Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-504
155 50t. országos iííés 18»9. deezember 12-én, kedden. hamisításnak elejét akarja venni, elértünk oda, hogy a 32-ik évre olasz bort iszunk. Az olasz bor, — nem akarok, igazán lehet mondani, ócsárolója lenni, — kisegítő eszköznek époly jó, mint az önök politikája a nemzeti életben. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Ha valaki nem ihatik jó, nemes magyar bort, olasz bort iszik, mert szokás. Az önök politikája az eddigi 32 év alatt legfeljebb az olasz bor magaslatára ért. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem ama olasz boréra, a melynek speciese a lacrima Christi, banem annak a magaslatára, a melyből egy holdon 200—300 akó is megterem. (Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) És hogy ez a nemzet ma nem képes lelkesedni ágy, hogy egész tábort állítson körül és úgyszólván döngessük az önök kormányzati rendszerét, abban, uraim, erős befolyása van az olasz boroknak; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) abban a tekintetben, hogy niiies a nemzetnek az a tüzelője, a mely volt azelőtt. (Derültség a szélső bah oldalon.) De van egy másik, és ez a pálinka, a gyomor- és erkölcsrontó pálinka . . . Lakatos Miklós: Zsidó-pálinka! Kolozsváry-Kiss István: Igen alaposan lehet lengyel-zsidó-pálinkának mondani, mert ezt a kezelését a pálinkának, a melylyel a nép él, csakugyan mondhatom, nem lehet eléggé megbélyegezni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos, t. ház, hogy a ki ebből többet iszik, és nem is kell sokat inni, mert a gyümölcspálinkából, az erősfokú pálinkából kétszer annyit lehet inni, mint a nép iszik amabból, az az ember dühös lesz, a ki azt iszsza és neki megy mindenkinek. (Derültség.) Dühös és ellenséges lesz a pálinkától és egyúttal nagyon hamar megijed. Ez nem olyan kis dolog. Apródonként látom én azt a cselédség körűi, a munkásosztálynál nyilvánulni, de a ga-dáknál, a magasabb állású emberek közt is, mert mértéktelenül olcsó és ha már valaki azt meg tudja inni, abból is épúgy, vagy talán még inkább többet kivan, mint egyéb italoknál. Ennek a pálinkának a kormányrendszer támogatásában legalább is akkora szerepe van, ha nem is törvényesség tekintetében, mint az egész többségnek, mert a létrehozásában ennek a többségnek — gondoljanak csak vissza a választásra — milyen eminens része volt! (Derültség.) Kérem, ha kegyeskednének egy kis szünetet adni. Előttem szólott t. képviselőtársam nagyon eltéri'ett azoktól a tárgyaktól, a melyeket én tárgyalni akartam és a melyeket most is szeretnék tovább tárgyalni, hnngom pedig és általában szervezetem kissé a kíméletet megkívánja, tehát kérem, kegyeskedjenek öt perez szünetet adni, hogy egy kissé pihenjek. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést folytatjuk. Kolozsváry-Kiss István képviselő urat illeti a szó. Kolozsváry-Kiss István: Először is fogadja a t. ház hálás köszönetemet, hogy engedelmével megkönnyítette, hogy a kérdés meritumával is foglalkozzam. Egy nagyon nevezetes dolog az ezen kérdés tárgyalásánál, hogy most már negyedszer történik a quóta ügyében a megegyezési kísérlet, és eddig a quóta természetével és általában ezzel a dologgal pénzügyileg, vagyis közgazdászatilag Magyarországon még nem foglalkoztak. Csak épen a mostani quóta tárgyalásoknál keletkezett egy kis irodalom; és én, megvallom, quótatudományomat ebből a kis irodalomból merítettem. Mivelhogy az, ki ezt a tárgyat szakszerfíleg kezelte, végeredményében nem merte megmondani, milyen quótaarányt ajánl, azt vettem ki, hogy nagyon nehéz, sőt majdnem lehetetlen a quótát fis összegben kiszámítani. Vannak szerencsétlen nemzetek rajtunk kivűl is a világon; ott van Írország, melynek történelme annyira hasonlít a mienkhez. Nem én fedeztem fel ezt a nagy hasonlatosságot, hanem többen már a régi világban, akkor, mikor tanúit emberek ágyszólván magánéletükben foglalkoztak ezekkel a közgazdasági kérdésekkel. Ezt a kis irodalmat kötelességem volt áttanulmányozni. Érdekes dolgokat taglal. Legelőször azt, hogy azon az alapon, a melyen a törvény parancsolja, hogy tárgyalja le a két bizottság a kérdést, nem is lehet a quótát igazságosan kiszámítani. A külföldi szakemberek legújabb álláspontjait mind összevéve, és a külföldi példákat mind felsorolva, ezek azt mutatják, hogy mi igazságos quótát nem is vagyunk képesek megszerkeszteni Ausztriával, mert azok az adatok, a melyekből csak approximative ezt meg tudnánk ejteni, nem állanak rendelkezésünkre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát ebből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy akkor mi miért küzdünk oly állhatatosan, hogyan mondhatjuk mi azt, hogy ez a quóta igazságtalan? Hogyne lenne igazságtalan ! Mikor senki sem meri azt állítani, hogy igazságos! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök óriási többségben vannak itt az országgyűlésen, miniszterelnökük is a szónak hatalmával bii, sőt a szót képes úgy alkalmazni, hogy a mit igazságnak tart, azt bizonyítani is tudja; de hogy ez a quóta igazságos lenne, azt még eddig, — én nem hallottam, talán akkor nem voltam a házban, — nem állította. Lehet, hogy beszédében majd fogja bizonyítani. Egy bizonyoä, hogy az adókulcsot, melyre a törvény utal, a mostani tudomány és általában véve, nem minálunk, de
