Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

IJg 508, orsz&gos ülés 1899. képet, a törvény és igazság képét. E képnek eddig csak kerete készült el. Magának a képnek festése oly nehezen indul, hogy szinte félő, hogy a vállalkozó festő nem bir a megbízatásnak eleget tenni. Nagyon sok függ attól, hogy a modellek jól lesznek-e megválasztva. Mindenesetre ajánlom, hogy a művész úr még a piszkos eceet kimosására se használja a Tisza-vizet, mert az nagyon zavaros, és könnyen szépséghiba eshetik a képen, (Derültség balfelöl.) és mivel a vállalkozó festő úrnak nagyon sok ellensége van, vigyázzon, hogy azok be ne piszkítsák a képét. Jó lesz sietni is a képnek festésével, mert a nemzet türelmet]énül várja a drága, nagyon drága ajándékot. (Úgy van ! a haloldalon.) A tárgyalás alatt lévő javaslatot, mely az országra három milliónál több terhet ró, mély megdöbbenéssel és aggodalommal vettem tudomásul. Egyrészt az ország súlyos anyagi helyzetére, másrészt a nemzet jövő fejlődésére való tekintettel, mondhatom több jóindulattal, mint ellenszenvvel kerestem a quótabizottság jelentésében annak bizonyítékait, hogy a magasabb quóta megfelel az ország teherviselő képességének. De arról kellett meggyőződnöm, hogy e bizottság minden emberi fogalmat meghaladó könnyelműséggel áldozta fel a nemzet anyagi érdekeit, és az eddigi törvényes álláspont elNagyásával preezedenst alkotott, mely hogy mire fog vezetni, még meg nem állapítható, csak az bizonyos, hogy az országot anyagi romlásba fogja sodorni. Azt mondja ugyanis a quótabizottság , annak indokolásául, hogy í 887-ben ugyanezt az álláspontot foglalta el (olvassa): »A mi már most ezen magyar részről teendő javaslatot illeti, a magyar országos bizottság nem zárkózhatott el azon tény elöl, hogy 1887-ben az akkori magyar országos bizottság részéről a legnagyobb részletességgel meg lett jelölve oly számítási alap, mely a magyar felfogás szerint aránylag legjobban felelne meg mindkét állam teherviselési képességének. Ezen számítási alap akkoriban az osztrák bizottság részéről el nem fogadtatott ugyan, de el sem vettetett, hanem kimondatott, hogy »minden részletes számítástól eltekintve, és a jövőre nézve minden prejudiczium nélkül, a legközelebbi tiz év tartamára a törvényesen fennálló állapot fentartandó.« A magyar országos bizottságnak e szerint el kellett készülve lenni arra, hogy az osztrák bizottság az ezen — annak idején magyar részről javaslatba hozott — számítási módra visszanyúl, melynek elfogadása részünkről nem volna megtagadható, mert nem volna a magyar bizottsághoz méltó, hogy oly számítási módozat, mely épen magyar részről lett javaslatba hozva akkor, midőn a magyar érdek szempontjából kedvező eredményt szolgáltatott, ugyancsak magyar részről visszaBezember 11-én, hétfőn. utasíttassák, midőn a végeredmény reánk nézve kevésbé kedvező.« Hát kell-e ezek beismerésénél nagyobb perfidia? 1888-ban eltekintettek a magyar részről felajánlott számítási alaptól, mert az akkor ránk nézve kedvező volt; 1897-ben, mikor ez ránk nézve kedvezőtlenül alakúit, már nem voltak hajlandók ettől eltekinteni. 1887-ben lemondtak a nemzeti érdekek védelméről, de 1897-ben már nem tartották méltónak a magyar érdekeket megvédelmezni. 1887 ben kimondták, hogy a számítási alap nem képez prejudicziumot, de 1897-ben igenis kimondták, hogy prejudicziumot képez, s azt ezen szavakkal fejezték ki: hogy a felajánlott számítási alap részünkről visszautasítható nem volt. (Úgy van ! a baloldalon.) A magyar quótabizottság azzal menti eljárását, hogy ezen számítási alap már 1887-ben fel lett ajánlva. Feltéve, hogy ez úgy van, még akkor sem bizonyít semmit, mert egyáltalában nincs beigazolva, hogy az 1897. évi számítás minden tekintetben azonos azon számítással, a mely 1887-ben felállíttatott; sőt azt is kétségbe merem vonni, hogy az a számítási alap, a mely 1897-ben felállíttatott, azonos azzal a számítással, a melylyel a magasabb quótát kihozták. (Ugy van! balfelől) Mert, hogy egy és ugyanazon számítási alapon lehessen kihozni 31 "4 quótát és ugyanazon számítási alapon egy magasabb quótát, ehhez már, t. képviselőház, nem magasabb számfejtői tudomány, hanem legalább is Boskó-bíívészet szükséges. (Helyeslés halfelöl.) Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a számítási alap azonos az akkori számítási alappal, még akkor sem bizonyít semmit, hisz mindaddig a quóta nem számítási alapon lett megállapítva, hanem éppen ennek hiányában a statusquo lett fentartva. Tehát, hogyha a quótabizottság visszanyúl az előbbi számítási alapokra, akkor annak más következése nem lehet, mint az az álláspont, a mely azelőtt volt, hogy miután nem tudtak számítási alapon megegyezni, ennek hiányában most is fenn kellett volna tartam a statusquot, vagyis a 314°/o quótát. De a magyar részről egyoldalúlag felállított számítási alapnak a jövőre nézve igenis preczedense lesz, mert ezen alapon az osztrákok részére már eddig is biztosítva van a 33'85 százalék quóta. Igen, csakhogy elvben elismerték az osztrákoknak azon követelését i^, hogy ezen számítási alapokba egyes osztrák részről felállított adónemek is bevonassanak, már pedig, hogy melyek azon adónemek, az a magyar quótabizottság jelentéséből ki nem tűnik, hanem világosan kitűnik az osztrák quótabizottság jelentéséből, a mely következőleg hangzik (olvassa): » Ahhoz a körülményhez, hogy nincsenek alapelvek a hozzájárulás arányának megállapítására