő azt, hogy az 1890-iki valuta-bizottság szerint a magyarok papiradósságaiiiak 60°/o-a Ausztriában volt. Úgy tudom, hogy ez 507 millió forintra van véve. Azt mondják, hogy az egy önálló gazdag állam és ha gazdasági állapotai nincsenek is abban a fokban és mértékben kifejlődve, a melyben Francziaországé és Németországé fejlődött ki, mert hiszen az a két mintaállam a leggazdagabb államok közé való, de mégis abban azállapotban van, hogy magamagát elégíti ki, hogy nincsen külföldi tőkére szorulva, Magyarország pedig teljesen a külföldi tökére van utalva és zavarba lehet hozni azzal is, ha visszaküldik czímjeiket, titreiket. Ez már maga azt mutatja, hogy mi nem emelhetjük a quótát Ez nem történhetik két olyan állam között, a melyik közül az egyik állam jó gazda és ezért úgyszólván a zsebében tartja a másikat. Közönséges értelemben a dolog úgy is áll, hogy Ausztria Magyarországot a zsebében tartja. Az rendesen kielégíti igényeit és mi csak akkor kaphatunk külföldi pénzt, hogyha azok adnak. (Derültség.) Németország egy idő óta nem támogathat bennünket, mert pénzére épen ipari befektetéseinél fogva magának van szüksége, és ha eltekintek attól a magas és hatalmas befolyástól, a mely igazán nyomja a magyarországi közvéleményt és Magyarországnak gazdasági életét nemcsak igen nagy mértékben befolyásolja, de úgy szólván szétgázolja, mi ki se mondhatjuk azt, hogy tulajdonképen mivel is tartozunk Ausztriának, mert nem lehet megtudni, hogy mily összeggel tartozik Magyarország Ausztriának a tekintetben, hogy a gyárosok portékájukat Magyarországra leküldik. Ez az állapot nagyon hasonlít ahhoz az állapothoz, melyet még alsó gimnazista koromban láttam egy szép kis kanári madárral. A kanári madár ugyanis egy lombikba volt helyezve, melyből az élenyt egy gép segélyével kihúzták és a kanári madár elaludt. Hát nem úgy vagyunk-e mi most? Nem ezért kell a három százalékot megszavazni? A kereskedők, bár meglehetősen lármáznak, igazi mozgalmat még sem akarnak csinálni; az iparos, a gazda hallga^ azért, mert a pénz, a hitel szépen ki van szivattyúzva és mint a kanári madárnak el kell aludnia. Elalélt tehát a nemzet is. Igen, de nem azért, mintha nem volna meg az életképessége. Megvan, csak a lombikban van s a levegő nem férhet hozzá. Azt hiszi a t. kormány s a t. túloldal, hogy ezek az állapotok örökké tarthatnak? Nem, t. ház ! Mindenütt, úgy a közéletben, mint az állami életben minden túlzás megbosszulja magát, s valamint egy magános ember, ha teljesen ki van szolgáltatva a hitelezőnek, csak bizonyos mértékig zsákmányolható ki, tudniillik addig, míg vagyona van, míg fizetésképes, de a hitelező is megütheti a lábát, mert elvesztheti az egész tőkét, úgy van ez az állami életben is. De mi gavallérosan állapítottuk meg a quótát. Pedig azt hiszem, 32 esztendei állami önállóságunknak és pénzkezelésünknek talán tartoznánk azzal a rigorozitással, hogy, miután igen sok pénz szerepel nálunk, mely nem a mienk, mely csak kölcsönben van itt, hogy tehervállalási képességünket nyomatékosan latba vessük. Ha azt akarjuk, hogy a hitel ne legyen magas, a mint azt a t. Smialovszky Valér képviselő úr mondotta, hogy a kamatláb is leszálljon, hogy olcsó legyen a pénz, talán nemcsak az határoz, hogy az illető akarja, birja-e fizetni, hanem talán az is, hogy milyen intelligencziával