Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

IIg 503, országos Illés 1899, deczember 11-én, hétfőn. kereskedelmi szerződés megkötésénél a dualizmus és a monarchia nagyhatalmi állásai voltak azo:i magasabb szempontok, a melyeket nekünk külön kellett megfizetnünk. Pedig, t. ház, éppen 1867-ben ezen szempontoknak törvényerőre emeléseért hoztuk meg az óriási áldozatokat, mely terhek elválla'áea alatt még ma is nyög az ország. Én a magam részéről, t. ház, tiltakozom önök azon eljárása ellen a kiegyezés nevében, hogy tízévenkint folyton vért izzadjunk ezen szempontokért és hogy ezen magas szempontokat, a melyekért oly óriási áldozatokat hoztunk, tíz évről tíz évre még külön-külön is megfizessük. (Helyeslés balról.) T. képviselőház! Nekünk egyetlen-egy biztosítékunk van, és ez a törvény. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A míg a törvényes állásponton vagyunk, addig ellenfeleink támadásait visszaverhetjük. De ha arról letérünk, akkor nem vagyunk Ausztriával egyenlő felek és akkor feltétlenül a vesztesnek nekünk kell lenni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A midőn tehát, t. képviselőház, a magyar quótabizottság a törvényes álláspontról letért, egész határozott sággal merem állítani, hogy osztrák szolgálatba szegődött és bizonyságot tett arról, hogy a magyar quótabizottság mindenre meg volt szerezhető, csak egyre nem: a magyar nemzet érdekeinek védelmére. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Mi a közös kiadások fedezéséhez még indirekt úton is hozzájárulunk. Hiszen csak nemrég a magyar tiszti akadémiát létesítettük, a mely végeredményében mégis csak a közös hadsereg számára képez tiszteket. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt a magyar akadémiát, t. ház, a közös költségekből lett volna helyes felállítani, és annak fentartási költségeit is azokból fedezni. De talán azért nem volt az beilleszthető a közös költségek keretébe, mert egy kis nemzeti szempont vezette ebben az országot és mert talán a magyar szó benn foglaltatik elnevezésében? (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Kubik Béla: Nem kellett volna megszavazni ! Buzáth Ferencz í De nézzük meg a városokat, t. képviselőház. A városoknak adósságai körülbelül meghaladják a 150 millió forintot. És mire lettek fordítva ezek ? A legnagyobb részéből az osztrák hadsereg részére kaszárnyákat építettek. IgaZ; hogy ezzel szemben azt állíthatja valaki, hogy hiszen a közös kincstár bért fizet azokért? De azt mindenki tudja, t. képviselőház, hogy e bérleti összegek oly csekélyek, hogy azok a kaszárnya fentartási költségeit sem fedezik, s hogy a kaszárnyákba befektetett költségeket törleszthessék a városok, egyéb jövedelmi forrásokról kell nekik gondoskodniuk. Erre még azt is oda vethetik: a városok azáltal, hogy kaszárnyákat építenek, katonaságot kapnak s így ez előmozdítja a városok fejlődését. Hát nincsen joga a magyar nemzetnek ezen közös kiadásokból, ezen óriási költségekből legalább béke idején visszaszerezni valamit, azáltal, hogy a katonaságot ott elhelyezik? Ezt is külön kell a magyar nemzet, nek megfizetnie? (Úgy van! Úgy van! balról.) Ez a magasabb quóta új és állandó terhet fog képezni államháztartásunkban, a nélkül, hogy annak fedezéséről egyáltalában gondoskodhatnánk. Mert hogyan lesz fedezve az átutalásból befolyó jövedelemből ez a teher, azt bebizonyította Polónyi Géza t, képviselőtársam, midőn azt mondta, hogy az abból várható haszon csak akként fog előállaui, ha az osztrák iparczikkeket fogyasztjuk a magyar iparczikkek rovására. Már most feltéve, de meg nem engedve, hogy ebből csakugyan lesz valami többletjövedelem, ez vigasaúl nem szolgál, mert hiszen ez ideiglenes természetű, míg a quóta állandó terhet képez, s kevesebb nem lehet, mely folyton csak fokozódni fog. De az sem viga-ztaló ránk nézve, hogy állami költségvetésünk olyan kitűnő helyzetben van, a milyenben azt rózsás színekben a pénzügyminiszter úr feltünteti, hogy tudniillik zárszámadásunkban milliónyi feleslegek vannak. Egy 500 millió forinttal rendelkező költségvetésnek kell, hogy milliós feleslegei legyenek, mert a bevételeknek felül kell mulniok a kiadási tételeket, mert csak akkor képes az állam minden esetben kötelességeinek eleget tenni. Ha már mostan a zárszámadásnak millióit ilyen terhek elvállalása által eltüntetjük, akkor mindenesetre be kell következnie az állami egyensúly megzavarásának, vagy újabb terhekkel kell állami életünket még súlyosabban megterhelni; ez pedig az adóalapot fogja megtámadni: hiszen már ma is ott vagyunk, hogy az adó behajtásakor nemcsak az ingóságokat, hanem az ingatlanokat is mindenütt árverezik. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az sem vigasztaló ránk nézve, a mit a pénzügyi bizottság javaslatba hoz, hogy ú] jövedelmi forrásokat fogunk állítani és a régi gazdasági forrásokat intenzivebbekké fogjuk tenni. Igazán nem tudom, miből lehet még a magyar államnak új jövedelmi forrást nyitni. Ott van a börzeadó. A börzeadóból várható jövedelem, a mint a t. pénzügyminiszter úr kontemplálja, oly csekély, hogy ahhoz csak egy nyugdíj-szél vény hamisító kell, vagy a hamisítók valamely más faja, s akkor ezt a kedvező tételt államköltségvetésünkből egészen eltünteti. (Úgy van! Úgy van! Derültség bcdfelöl) De hogyan lehet képzelni a régi források intenzivebbé tételét? Hiszen a vám- és kereskedelmi szerződések megújításánál nem változtak