Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-504
501. országos ülés 1899. deczember 12-én, kedden. l 37 den más hasonlat, úgy ez a hasonlat is sántít, csakhogy egyáltalában nem a kormánynak előnyére, mert az a magános ember, a példában felemlített gazda, bármilyen könnyelműen, gondatlanul, valóságos vesztegető módon bánik vagyonával, elvégre is csak a magáét költi, újabbújabb adósságaival csakis a maga terheit szaporítja, de a kormány, mely egy nemzet vagyona felett rendelkezik, sohasem a mag;'ét, hanem mindig az országét költi és a közterhek emelésével, mintegy újabb-újabb adósság esinálásával az ország polgárainak terheit növeli, szaporítja. (Úgy van! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Pedig a tehernövelés, az újabb és újabb adósságcsinál ás napirenden van. Hiszen csak végig kell tekinteni úgynevezett alkotmányos éránknak immár 32 éves folyamán, láthatja bárki is, hogy azóta nem volt még csak egyetlenegy év is, a melyben a nemzet vállaira nehezedő közterhek ne szaporodtak volna, nem volt csak egyetlen év is, melyben az állami költségvetés nem is fokozatosan, hanem rohamosan ne emelkedett volna. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Áz állami költségvetésnek évről-évre való emelkedése ugyan nem mindig és nem minden körülmények között baj, sőt tisztán magában tekintve a dolgot, nem is baj, mert hogyha mi haladni akarunk, ha újabb nemzeti intézményeket létesíteni, vagy a már meglévőket fejleszteni, tökéletesíteni akarjuk, kétségkivííl áldoznunk kell, mert a ki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hanem, t. ház, az a baj, hogy igen sokszor nem ott áldozunk, a hol kellene, és nem azért áldozunk, a miért kellene, (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) vagyis nem mindig a saját nemzeti czéljainkra és érdekeinkre áldozunk, és így nem magunknak adjuk, a mit adunk, hanem legtöbbször, igen gyakran idegen érdekek kielégítésére, a mások zsebére, a mások hasznára. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Volna csak Magyarország független, önálló, és kellene csak akkor áldozatot hoznunk a magyar állameszmének, az ország alkotmányának, a nép jogainak és szabadságának biztosítására, vagy általában a nemzeti haladás minden téren való követelményeinek kielégítésére, szóval nemzeti czélból, nemzeti érdekekért, akkor azt hiszem, hogy alig található ebben a hazában magyar ember olyan, a ki készséggel ne hozná meg áldozatát és a ki béketűréssel nem viselné az állami terheket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van, t. ház, mint nemzeti érdek a magyar hadsereg, ott van a magyar udvartartás. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem kell, azt mondják!) Kell, ha magyar. Vagy gazdasági függetlenségünket tekintve ott van az önálló KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. vámterület, a magyar nemzeti bank. Próbálja meg csak a kormány az ezek létesítése végett szükségelt költségekre, kiadásokra kérni az áldozatot, azt hiszem, sőt meg vagyok győződve róla, hogy minden magyar ember készséggel hozza meg a maga áldozatát, és mindenki béketűréssel viseli a nemzeti érdek követelte kiadásokat, költségeket. Miért? Azért, mert tudja, hogy a mit ad, önmagának adja és nemzeti czéljai, nemzeti aspirácziói megvalósításának eszközeit látja és tudja azokban. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De most, t. ház, mire költünk, mire áldozunk mi a legtöbbször és a leggyakrabban ? Bizony nem arra, a mi nemzeti, a mi hazai, a mi magyar, hanem sokkal inkább arra, a mi közös. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Áldozunk és költünk oly hadseregre, a melyből száműzték a magyar szót, az állami nyelvet és a melyből ki akarják irtani a magyar szellemet. Áldozunk és költünk oly udvartartásra, mely csak névleg van ős Budavárában, Mátyás király palotájában, hanem tülajdonképen az osztrák császári fővárosban, Bécsben ^van. (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Áldozunk és költünk olyan vámterületre, olyan bankra, a mely mindent, csakis épen a magyar nemzet érdekeit nem képviseli és nem istápolja. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Micsoda vámterület, micsoda közös bank! Amazon elvesztjük a saját millióinkat, példa erre a fogyasztási adók szedésének eddigi rendszere, emebből pedig csak olykor-olykor nyerünk holmi morzsát, azt is a legtöbbször kegyelemből. A magyar nemzet külügyi helyzetéről, illetve külföldi képviseltetéséről jobb nem is beszélni, Hiszen csak osztrák császári birodalmat ismernek ott; de magyar államot vajmi kevesen, vagy épen senki. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És mégis mindezek daczára a közös költségek évről-évre óriási mértékben szaporodnak. A közös hadsereg kiadásainál már egészen rendszeressé vált a rendkivtíli hitel. Milliók, meg milliók jeleztetnek ezen a czímen évről-évre. És az újabb követelések szintén napirenden vannak, szintén elmaradhatatlanok. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Már az osztrákok is kezdik észrevenni a súlyosbodó terheket és természetesen lehetőleg igyekeznek azoktól megszabadulni, de aztán — nem természetesen — igyekeznek annak jórészét a mi vállainkra nyomni, (Igaz! Úyy van ! a szélső baloldalon.) hogy aztán ők annál könnyebben viselhessék a maguk terhét. És mi, az egykor oly büszke magyar nemzet, illetőleg annak a kormánya, a helyett, hogy ellenállna, a helyett, hogy méltó megbotránkozással dobná vissza a jogtalanul, igaztalanul ránk erőszakolni akart terheket, a helyett, mon5 8