Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-503
603. országos ülés 1899. deczember lí-én, hétfőn. 121 ha mind lejebb és lejebb sülyedünk a lejtőn? HÍI, mint a rossz játékos, előre kijátszuk legjobb ütőkártyáinkat,vagy mint a nagyidai czigányok, ellőjük puskaporunkat? Mi marad beltniszsziónk s nemzetünk anyagi helyzetének már-már elodázhatatlan fejlesztésére, ha odaadjunk keresetünk, jövedelmünk legnagyobb részét, a nagyhatalmi állás dédelgetésére? Tudom én, hogy a váltókezesség fizetési kötelezettséggel jár. De kétségtelen, hogy ez a fizetési kötelezettség megnyugtatóbb volna a nemzetre, ha az reális számítás alapján történnék, különben az egyezség sohasem a méltányosság és igazság szerint, hanem a szeriut fog eldőlni, a mint egyik, vagy másik fél képesebb jobban kizsákmányolni a helyzetet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát ezzel a helyzettel állunk most szemben. Mert nem hiszem és nem hihetem, hogy a magyar kormány és a quótabizottság önként, jószántából emelte volna fel a quótát. Hanem egyszerűen, . . . (Felkiáltások a szélső baloldalon: Eeáparancsolíak !) az is igaz, hogy ráparancsoltak; de az is igaz, hogy egyszerűen becsapták őket! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ám czáfoljanak meg, ha tévedek. Nem tudom melyik a kedvezőbb: az öntudatlan gyengeség-e, vagy az öntudatos hazafhitlanság? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én megmaradok állításom mellett, hogy becsapták ezt a kormányt is, mint elődjeit. Hiszen ha a kölcsönösség alapjára állott volna mind ;i két fél, akkor nem annak kellett volna történnie, a mi történt, hanem annak, hogyha 1867 óta a magyar nemzet loyalitásból, méltányosságból, vagy bármiből nagyobb quótát fogadott el, most rajtuk volna a sor, nekik kellene előállniok a lovagiassággal és méltányossággal, (Igaz! Ugi/van! a szélső baloldalon.) és nekik kellene elfo r ~adniok a magasabb quótát. (Igaz! Űqy van ! a szélső baloldalon.) De ők ezt a méltányosságot, ezt a lovagiasságot nem értik ! ők csak a markukba nevetnek felettünk, hogy ismét becsaptak bennünket. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ily becsapás és folytonos követelés legszelídebb néven is szemérmetlenség, de annak megadása a mi részünkről gyáva meghunyászkodás (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és kishitű önbizalraatlanság. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig régi igazmondás, hogy egy nemzetben az önbizalmatlanság époly hiba. mint a túlságos elbizakodás. Tulajdonképen mitől is félünk mi? Attól, hogy elszakad az a kötelék, melyről azt akarják velünk elhitetni, hogy testvériség láncza? Köszönöm én azt a testvéri länezot, mely csontig vágódik be testünkbe, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez olyan, mint a folytonosan veszekedő házastársak rózsaláncza. Kossuth Ferencz: Tüskelánez! Illyés Bálint: Hát szükségünk van nekünk KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXV. KÖTET. arra, mint valamely csonka, béna nemzetnek, hogy Ausztria mankójára támaszkodjunk? Nem állhatunk meg a magunk lábán, a mint annyi vész között megállhatunk, és a mint megáll körülöttünk annyi nálunknál kisebb számú nemzet? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem is erre van nekünk szükségünk, hanem arra, hogy legyen, a ki bériünket orrunknál fogva vezet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert a magyar nemzetről eli-;merték Európa népei is, hogy erős a küzdelemben, de gyönge az önbecsülésben. Ezt a gyöngeséget használják ki most is osztrák szomszédaink. Vannak köztünk, jó magyarok közt olyanok is, kik úgy tesznek, mint az egyszeri angol. Ezt az adomát Thaly Kálmán t. barátomtól hallottam. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az az angol zöld pápaszemet tett a lovának szemére, hogy a már megunt szalmát úgy etesse vele, hogy a ló azt képzelje, hogy az valami friss zöld takarmány. Vannak közöttünk is olyanok, kik az elbizakodottság vesszőparipájára ülve azt mondják, hogy mi megerősödött nemzet vagyunk, kereskedelmünk, iparunk, közgazdaságunk emelkedőben van, hát miért ne fizessünk magasabb hányadot. Hogy mi ebben az igazság, megmondják a takarékpénztárak és más kölcsönző intézetek, zálogházak, telekkönyvek, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) megmondja az az előrelátó árendás zsidó, ki titkon felirta zsebére: »Itt nyugszik a földesuraság!« Megmondja az évről-évre szaporodó kivándorlás. Egy téren, a kulturális téren, elismerem én is a haladást. Madarász József: Nagyon csekély! Illyés Bálinti De hol lennénk e téren is, ha belmissziónk javára fordítiiatnók mindazt, a mit a quóta, a közügyek és a nem magyar, sőt jelen szerkezetében magyarellenes hadseregre fordítunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hol volnánk, ha nem kellene fedeznünk a nagyhatalmi állást, őriznünk a fegyveres békét; ha munkálkodhatnánk hazánk, nemzetünk jólétének előmozdítására, a népiskolák, a tudományos, szépművészeti intézetek felvirágoztatására a tisztviselők, hivatalnokok sorsának könuyebbítésére, a munkásnép és a szegény osztály nyomorának enyhítésére és sorsának javítására. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezekből a milliókból ha nem sok is, mégis csak jutna ide is, oda is valami. Mindezen áttekintések csak megerősítenek engem abban a meggyőződésemben, hogy az 1867-iki kiegyezéskor a közügyes rendszer megállapításával egy végzetes hibát követett el nemzetünk. (Igaz! Úgy van !a szélső baloldalon) Mert a helyett, hogy szárnyakat tűzött volna magának, melyekkel úgy szellemileg, mint anyagilag magasabbra és magasabbra emelkedhetett volna, bilin16
