Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-503
503. országos ülés 1899, deczember 11-án, hétfőn. 117 nézve, hozzájárul még az is, hogy most, a kormányok sem egyeztek meg a számítás alapjául veendő táblázatokra nézve, s hogy azok a kimutatások, melyek az átmenő tételekről s a két államban egyoldalúlag szedett adókról szólnak, a melyek a magyar számítási módszer szerint nem tudhatók be a számítás alapjába, egymástól nagyon eltérnek. Ezúttal nem sikerűit sem a kormányoknak, sem a küldöttségeknek az igazságos követelményeknek megfelelő számítási alapra nézve megegyezniük. Az osztrák küldöttség azon határozott meggyőződést fejezi ki, hogy a minisztériumoknak kötelességtik ebben az irányban változást létrehozni s ezért felszólítja a kormányt, hogy idejekorán határozott normákban állapodjék meg Magyarországgal, a közös ügyekben való hozzájárulási arány kiszámítására nézve.« Az osztrákoknak azon követelése, a melyet a magyar bizottság a számítási alapba be nem von, de a melyben a jövőre nézve igenis elvi hozzájárulását adta, számokban kifejezve a következőket jelenti. Áz egyoldalúlag életbeléptetett és átmeneti adóknak bruttó jövedelme volt 1887-től 1897-ig 800,838.922 forint, ugyanezen idő alatt Ausztriában 181,157.180 forint, Magyarországnak ezen adóknál tehát 619,676.842 forinttal volt nagyobb a megterheltetése. 1897-ben ezen adónemeknél a megterheltetés nálunk 103,486.632 forint, mig ugyanakkor Ausztriában ezeknek az adóknak évi hozadéka csak 18,634.112 forint. Tehát az egyoldalúlag létesített adóknál és az átmeneti adónemeknél Magyarországnak évi nagyobb terhe 84,852.520 forint. Ha már most az egyoldalú és átmeneti adók jövőre be fognak majd vonatni a számítási alapba, akkor kétségtelen, hogy a quótának a jövő aránya nem 34*4°/o lesz — amennyiben most állapodtak meg — hanem igenis meg fogja ütni azt a mértéket, a melyet az osztrákok követeltek, esetleg a 36, sőt a 40°/o-ot is. T. képviselőház! Nem tartom igazságosnak azt a számítási alapot, a melyet a quótabizottság a quóta arányának kiszámítására alapúi vett, mert a mindkét államban érvényben levő ugyanazon adónemeknek bruttó jövedelmét vette alapúi. Ez pedig csak akkor képezne igazságos mértéket, ha ezen adónemek Ausztriában és Magyarországon egyforma adókulcs szerint volnának életbeléptetve. (Úgy van! balfdöl.) Azt pedig tudjuk mindnyájan — beigazolni is felesleges — hogy ezen adónemek Magyarországot sokkal jobban sújtják, mint Ausztriát. Ha tehát a quótabizottság a törvény, jog és igazságnak megfelelőleg akart volna eljárni, akkor az igazság azt hozta volna magával, hogy ezen adónemekre nézve egy kulcs állapíttassák meg, ezen az alapon történjék az átszámítás és az így kihozott bruttójövedelem képezze azután a quótaarány megállapításának alapját. Mert ha nem vesszük számításba az egyenlő adókulcsot, akkor Ausztriával szemben kétszeres hátrányban vagyunk. Először azon adók különben is jobban terhelnek bennünket, mint Ausztriát; másodszor pedig ennek következtében magasabb quótát vagyunk kénytelenek elvállalni és igy az ország lakosságát ujabb terheknek elvállalásával még jobban sújtjuk. A jövőre nézve pedig azon kedvezőtlen heiyzet áll elő, hogy Ausztria mint pénzügyileg és gazdaságilag virágzó állam, leszállítja majd adóját, a mit már is kezdett a földadónál, de a mit jövőben még inkább megtehet, mert a tőlünk szerzett milliókat beillesztheti költségvetésébe és így az állam anyagi helyzete náluk kedvezőbbé fog alakulni, míg ugyanakkor mi, hogy kötelességünknek eleget tehessünk, kénytelenek vagyunk adóterheinket fokozni; ennek következtében a jövő képe úgy fog alakulni, hogy a mi adóíerhünk emelkedni fog, Ausztriáé pedig apadni és ezt úgy fogják magyarázni, bogy Ausztria anyagilag siilyed, Magyarország pedig virágzik, holott pedig az adóemelkedés nálunk épen a szegénységet, Ausztriában pedig az adóleszállítás épen a gazdagságot és vagyonosságot fogja jelenteni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! A quótabizottságnak számítási alapban megegyezni nem sikerülvén, csakugyan nem lehetett más következetes eljárás, mint az, a melyet előzőleg is alkalmaztak, hogy tudniillik a kvótakulcs maradjon továbbra is a régi és ez a quótaarány fentartandó a jövőre nézve is mindaddig, mig nem sikerül a két államnak egy közös, igazságos és törvényes alapban megegyeznie; de nemcsak ez nem történt meg, hanem a magyar részről felállított számítási alapból kihozott kvótaarányt, a mely 33"84°/o-ot tett ki, felemelték még azonkívül 0"56°/o-kal, és ezen eljárást már a magasabb politikai szempontokkal indokolták meg. T. képviselőház! Én ezt igen veszedelmes preczedensnek tartom a jövőt illetőleg. Az előadó úr szerint ezen magas szempontokként szerepeltek az államgazdasági és alkotmányjogi szempontok. Én, t. képviselőház, kinyilatkoztatom, hogy e szempontokat figyelembe venni nem akarom és azoknak jogosultságát el nem ismerem, különösen olyanoknak nem, a melyeket nekünk még külön kellene megfizetnünk. Hát, t. ház, hogy én ezen magas szempontokat külön is megfizessem, a mikor azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy Ausztriában e szempontokat — magyarán mondva — kutyába sem veszik, ez, t. képviselőház, nem igazságos mérték, hanem a legnagyobb igazságtalanság, a melyet velünk szemben elkövetnek. (Úgy van! balról.) De, k t. képviselőház, különös és veszedelmes értelmezői lettek önök, t. többség, a 67-es kiegyezésnek. Már a vám- és
