Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-503

pr f"YR Q7 Á P Í^Q TTT TÍQ 1899. évi deczember hó 11-én, hétfőn, Perczel Dezső elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Feliratok és kérvények bemutatása. — Quóta törvényjavaslat tárgyalása. — Barta Ödön interpelláoziója: a recziproczitás és iparszabadság megsértése tárgyában, a kereskedelemügyi miniszterhez. Válasz. — Napirend. A kormány részéről jslen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Hegedűs Sándor, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Nyegre László jegyző úr fogja vezetni; a javaslatok mellett felszólalókat Perczel Béni, az azok ellen felszólalókat pedig Major Ferencz jegyző úr fogja jegyezni. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a legutóbbi ülés jegyzőkönyve. Perczel Béni jegyző (olvassa az 1899. évi deczember hó 9-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvre nézve? Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. T. ház! Bemutatom Debreczen szabad királyi város közönségének feliratát, a pálinkäivás korlátozása tárgyában. Komárom szabad királyi város közönségének feliratát, a borhamisítások meggátlása iránt. Végre Baranyavörösmarth községi lakosoknak Hentaller Lajos képviselő úr, valamint Ácsád és Doroszló községi lakosoknak Lukáts Gyula képviselő úr által beadott kérvényeit, a quóta felemelése ellen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) KÍPvq. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXV. KÖTET. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend szerint a magyar korona országainak a közösöknek elismert állami ügyek terheihez való hozzájárulási arányáról szóló törvényjavaslat (írom. 734., 759.) tárgyalása. A pénzügyminiszter úr kivan nyilatkozni. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Anélkül, hogy ez alkalommal a quótakérdés meritumának tárgyalásába akarnék bocsátkozni, tisztán csak egy rövid nyilatkozat tételére szorítkozom. (Halljuk ! Halljuk !) A szombati ülésen Polónyi Géza képviselő úr, beszédében többek között egy olyan állítást koezkáztatott, a melyre azonnal kötelességein lett volna válaszolni. Hogy ezt nem tettem, azt két körülménynek méltóztassék tulajdonítani, í. ház. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik körülmény az volt, hogy a t. képviselő úr meglehetősen későn fejezvén be beszédét, nem akartam a t. háznak amúgy is kifáradt türelmét részemre is igénybe venni. A második és fő ok pedig az volt, hogy annyira merésznek tartottam a t. képviselő úr egyik állítását, a mely beszédének vége felé fordult elő, hogy nem hittem saját feljegyzéseim hitelességében, és épen azért indokoltnak tartottam bevárni a hivatalos stenogrammot, a mely igazolta feltevésemet. Ezért tartom most szükségesnek nyilatkozni, mert ma nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a t. képviselő úr jónak látta engem azzal gyanúsítani, hogy én a pénz15 %