Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

504. országos fllés 1899. Thaly Kálmán: Most is csináltunk! Hát a tavalyi vasúti kölcsön ? Smialovszky Valér: Már több esztendeje nem csináltunk! Nem jól tudja a képviselő úr! Thaly Kálmán: Nem, mert nem kaptuk meg a 120 milliót! Smialovszky Valér: Ha azt kérdezzük, hogy állam háztartásunk egyensúlya meg van rontva, ugy-e nem? Be kell vallaniok, hogy , . . (Felkiáltás a szélső halóidalon: Hát azt kellene elrontani ?) Nos hát ezt nem szabad elrontani? Helyes! De akkor menjünk tovább ! Árúforgalmi statisztikánk mit igazol? Paszivitást? Nem. Érez- és fémkivitelünk mutat-e paszivitást? Nem! Ha kérdezzük azt, hogy többen vannak-e azok a magánosok, a kiknek a vagyoni mérlege passzív,... (Mozgás a szélső baloldalon.) Kérem, erre nem szabad azt bevallani, hogy ezek vannak többségben, mert ez csakugyan roppant szomorú dolog volna! A minthogy niucs is igy! (Felkiáltások a sséhő baloldalon : Hát tagadják ?) Marjay Péter: Mindig úgy szokták, hogy a valót letagadják! Smialovszky Valér: Legyünk igazságosak ! A baj máshol van és ezt az igen tisztelt ellenzék is bizonyította és én ezt bizonyos mértékig el is ismerem. Mi először régi adósságainkat nem fizettük meg; akkor tudniillik, a mikor a földtehermentesítés jött, nem beruházásokra, sokszor nem is az adósságok törlesztésére költöttünk. De, kérdem az igen tisztelt ellenzéket, ki ennek az oka? (Egy hang a szélső baloldalon: Ausztria!) Ausztria, vagy a mai kormány, úgy-e hogy nem ! ? Hát ez nagy baj volt. De bekövetkezett az, hogy kellett nagy beruházásokat tenni; megcsináltuk ezeket a beruházásokat. Vasutakat építtettünk és egyebeket. Ezek szükséges dolgok voltak. Azonkívül kérdem, melyik oldalról támasztatnak nagyobb igények az államháztartással szemben, erről az oldalról vagy onnan? Ne mérlegeljük azonban, hogy innen-e vagy onnan, hanem ismerjük el, hogy igényeink némely tekintetben nagyok ; igen nagyok úgy a privát embereknél, mint az államháztartásban. Szóval abban rejlik a baj, hogy igen sokat eszkomptáltunk, hogy megterheltük magunkat, és hogy ennek daczára még igen sok égető szükségletünk van és pedig nemcsak a beruházásokat, de a forgó tőkét illetőleg is. Barta Ödön S Ergo, fel kell emelni a quótát! Ez tiszta dolog! Smialovszky Valér: Erre akarok felelni, t. képviselő úr. A főbaj nálunk abban rejlik, hogy mindnyájan beruházásokra, hitelre, forgótőkére szorulunk, és hogy az állam, a megye, a község s a magánosok egyaránt el vannak adósodva. Innen származnak azok a nagy differencziák, a melyeket okvetlenül ki kell egyenlítenünk s a deezember 12-én, kedden. j ^g melyekkel szemben mindnyájunknak kötelessége pártkülönbség nélkül azon eszközökről és módokról gondoskodni, a melyekkel az államháztartás mérlegének teljes épségbentartása és féltékeny őrzése mellett mindenfelé segíthetünk; a gyengéket erősekké és az erőseket még erősebbekké kell tennünk. Ez mindnyájunk érdeke, mert ez közös állami érdek. Barta Ödön: Hisz megvédjük a gyengébb Ausztriát! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Smialovszky Valér: Az már elcsépelt dolog, hogy a mi gyengeségünk Ausztria prémiuma. Ez könnyű kifogás, t. képviselő úr, de ne éljünk kifogásokkal, hanem saját erőnkre támaszkodjunk és ez legyen elvünk. Igen sok oly állami feladatot találunk, a hol égető a szükség, hogy segítsünk. Miért nem beszélnek az igen tisztelt ellenzéki képviselő urak a gyermekhalandóságról? (Ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalon: Beszéltünk !) Barta Ödön: Miért nem beszél a képviselő úr a nyugdíjakról? (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Smialovszky Valér: Kölcsönösen kiegészíthetjük egymás hiányait. Hentaller Lajos: Melyik járna jobban? (Derültség a szélső baloldalon.) Smialovszky Valér: Kész örömmelismerem el, hogy az igen tisztelt ellenzék sokszor tárgyilagos és a tárgyhoz tartozó dolgokkal foglalkozik. De, a gravaminábs politikának is legyen már egyszer vége. (Derültség és ellentmondások a szélső baloldalon.) Hát Ausztria oka annak, hogy a mi országunk területe 322 ezer uégyszög-kilométer, tehát 22 ezer négyszögkilométerrel nagyobb Ausztria területénél, és hogy mégis mintegy hat és félmillióval kevesebb rajta a népesség, mint Ausztriában? Segítsünk tehát először is ezeken a bajokon. Még két dologról kívánok beszélni, melyekről az igen tisztelt képviselő urak megfeledkeztek. Az egyik az anyagi paritás elérésének kérdése. Hát mondjanak eszközöket a t. képviselő urak, mi szívesen fogjuk azokat mérlegelni. Komjáthy Béla: Az önállóság! Smialovszky Valér: Erre azonnal rá fogok térni, A paritás elérésére okvetlenül szükséges, hogy zálogleveleinket, adósságainkat, állampapírjainkat lassan vissza is vásárolhassuk. Óriási feladatok előtt állunk és ép azért közgazdasági téren nem szabad egymástól eltérnünk, hanem itt együttes erővel kell közreműködnünk, (Úgy van! jobbfelől.) és itt a munka az és semmi más, a mire szükségünk van. Az őstermelés terén különösen a bányatermelés az, a mely nagyobb lendületre képes, mint a mezőgazdaság. Legyen az oroszlánrész a mezőgazdaságé a segítségben, a kölcsönös erők egyesítésében, de a bányatermelést Magyarországon egészen új és modern alapokra kell