Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-498

498. országos ülés 1899. deczeniber 4-én, hétfőn. q A javaslat kifejezett és közvetlen előnyei közé számítom először azt, hogy megszünteti a preczipuumot. További előnye a javaslatnak az, nogy tízéves cziklust állapít meg. Ez Magyarország természetes fejlődése szempontjából, az eddigi tapasztalatok szerint, reánk nézve nem hátrányos. Helyes az is, hogy a javaslat a közös kiadások fedezésére továbbra is mindenekelőtt a vámjövedelmeket kívánja fordítani. Ez a pont, t. ház, a bizottságban szintén élénk nézetváltásra szolgáltatott alkalmat A kisebbséghez tartozó tagok azt a felfogást képviselték, hogy Magyarország a quótaaránynál is nagyobb százalékkal járul hozzá a vámbevételekhez, hogy tehát ezen a czímen is megkárosodunk. Ezzel szemben a többség részéről arra utaltak, hogy régebben az osztrákok vetették szemünkre a vámbevételeknek a közös kiadások czéljaira való utalását . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Majd ha külön vámterületünk lesz, akkor nem panaszkodnak! Neményi Ambrus előadó: Majd rátérek arra is! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mikor térünk rá ? Beszéljen a külön vámterületről!) Pichler GyŐZŐ: Száz csikket is írt már róla, hogy milyen jó volna. (Zaj.) Neményi Ambrus előadó: Ha kegyesek lesznek meghallgatni, okvetlen eljutunk ahhoz a ponthoz, a melynél megmagyarázom, hogy ez a két kérdés milyen összeköttetésben á]l egymással s hogy ennek a kérdésnek megítélésére milyen befolyással van az önálló vámterület kérdése, a melyet én is az országra nézve a 1 egfontosabb és minden egyebeket domináló kérdésnek tekintek. Polczner Jenő : Miért nem pártolja akkor? Neményi Ambrus előadó: (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ezen osztrák vélemény szerint Magyarország alig 13°/o-kal járulna hozzá a vámbevételek összegéhez. Némely magyar statisztika ellenben hivatalos adatok támogatásával kimutatta, hogy Magyarország 21°/o-on felül viseli a vámoknak terhét, bárha a néhány nap előtt a delegácziónak bemutatott közös költségvetés is a magyar vámhivatalok bevételeit — melyek azonban csak geográfiai jelentőséggel bírnak, más jelentőséggel nem, és melyek egyáltalában nem mutatják ki a magyar behozatalt, — csak 17*8 millió koronával irányozzák elő, míg az osztrák vámhivatalok bevételeit 111*7 millióval irányozzák elő Én, t. ház, ebben a kérdésben apodiktikus nézetet nyilvánítani nem mernék, mivel ennek a kérdésnek teljes tisztázása közös vámterület mellett lehetetlen. Árúforgalmi statisztikánk ugyan nagy haladást tett a mióta a közvetetlen behozatalnál és kivitelnél az eredetet és a desztináeziót lehetőleg pontosan kimutatjuk. Ámde a közvetett behozatalnál, annál, melynél az osztrák közvetítő kereskedelem szerepe], a külföldi eredetét valamely árúnak kimutatni, egyszerűen lehetetlen. Bizonyos, hogy ezen az úton is számos és értékes vámmal terhelt külföldi árú érkezik hozzánk, melynek mi megfizetjük a vámját, — ez diszkusszió tárgya sem lehet, — de fizetjük burkoltan a küldemények vételárában, és pedig többnyire felfelé kikerekítve. Nincs az a vegytani proczesszus, melynek segítségével valaki kimutathatná, hogy az ilyen vámkülföldről eredő, de Ausztriából behozott árúban mennyi az árú értéke, mennyi a vám, mennyi a szállítás és mennyi a közvetítő nyeresége ? Mind a mellett csaknem biztosra vehető, hogy különösen a finánczvámok által érintett behozatali czikkeknél Magyarország fogyasztása mögötte marad a quóta arányának. Csakhogy a mennyiben ezen az úton valamely előnyt élveznénk, ez az előny is csak részleges, de nagyon igazolt kárpótlás oly veszteségekéit, melyek a közös vámterület következtében — ezúttal csak fiskális szempontból fogva fel, ezt ismétlem és hangsúlyozom, minden egyébnél fontosabb és minden egyebeket domináló kérdésünket, — reánk hárulnak. Annyira megyek, t. ház, hogy nemcsak hogy nem osztom e részben a kisebbség nézetét, hanem ellenkezőleg, a míg a vámterület közössége fennáll, addig minden körülmények között fen tartan dónak gondolom azt az állapotot, mely szerint a vámbevételek összege megosztás nélkül a közös kiadások fedezésére fordíttatik. Ugy találom, hogy ezen az úton legalább visszatérői indirekté egy része azoknak a vámbevételeknek, melyekre különben közös vámterület mellett a magyar államkincstár nem teheti rá a kezét, bár feltétlenül őt, mint a fogyasztó ország képviselőjét, megilletik. Hogy tehát a javaslat fentartjaaz eddigi állapotot, hogy az összes vámjövedelmet a közös kiadásokra fordítja, azt én magyar posztulátumnak, helyesnek és megfelelőnek tartom, ezt reklamálnunk kellene, ha benne nem volna a javaslatban. Most pedig befejezem a javaslat analízisét. T. ház! A jövő szempontjából ennek a mostani kiegyezésnek az a nagy előnye, — a melyet nem tudok eléggé hangsúlyozni, — hogy teljesen tisztázta az Ausztriához való viszonyunkból folyó összes függő financziáíis kérdéseket és elejét veszi annak a lehetőségnek, hogy jövőre a quótatárgyalásoknál bármiféle mesterséges juuktimot felállítsanak. Elejét veszi annak is, hogy a quóta igazságos megállapítását bármi más ügygyei elhomályosítani vagy erőszakosan összekapcsolni lehessen. 32 éven át ezek a komplikácziók tették a másik félnek erősségét és a mi pozicziónknak legkönnyebben támadható pontját; 32 esztendőn át folytonosan küzdöttünk, minden a quóta keretébe nem tartozó ügynek ezen keretből való kikapcsolása érdekében, és ma, hogy ez végre