Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

503. országos ülés 1899. deczember 11-én, hétíőn. 119 gazdasági viszonyaink, új erőket nem hoztunk bele azok életébe. Én tehát egész határozottan kinyilatkoztatom, hogy egyéni hitem és meggyőződésem Szerint, ha már Magyarországon csakugyan be kellett következnie a quóta emelésnek, akkor nagyon meggondolandó, hogy annak ellenértékét kereshetjtik-e másban, mint a gazdasági különválásban. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, a régi vámközösség mellett áj jövedelmi forrásokat keresni és a régi jövedelmi forrásokat intenzivebbekké tenni, szerintem nagyon nehéz. Már pedig, t. ház, hogy jövedelmi forrásainknak határa legyen szabva, a terhek vállalásának pedig ne, ez csaknem lehetetlenség; ilyent csak még tételnek is felállítani képtelenség, mert valóságban ez az állam bukására vezethet. Mindezen indokokból én nagyon természetes, hogy a magasabb quótához hozzá nem nem járulhatok, de nem járulhatok pedig hozzá még más szempontokból sem, mert állami életünk már oda jutott, hogy törvényesen elvállalt kötelezettségeknek sem képesek többé megfelelni. Kérdem, végre van-e hajtva a közoktatásügyről szóló törvény? Hiszen ezer meg ezer helyen nincsen iskola és minden nevelés nélkül burjánzik fel egy egész nemzedék. Végre van-e hajtva a kisdedóvodákról szóló törvény ? Ezer meg ezer helyen nncsenek kisdedóvók, és a hol vannak is, nem fele'nek meg a közegészségügy követelményeinek ^és reudeltetésük czéljával ellentétben, mindenféle fertőző betegségeknek képezik melegágyát. Kérdem, végre van-e hajtva az 1876-ik évi közegészségügyi törvény? Éppen ezen törvény végrehajtásának hiányai folytán oly nagy a halandóság Magyarorságon. 176 körnek ma sincs orvosa, 400ü-nél több községnek ma sincs bábája. S mind ennek az a szomorú következése, a melyet leszek bátor felolvasni. Endrey Gyula: Chak a patikákat szaporítják ! (Zajos derültség.) Buzáth Ferencz: 1897-ben született 650.163 gyermek; halva született 15.179 gyermek; az első évben meghalt 111.902 gyermek. Majd ismét 70.000 nél több ember hal meg évente tuberkulózisban, tizszer annyi szenved benne, és az állam nem képes segíteni, hanem ezt a fontos kérdést is a társadalom nyakára tolja. Hol vannak a közigazgatás tervezett államosításához szükséges milliók, hol a tisztviselők, tanárok és tanítók fizetésemelése, hol a szegényügy rendezése? Az árvákról, vakokról, nyomorékokról nem képes gondoskodni az állam abban a mértékben, mint a minőben a szükség ezen a téren felmerül. És gazdasági és egyéb bajaink következtében az ország lakosai Magyarországból új hazába kénytelenek kivándorolni. E tekintetben Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam munkája megdöbbentő adatokat szolgáltat. Azt mondja ugyanis, hogy két évtized alatt negyedmillió magyar telepedett le az új hazában. Ebből tiszta fajmagyar 60 ezer. Évente 10—30 ezer ember is kivándorol, sőt 1892-ben még a 40.000-et is felülmúlta a kivándorlók száma. A kivándorlás okai között találjuk azt is, hogy egéaz éven át nem tudnak a legszűkebb élelmiszerhez és húshoz hozzájutni, télen át koplalnak, koczájukat rendesen állami malaeznak nevezik, mert minden állatukat úgy is adóba viszik. Nos, t. ház, csak évente kivándorolnak a hazából annyian, a mennyit most egy kis nemzet önvédelmi harezábau mint harczost állított fel s egy világhatalom hódító útját képes vele visszatartani és annak útját állani. (Egy hány a szélső balo'dalon: Éljenek a búroki) Ha egyrészt elveszítjük a jövő nemzedéket már a bölcsőben, másrétzt pedig a haza munkás elemeit épen férfikoruk közepén, a midőn nekünk segédkezet nyújthatnának a nemzeti nagyság kiépítésének müvében: akkor azt állíthatjuk és jogosan, hogy a magyar nemzet fentartó elemeinek pusztulása egyúttal a nemzet bomlásának proczesszusát képezi, (Úgy van! balfelöl.) és igaza van a költőnek, a midőn azt mondja, hogy; »pusztulunk veszünk, mint oldott kéve, széthull nemzetünk.« (Úgy van! balfelöl.) És ha, t. ház, ha ez állami feladatokat teljesíteni nem voltunk képesek eddig, a míg ezek a milliók költségvetésünkben benn voltak: mikép fogjuk teljesíthetni ezeket akkor, ha e milliókat abból kivonjuk. Hiszen tiszta és világos, hogy a nemzeti fejlődésnek álljuk útját azáltal, ha a quóta emeléséhez hozzájárulunk, (Úgy van! a bal- és szélső b.uoídaon.) és így már magyar nemzeti szempontból sem járulhat senki a quóta emeléséhez. (Úgy van! a bal- es sséliö baloldalon) Én tehát egyrészt a nemzet jövőjére, másrészt az ország súlyos anyagi helyzetére való tekintetből a javaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Éknk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tóth János jegyző: Illyés Bálint! Illyés Bálint: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Á latin közmondás azt tartja, hogy »változnak az idők és változnak azokkal az emberek«, En e tétel igazságát csak az egyénekre vonatkozólag fogadom el, a mennyiben tudom, hogy vannak az emberek közt madártermészetüek, (Halljuk!) a kik egy évben kétszer is levedlik tollúkat; vannak köztük chamaeleon természetűek, a kik minden perczben változtatják színüket, a szerint, a mint a nap reájuk süt, vagy elfordul tőlük . . . (Úgy van! a szélső baloldalon.) Endrey Gyula: Es struczcz-politikusok, (Moigás a szélső balodalon.) Illyés Bálint:.. • de általánosságban, főleg történelmi vonatkozással, azt mondom, hogy