Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

g 498. országos ölés T899. deczember 4-én, hétfőn. sikerűit, talán túlzás és könnyelműség nélkül mondhatom, hogy ez az eredmény, a helyzetnek ez a tisztázása, az ide nem tartozó dolgoknak ez a kikapcsolása bizonyos pénzáldozatát megér, még ha ezt az áldozatot tíz évre vagyunk is kénytelenek magunkra venni. Igaz, hogy mélyen elszomorító dolog, — és távol legyen tőlem ezt tagadni, — hogy akkor, mikor fogyasztási adóink hozadékát a végsőkig fokoztuk, mikor több mint harmiucz éves küzdelemnek végre látjuk a gyümölcsét abban, hogy ezeknek az adóknak valódi hozadékát Magyarországnak biztosítottuk, hogy akkor ezeknek az eredménynek nagy részét a felemelt quóta emészti fel. Ez bizonyára fájlalni való dolog, a miben vigasztaló momentum csak kettő van. Az egyik az, mit az imént voltam bátor felemlíteni, hogy kiküszöböltünk a kölcsönös-viszonyból mindent, a minek elejtéséért később valaha tőlünk ellenértéket követelhetnének, vagy a mit kompenzacziónális objektumai lehetne bármikor ránk erőszakolni. Eljutottunk odáig, hogy az az eszményi fogyasztási határvonal, a mely a múltban ezen képviselőház vitatkozásaiban sok esztendőkön át nagy szerepet játszott, most már nem fikczió többé, hanem valóság, a mely részben már is működik, részben a jövő évi január elsejétől fogva teljességgel működni fog az átutalási eljárás formájában. És vigasztaló, t. ház, másrészt az, hogyha felállítjuk az egész kiegyezésnek mérlegét, arra az eredményre jutunk, hogy helyzetünk a felemelt quóta daczára sem romlik, hogy a financziáüs status quo — pesszimisztikus számítás mellett is, — megmarad, mert azoknak az összegeknek, melyeket a 3°/o-kal felemelt magyar quóta jelent, körülbelül megfelelő kárpótlását találjuk azokban az összegekben, melyek benfoglaltatnak az átutalási eljárásban . . . Endrey Gyula: Nincs junktim! Neményi Ambrus előadó: . . abban a megtakarításban, a melyet a prémiumok új rendelésével elértünk, a bélyegek- és illetékekről szóló egyezményben és a bankegyezményben, a mely utóbbinak eredményét már az 1900-iki költségvetésben 500.000 forintban előirányoztunk. Mindezek nem hosszú lejáratú váltók, t. ház, mindezek oly újítások, a melyek vagy életbeléptek már, vagy január elsején életbe fognak lépni, feltétlenül életbelépnek ugyanazon a napon, a melytől fogva a magasabb quóta számíttatik. Hanem ezeknek a jövedelmeknek akár csak egyike is tőlünk egészben, vagy részben megvonatnék, és a régi, reánk nézve sérelmes status quo fentartatnék, akkor magától értedődik, hogy elesne a felemelt quótának minden jogosultsága és lehetősége. Polónyi Géza: Hol van a törvényjavaslatban erről gondoskodva? Tessék megmutatni! Neményi Ambrus előadó .* Távol áll tőlem, t. ház, erről a helyről azt hirdetni, mintha ebben a törvényjavaslatban, nem mondom, hogy vívmányfoglaltatnék, de csak annyit is mondani, hogy oly megoldás foglaltatnék benne, a melyet könnyű szívvel lehetne elfogadásra ajánlani. Az az érzés, t. ház, a melylyel erre a megoldásra tekinthetünk, oly embernek az érzéséhez hasonló, ki nagy és talán fájdalmas áldozatot hozott, hogy egy sok bajjal, zaklatással, gonddal, bizonytalansággal és rizikóval járó.pert befejezzen, mivel szivesebben viseli a perbefejezésének, mintaper elhúzásának költségeit. Ezek mellett nem tagadható, hogy igen fontos állampénzügyi és közgazdasági szempontok is sürgették, hogy a quóta-megegyezéssel a két állam között eddig mind élesebbé vált konfliktusokat legalább a mi részünkről beszüntessük, és legalább a mi részünkről hozzájáruljunk a kedélyek megnyugtatására és kimutassuk, hogy békés szándékainkhoz kétség nem fér. Nem szólok azokról a közgazdasági zavarokról, a melyeket a négy esztendő óta tartó gazdasági háború okozott ebben az országban mindenütt. . . . Polónyi Géza: Ki idézte elő ? Neményi Ambrus előadó: .... és a melyek sújtottak minden embert, gazdát, kereskedőt, iparost, minden embert, keresse bár kenyerét és családjának kenyerét vállalkozással, kezének munkájával, vagy képességeinek hasznosításával. Nem szólok arról, hogy a valutarendezés, a mely a magyar pénzügyi függetlenségnek első és alapfeltétele és a mely ezért is van olyan fontos, mint maga a quóta-ügy, megakasztható lett volna, ha nem sikerűi a kiegyezést befejezni. Ámde mindezeket látva, t. ház, és — rekriminácziók nélkül, — mindezeket összevetve az előttünk levő javaslattal, talán felvethetjük azt a kérdést, vájjon ezek is nem olyan adatok-e, a milyeneknek figyelembevételére a kiegyezési törvény megalkotója bennünket utalt, mikor a quóta-ügy megalkotásáról intézkedett, nem számtani kulcsot adván mértékűi, hanem kölcsönös alkura utasítva a parlamenteket? A quóíabizottság, t. ház, mikor számbeli megegyezésre jutni nem tudott és a kompromisszum terére lépett, kétségkívül méltányolta ezeket a motívumokat. A pénzügyi bizottság sem tartotta ezeket elutasíthatóknak. Ezért tettük magunkévá a quótabizottság számításait és azokat a következtetéseket, melyeket a bizottság ezen számításokból levont. Ezért fogadtuk el politikai felelősségünknek teljes és tiszta tudatában a kormánynak javaslatát, melyet a bizottság megbízásából ezennel bátor vagyok a t. háznak is elfogadás végett ajánlani. (Élénk helyeslés és éljemés jobifelől. Zajos felkiáltások a szélső báloldaUn: HochI Le vele/)