Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

150 801. országos ülés 1899. deczember 12-én, kedden. nem kapunk, tehát, minthogy nem lehet kapni, fizetünk. (Általános, zajos derültség.) A pénzügyminiszter úr a kormánypárti lapok szerint tönkretette Polónyi t. képviselőtársamat. (Derültség a szélső baloldalon.) Hanem én azt hiszem, hogy ha az a hitel, az az oszlop, a melyen egész háztartásunk felépült és az a húsz százalékos haladásunk is, a melyről előttem szóló t. képviselőtársam megemlékezett, meging, ő sem lesz képes biztosítani sem a nemzetet, sem a monarchiát arról, hogy mi fizetni tudunk. Hivatkozott a t. előttem szóló a munkára. E tekintetben egy véleményen vagyok vele; ha munkálódhatunk, ha lesz munkaképességünk, és ennek a munkának az érvényesülésében nem akadályoznak meg bennünket mesterségesen, úgy, mint a múltban, sok hibát is ki lehet reparálni. Hanem, t. ház, ennek a munkának is, azt kérdezem, hogy vájjon előnyére szolgál-e a három százalékos quótaemelés? Az a tudat a nemzetben, hogy az ő munkáját idegenek élvezik, idegen intézményekre, oly intézményekre, a melyeknek gyümölcseit idegenek élvezik, a kik nem voltak képesek a nemzet szívvéréve], természetével Összeforrni; ha látjuk azt, hogy oda fordítják azt a munkakedvet és munkaerőt, — és itt nem akarok egyenesen a népre hivatkozni, de a munkás osztályt veszem, a legmagasabb köröktől a legalsóig; — ha ezt látjuk, vájjon nincs-e lehangoló hatással reánk e jelenség? (Úgy van ! Úgy van! a szélső haloldalon.) Ha u czivílizált államokat és a polgárosúlt nemzeteket veszem szemügyre, látom, hogy az uralkodó politika náluk épen oda irányul, hogy a munkát és a munka eredményét, értékét maguknak biztosítsák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A munkán alapúi az újabb kor társadalma és a munkáé a jövő, de épen azon nemzeteknek, a melyek a munkára alapítják jövőjüket, arra kellene törekedniök, hogy munkájuk gyümölcse magát azt a nemzetet illesse, a mely dolgozik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az idegen politika érdekében végzett munka sohasem lesz gyümölcsöző, hanem csak kárt okozhat. Ez az elv épen úgy érvényesül a politikában, mint a nemzeígazdászatban, és én nagyon csodálkozom rajta, hogy a 19-ik század \égén különbséget tesznek az emberek a között, hogy a quótát meg lehet-e szavazni pénzügyi okokból, közgazdasági okokból, vagy politikai okokból. Hiszen ma a pénzügy, közgazdászat és politika körülbelül egy. A modern államok által polgáraik iránt támasztott igények melleit, és azon kívánalmak mellett, a melyekkel a mai társadalom az egyes elé lép, a pénzügy és a gazdaság eminenter elsőrendű érdeket képviselnek, és a ki nem képes pénzügyeiben, gazdasági ügyeiben egészséges nivót tartani, az, a mint a gyakorlati életből tudjuk, előbb-utóbb el kell, hogy merüljön. Pénz nélkül a legnagyobb tehetségek és a legnagyobb nemzetek sem tarthatnák magukat. Nagyon homályos valaminek tartom én azt, ha valaki a quótára adott szavazatát, mivel azt pénzügyileg és gazdaságilag indokolni nem tudná, politikai okokból motiválja. Ebben nagy fallácziát találok, a mely századok óta egész alkotmányos életünkön átvonul, azon idő óta tudniillik, a mióta az osztrák ház alattvalói vagyunk, s a mely abban nyilvánul, hogy minden bajban. bánatban és keserűségben, — valamint *a bíróságoknál minden Ítéletet meg szoktak indokolni, még ha az magából a természetjogból folyik is, — abban találják meg az indokot, hogy politikailag igazolva van. Ausztria hatalma alatt van nálunk a hadsereg, a külképviselet, a vámés kereskedelmi ügyek rendezése, legalább a gyakorlat ezt mutatja, hogy a kinek ezek az igazi leglényegesebb hatalmak a kezében vannak, az a hatalom, ránehezedvén a többi intézményre is, előbb-utóbb azokat is elrontja, korrumpálja. Hiszen eltekintve már most t. képviselőtársain felszólalásától, látjuk azt, hogy olyan dolgok, a melyek hazánk jeles férfiainak bölcs és körültekintő gondoskodása által, úgy látszott, hogy a hazának intézményes biztosítékai lesznek, a gyakorlatban ép ellenünk fordultak. Itt csak két példát hozok fel. Az egyik az, hogy midőn Deák Ferencz kikötötte a Lajtán túli tartományokra nézve a teljes alkotmányosságot, természetesnek vette, hogy Magyarországon csak teljes alkotmány fejlődhetik ki. A gyakorlati életben mi történt? (Halljuk! Halljuk!) Midőn az előttem szólott kijelentette, hogy vad háború, veszekedés folyik a Lajtán túl, és azt mondta, hogy miért bántjuk mi azért Ausztriát, tökéletesen igazat adok neki, abban tudniillik, hogy ki tudja, hogy ha az a központi hatalom reánk nehezedvén, így kiforgatta a mi intézményeinket eredeti sarkaikból, talán épen ezen hatalomnak ránehezedése Ausztriára ilyen teljes felfordulást, ilyen veszekedéseket idézett elő. Nem is olyan nehéz ezt indokolni, ha egy kicsit visszatekintünk az elmúlt harminczkét esztendő történetére, sőt nem is kell visszamérnünk a földtehermentesitésig. Tudjuk azt, hogy mi a kiegyezést ő Felségével csináltuk meg. 0 Felsége, hogy az alkotmányosságot a Lajtán tál is biztosíthassa, felszólította a németeket, és a dualizmus állítólag a magyarok és a németek szövetsége. Ugyan, mondják meg, t. ház, hogy szűnt meg a németeknek hegemóniája a Lajtán túl? Ugy-e, a nemzetiségek által? Mi, a kik a politikával foglalkozunk, a kik ÍX választásokkal már egy kicsit bíbelődtünk, ezt jól tudjuk. Mondják meg nekem, t. ház, eihiszik-e, hogy a szlávok legyőzhették a Lajtán túl a sokkal gazdagabb, művel-