Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

S03. orsiágos ülés 1899. deczember 11-én, hétfőn. J j 5 sodszor pedig azért, hogy egyetlen példával — ha szükséges, még több példát is fogok felhozni, — mondom, hogy egy példával igazoljam a t. képviselő úr eljárását, megvilágítsam, mily alapossággal búrnak adatai és számításai, és hogy ennélfogva láthassa a t. képviselőház, mily alapossággal bírhatnak az ezekből levont konzequencziák, a melyek alapján a t. képviselő úr jónak látta a kormányt, a többséget, a quótabizottságot, a pénzügyi bizottságot egyaránt szuverén módon elítélni. (Élénk helyeslés a jobbos baloldalon.) Tóth János jegyző : Buzáth Ferencz ! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek itt balról. Buzáth Ferencz: A tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben megindokolni kívánom álláspontomat annyival is inkább, mert a nemzet anyagi érdekeit mélyen érintő kérdéssel állunk szemben, és mert csak a beterjesztett quótajavaslat után ismerjük meg a kiegyezést teljes egészében és nyerjük hü képét annak, mennyiben felel az meg az ország érdekeinek. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek itt az írói karzaton. Buzáth Ferencz: Deák Ferencz nagy alkotása, az 1867-iki kiegyezés nagyobb megpróbáltatásnak nem volt kitéve, mint most, a kiegyezés megújítása alkalmával. A politikai események egész lánczolata bizonyította, hogy a bonyodalmakat nem a törvény rendelkezései, hanem azok hamis magyarázatai idézték elő, és bár a politikai küzdelemből nem is került ki teljesen a törvény világos, tiszta rendelkezése, mindazonáltal teljes meggyőződéssel vallom magamat a kiegyezés hívének, mert azt tartottam és tartom még ma is, hogy a nemzet érdekeit ezen keretben megvédeni és érvényre juttatni lehet. (Mozgás a szélső baloldalon.) Más kérdés azonban, t. ház, hogy megfeleltek-e a törvény követelményeinek azok, a kik a nemzet sorsát intézik, avagy könnyelműen feláldozták a nemzetnek azon jogait, melyek a kiegyezésben lefektetve vannak és könnyelmű eljárásuk által a nemzetnek igaz érdekét megvédeni képesek nem lévén, öntudatlanul is megingatni igyekeztek a kiegyezés jóságába vetett hitet még azoknál is, a kik ahhoz őszintén ragaszkodnak. Deák Ferencznek az 1867-iki kiegyezés létesítésénél hinni kellett azt, hogy az alkotmányától és szabadságától megfosztott és leigázott nemzet azt visszaszerezve, abbnn új és erős életre talál. Meg volt arra adva minden mód és alkalom. A szeme előtt lefolyt nagy eseményekből ítélte meg a nemzeti erő jövő fejlődését, polgári erényekben nagygyá lett férfiakban látta lefektetve a nemzet jövőjét, és e feltevését saját maga és kortársai hazafias erényeire alapította. Ilyen férfiakat hitt ö egykor az ország sorsa intézőinek és nem törpéket, bábokat vagy felcziczomázott operetté-alakokat. (Igaz! Úgy van ! balfelől.) Ha tehát volt neki tévedése, ez csak abban állt, hogy nem jól ítélte meg a nemzet jövő erkölcsi fejlődését. A 30 éves szabadelvű kormányzat nem megerősíteni, de gyengíteni igyekezett az ő alkotását, feláldozta a nemzet anyagi érdekeit Ausztriával szemben, a nemzettel szemben pedig könnyelmű és lelkiismeretlen játékot űzött és ezáltal az országot az anyagi és erkölcsi tönk szélére juttatta. A nemzeti öntudatot, hazafiságot kiölni volt az egyedüli, 30 éven keresztül rendszerbe öntött törekvése, hogy játékszerévé tegye a nemzetet saját önz

;

> hatalmi politikájának, (Igaz! Úgy van! balfelől.) a melynek biztos sikerét nem a nemzeti erő fejlesztésében, hanem annak gyengítésében kereste és találta meg. Lehetetlen tehát remélnünk csak egy pillanatra is, hogy e törpe had Ausztriával szemben, a mely tudott okosan élni és hasznára fordítani a kiegyezést és abban hatalmilag megerősödött, képes lesz érdekeinket megvédeni. Nem lehet tehát csodálkozni, ha a kiegyezés egész vonalán vereséget szenvedtünk, ipari érdekeinket feláldoztak, gazdasági érdekeinket megvédeni kellőleg nem tudtuk, és most magasabb quóta elvállalásával az országot ájra súlyos terhek viselésére késztetjük. Mindezt a többség és a kormány a politikai események természetes folyományának tekinti, és midőn ezt teszik, nem restellik a nemzet előtt bevallani, hogy a 30 éves politikai kormányzatuk bűnei által megrontott ország politikai erkölcsének kilátásba helyezett javulásáért kell a nemzetnek újabb áldozatokat hozni, és nem a politikai erkölcsnek sülyedésére vall-e, hogy kormány és többség az előbbi kormányt és többséget teszi a hibákért és mulasztásokért felelőssé, melynek ők a hatalomban hű követői, a felelősségben pedig osztozkodó társai voltak akkor úgy, mint most, mert a beállott változás mindeddig csak a szabadelvű párt saját tűzhelyében lett elintézve az által, hogy a szabadelvű párt sakktábláján egyes figurákat előre toltak, a kik eddig hátúi voltak. És nem szomorú látvány-e, hogy tiszteletreméltó férfiak, kiknek hosszú politikai működése alatt azt tapasztaltuk, hogy lelkük csupa hév volt és szivük magas szempontoktól lángolt, meggyőződésüket feláldozni kénytelenek, remélem nem azért, hogy eltévedtek a szabadelvűség labirintjában, hanem azért, hogy mint őrtállók biztosítsanak a nemzet számára valamely eredményt, a mi nem is az ország anyagi érdekének megvédése többé, hanem a szabadelvűség piszkainak tisztítása. A nemzet számára kilátásba helyeztek egy 15*