Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

ít)4. országos fllés 1899. deczeniber 12-én, kedden. 151 tebb és befolyásosabb németeket, ha a központi hatalom, a helytartók, a hatalom exponensei nem segítették volna őket? Hiszen emlékezhetünk még azokra a viszályokra, hogy egyszer mára federáczió majdnem meglett Ausztriában? És ki buktatta azt meg? Andrássy Gyula gróf, egyike azoknak, a kik a kiegyezést Magyarországon keresztülvinni segítették. Már most Andrássyra áttérve, neki is volt egy eszméje, neki is volt egy nagy csalódása, a mely veszedelmesen visszahatott a magyar állapotokra. Hiszen emlékeznek, t. ház, arra, hogy Andrássy Gyula gróf milyen erős harczot vívott azért, hogy a többség uralmát biztosítsa Magyarországon, hogy a minisztérium csak a többség soraiból vétethessék és hogy az alkotmányosságnak egy biztos garancziáját kereste abban, hogy Magyarországon a többség kebeléből legyen a minisztérium. Bécsben abban az időben szintén akartak rendelkezni arról, hogy ki legyen a miniszterelnök, abból indulva ki, hogy a miniszterelnök meg fogja majd tudni csinálni magának a minisztériumot a maga alkalmas emiereiből, a minisztérium pedig meg fogja csinálni magának a többséget. Tehát viszont, ha a többségből lesz a minisztérium, akkor a nemzetnek összeköttetése a többséggel épségben marad s tulajdonképen a nemzet fog ott kormányozni, a király uralkodhatik, a nemzet kormányoz. Hát t. ház, a gyakorlatban most is azt hiszik önök, hogy a többségnek mostani szereplése, a mostani viszonyok közt való összeszaporodása az Andrássy ideálja értelmében érvényesül ? Vagy a választások, melyek annyi diskusszió tárgyává tétettek itt, a végből, hogy .alkotmányos úton történtek-e, vagy egyáltalában a régi elmúlt viszonyok közt vájjon az első fúzió természetes úton készült-e? Vájjon azok az eszmék, a mik akkor a nemzet elé voltak téve, az államháztartás rendezése, a mely miatt fuzionált akkor az ellenzék a kormánypárttal, vájjon az volt-e az igazság, a mely miatt a nemzetnek az áldozatokat meg kellett tenni ? Nem, t. ház. Akkor sem volt igaz, és soha sem volt egyetlen egy nyilatkozata sem a többségnek igaz. Miért? Mert tekinteni kellett egy bizonytalan quidre, egy olyan dologra, a mi az ő hatalma körén kivfíl esett. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Magyarországon sem a miniszterelnök, sem a többség, sem annak egyetlen tagja, mint most a szőnyegen forgó törvényjavaslat is mutatja, nincs jogosulva arra, Hogy Ígéretet tehessen a nemzetnek. Mert ennek megvalósulása nem tőle függ. (Úgy van! Ügy van! a szélső haloldalon.) Itt van a harmadik tétel, hogy megszavazom politikából. Tudniillik akármit tettem egész életemben, szolgáltam a hazát, szolgáltam eszméimet — és az eszmék szolgálata igazán csak az ellenzéken történhetik meg, — ha érvényesíteni akarom tehetségeimet, ha a kormányra akarok jutni, akkor nekem, mint politikusnak mindent, a mit tanultam, félre kell vetnem, mert itt nem az a kérdés, hogy mit tanultál, mit tudsz, hanem hogy miképen tudsz meghajolni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szolgálatképesség nálunk többet ér a gyakorlatban, mint a legmesszebb menő tudás. A politikai érvényesülésben csak akadály a tudás; mert a tudás töprengést okoz, mig a tudatlanság, az nekivág mint schneidig ember a legvakmerőbb dolognak, (Derültség.) és keresztüljut rajta. És miután oly szerencsések vagyunk, hogy a t. közoktatásügyi miniszter urat tisztelhetjük ennél a 3°/o-os quótaemelésnél, eszembe jut, hogy boldogult Wenczel Gusztáv egyetemi tanár, a ki nekem is tanárom volt a magyar jog terén, mindig előhozta az ő szokott modorában, hogy: Barátaim, barátaim, plus valet favor in judice, quam lex in eodiee. Tessék ezt emlékezetben tartani. Nagy bölcsesség volt ebben a dologban. Mert, hogy a favor a legfőbb judexnél hogy dől el, attól függ Magyarországnak politikai közélete. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem azért, t. ház, azok, a kik a legfőbb judex és a nemzet között állanak, azok is csak emberek és sokszor gyarló emberek; és hazánk múltjában — nem én, hanem nagy emberek, jeles emberek mondották, ezzel a közönséges kifejezéssel éltek: ő Felségének rossz tanácsadói. Ha az a politika, a mely ónsúlylyal nehezedik a mi közéletünkre, balul üt ki és nem lehet már reparálni, akkor a rossz tanácsi dó a felelős. (Derültség a szélső baloldalon.) Nemzet és uralkodó ismét összekerülnek, és a mint Sysiphus a hegyre fölfelé görgette a követ, ők is a dolgot újra kezdik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez t. ház, a circulus vitiosus; a mint egy oldalról a függetlenségi párt és annak háta megett a nemzet nagyobb többségével vagy kisebb többségével, —• a szerint a mint majesztásánál fogva a nemzet erősebb támaszt ad hűséges szolgáinak, vagy kisebb támaszt, — mondom, a mint egyik oldalról mi teszünk, épúgy tesz a másik, nagy hatalom. Egy bordal mondja: »Mi van megírva odafent, kérdezze a ki dőre.« A bornak nagy közgazdasági jelentősége van. Tudjuk, ma a bornál sem az a kérdés, a mi volt 32 esztendeje, mikor a közösiigyeket megteremtettük. Ebben is van nemcsak közgazdasági, de van társadalmi, van élettani jelentőség. Akkoriban Magyarországnak nemcsak sok bora volt, hanem sok nemes bora volt. A magyar emberek, ha nem is ittak sokat, de finom, tüzes bort ittak. (Igaz ! Úgy van! Derültség.) Ma, t. ház, miután talán 29-ik vagy 30-ik esztendőre a földmívelésügyi miniszter a bor-