Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-504

1899. évi deczember hó 12-én, kedden, Perczel Dezső elnöklete alatt Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Kérvények bemutatása. — Quóta törvényjavaslat tárgyalása. — Túlkiadások 1899. III. negyedében. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Hegedüs Sándor, Wlassics Gyula, Baranyi Ignácz, Cseh Ervin. (Ás ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök*. T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Nyegre László jegyző úr vezeti; a javaslatok mellett felszólalni kívánókat Perczel Béni, az azok ellen nyilatkozókat pedig Major Ferencz jegyző ár fogja jegyezni. Mindenekelőtt az utolsó ülés jegyzőkönyve fog felolvastatni. Nyegre László jegyző (olvassa az 1899. évi deczember hó 11-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs]!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Bemutatom Nagyléta és Pocsaj községi lakosoknak Marjay Péter képviselő úr által beadott kérvényeit a quóta felemelése ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend szerint a magyar korona országainak a közöseknek elismert államügyek teiheihez való hozzájárulása arányáról szóló törvényjavaslat (írom. 784.769) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Tóth János jegyző: Madarász Imre! (Halljuk ! Halljuk !) Madarász Imre: T. képviselőház ! {Halljuk! Halljuk!) Ez a mi kormányunk, a mely saját előterjesztése szerint a quótabizottság javaslatait magáévá tette, elfogadta, azt mondván, hogy azokkal teljesen egyetért; (Mozgás és zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) . . . mondom, ez a kormány nagyon hasonló az olyan emberhez, a kinek minél nagyobb terhe, minél több adóssága van, annál könnyebben növeli terheit, annál inkább s annál nagyobb könnyelműséggel szedi fel az újabb, meg újabb adósságot. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Hisonlo az olyan emberhez, a ki tekintet nélkül bevételeire, mitsem törődve a jövővel, úgy él nap-nap után az ősi kúrián, hogy aztán az öröklött birtok lassankint elapad, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) s az illető maga, ha nem is egyszerre, de lassankint végre csakugyan végzett földesúr lesz. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig voltak s illetőleg vannak jó barátai, közel szomszédai, a kik unos-untalan tanácsolták és figyelmeztették a tékozlás következményeire, de ez mitsem használt, mignem azután a tanácsadó közel szomszédokat is meghívta magához a mulatozásra, s azóta, a mióta a meghívást elfogadták, bezzeg nincsen tanács, nincsen figyelmeztetés, hanem ők is együtt vannak az Ősi vagyonban s talán mulatnak is. Éo elismerem, hogy valamint általában min-