Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

50*. országos ülés 1899. hogy a nagy csatorna kérdésénél Németországban mennyi nagy érdek jött összeütközésbe. Már most bizonyos, hogy Magyarországon is, külön vámterület esetén, mondjuk, hogy a nagyipar léteznék, de a többi kisebbel szemben hasonló ruináló versenyt űzne. Ezért tehát egyenesen, közvetlenül Ausztriát okolni ma legalább is felesleges; mert én azt mondom, hogy az ausztriai ipar szintén nem oly erős, mint a milyennek képzelik. Miért? Mert el álmosította a védvám és ha Magyarországon erős ipart akarunk, akkor nem szabad azt védvámmal megteremteni, hanem meg kell teremteni szakértelemmel, olcsó tőkével és azzal, hogy bizonyos differencziák arra az időszakra, a mikor az ipar versenyképessé teendő, valaki által valamiképen eloszlaltassanak és valaki által viseltessenek. E tekintetben igen érdekes két markáns esetre vagyok bátor figyelmeztetni, (Halljuk/ Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy menynyiben vagyunk tulajdonképen mi magunk okai annak, hogy az ipar nem fejlődik. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint hiba mindenesetre az, hogy az ausztriai nagy telepek, nagy iparvállalatok tulajdonosait hozzuk be Magyarországra. Ezek bizonyos mértékig amfibiális természetűek; amfibiumok, a kik maguk nem tudják, hogy ide vagy amoda tartoznak-e. Ausztriában, tudom, hogy az olyanok nagy hátrányokban vannak a többiekkel szemben, mert az előnyökből ki vannak zárva, és bajba esnek ott is, itt is. Ehhez járul az is, hogy eltűrtük eddig, mert nem le betett máskép, hogy sok ipartelep Magyarországon az ipart csak markírozza. (Igaz ! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Ez határozottan áll és nagy baj, mert menjünk csak Újpestre vagy Kőbányára, (Zaj a szélső baloldalon.) hol azt fogjuk találni sok esetben, hogy az egymásra utalt ipartelepek kapui egymással szemben vannak, de azért a maga iparszükségleteit nem fedezi a másik gyárnál, a hol azokat a szükségleteket készítik, hanem Ausztria közvetítő kereskedését veszi igénybe, (Zaj a szélső baloldalon.) síit ezt a magyar kereskedelem is teszi. És ebben van a baj. A magyar ipar nem tudja még támogatni a magyar ipart. De ennek is megvan az oka. A magyar ipar nem elegendő erős, nem rendelkezik elegendő tőkével, (Igaz ! Ügy van ! a szélső baloldalon) és ennek következtében nem hitelezhet elegge. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek az állapotok azok, a melyeket ezen alkalommal, azt hiszem, szükséges volt felemlíteni azért, hogy ha az említett differencziát akarjuk kiegyenlíteni, akkor mindnyájunknak közös erővel gondoskodnunk kell ama módokról és eszközökről, a melyekkel ezt a differencziát lehető rövid idő alatt ki lehet egyenlíteni. És ha már most a mi múlt fejlődésünkre reflektálunk, akkor azt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. deczember 13-én, kedlen. J45 látjuk, hogy az utolsó tíz-húsz esztendőben gyenge erőinkhez képest igen sokat tettünk. Ha pedig veszszük, hogy a kereskedelemügyi és földmívelési miniszter urak múlt és jelen jelentéseiben a közgazdasági politika le van fektetve, látjuk egészében a magyar közgazdasági politikát. Ott van az erdélyi kérdés, a székely kérdés, a rutén és felvidéki kérdés. Mindezek fel vannak vetve, ismerjük azokat, tudjuk, hogy mikép kellene orvosolni, de kevés az eszközünk hozzá. Befejezem beszédemet. Ki kell jelentenem, hogy, amit az igen tisztelt ellenzék oly rettenetes nagy dolognak tart, a háromszázalékos quótaemelést, azt én is áldozatnak tekintem ; nincs senki, a ki azt könnyű lélekkel megszavazza, de miután én azt tartom, hogy ma sem mehetünk oly experimentumba bele, mint a milyen a külön vámterület volna, a minek a kérdése különben is el van döntve, ezért, kénytelen vagyok ezt a háromszázalékos emelést megszavazni. Elismerem, hogy az ellenérték, a melyet érte kapunk, labilis ; (Mozgás a szélsőbalon.) de ezen labilitás is valószínűleg előnyünkre válik s meg kell engedni, hogy eddig nem volt semmiféle törvényes alapunk, mely az átutalási összegeket a mi tulajdonunknak ismerte volna el. Ez ennek a kiegyezésnek egyik kardinális előnye. A mint az igen tisztelt előttem szóló képviselő úr mondta, én is azt tartom, hogy érzületben mindnyájan egyenlők vagyunk bizonyos kérdésekben, de azért az egyik így mondja, a másik úgy; én azonban ezt visszafordítom és azt mondom, hogy az igen tisztelt ellenzéki urak igen sokat elfogadnak erről az oldalról, de nem akarják bevallani, és jól esik nekik, hogy specialiter ezen kérdésnél ma ezt nem kell tenniök. Ha kereszííüviszszük erőink egyesítését a közgazdasági élet minden ágában, és különösen az iparfejlesztés terén, (Helyeslés jobbfelől.), ha a gyöngéket erősíteni fogjuk azáltal, hogy őket ki nem zárjuk, s ha kell nagy áldozatokkal is versenyképesekké teszszük, akkor ez helyes és jó politika lesz. (Helyeslés jobbfelől.) Ilyen az utolsó törvény, a melyet e téren hoztunk, a mely a kisipar és a háziipar egyesüléseinek biztosította az állami kedvezményt. Ha az állami ingerenczia, a mely a vasipart és a czukoripart megteremtette, érvényesülni fog más ágazatokban is, akkor minden irányban megfogunk erősödni. Ennek azonban egy fel tétele van: az, hogy dobjunk el végre bizonyos jelszavakat és tegyünk le bizonyos kifakadásokról, a melyekkel jól esik a magyarnak magát kibeszélni, ha dolgozni nem akar. (Zaj a szélsőbalon.) Dobjuk el ezeket. Komjáthy Béla : Ki tanítja a magyar népet arra, hogy ne dolgozzék? Ki volt az? Smialovszky Valér: Ezen kibeszélések10