Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

|l2 502. országos illés 1809 deczember 9-én, szombaton. teherviselési képességét is látnunk kell. Lehetetlen, hogy Deák Ferencz azzal a czélzattal iktatta volna be a Felség döntési kötelességét, hogy az egyúttal és kizárólag a quóta felemelését jelentheti. A jobban informált, az atyáskodó királyhoz kell a magyar nemzetnek fordulnia. Ki kell mutatni a magyar királynak, hogy ez a magyar nemzet, a melynek szózatában benne van, hogy a nagy világon e kívül nincsen számára hely, ez a nemzet őseitől öröklött törhetetlen hűséggel ragaszkodik ahhoz a dinasztiához, a melynek Ausztriában élő népei közül az egyik jobbra, a másik balra, naponkint elárulja azon törekvéseket, a melyek hovatovább az egész monarchiának végbomlását idézik elő s azzal a trónnak biztonságát veszélyeztetik. A felségesen uralkodó magyar királynak meg kell mondani, hogy Magyarország képviselőházában nem ülnek sem Schönererek, sem Wolffok, a magyar nemzet tagjai nem mennek el az égeri népgyíüésekre; hogy Magyarországon nem él oly nemzet, a mely a prágai közgyűlésen egy Komaroff generálist ünnepel; a magyar nemzet nem küldi Moszkvába és Kiewbe zarándokait és lázítja a Magyarországon élő szlávokat; (Mozgás a széls'ó baloldalon.) hogy Magyarországon nem élnek délszlávok, a kik Tersattóban gyülekeznek, hogy összeesküvést szőjenek a délszláv federáczió érdekében ; hogy Magyarországon egy erkölcseiben, hűségében igazán példás nemzet él, a melyre a magyar király mindig és minden körülmények között biztosan számított és számíthat. (Tetszés a szélső baloldalon.) A mire én rámutattam az az, hogy a felségesen uralkodó király 1897. és 1898-ban már példáját adta annak, hogy igazságosan tud dönteni a quóta kérdésében. Daczára annak, hogy nekünk az a meggyőződésünk, hogy a quótát le kellett volna szállítani, a Felségnek azon ténye előtt, hogy a quóta eddigi arányát állapította meg, tisztelettel hajlott meg a magyar nemzet. A magyar királynak látnia kell, hogy az ugocsai inség együtt halad a ruthén nyomorral, a torontáli és erdélyi pellagrával s a felvidék kivándorlásával. Nem kell tehát félni ettől a királyi döntéstől, sőt az adott viszonyok között, ha én a magyar kormány élén állnék, mindent elkövetnék arra, hogy az a királyi döntés bekövetkezzék, mert ez esetben a magyar nemzet nem lesz kiszolgáltatva annak, hogy mi megszavaztunk tiz esztendőre egy quótát, a G9* mely a Felség számára is kötött útlevelet ad a quótaemelés kérdésében. Azonkívül nem szabad elfelejteni, hogy a királyi döntés esetén e döntés az osztrák alkotmány szerint csak egy esztendőre szólhat; nekünk tehát a függetlenségi párton óhajtanunk kell, hogy ez bekövetkezzék, mert ha most nem oszlatták fel az országgyűlést, legalább a jövendő esztendőben módot kell adni arra, hogy ezen súlyos teher elvállalágának kérdésében a nemzet alkotmányos képviselete útján szabad választások útján megnyilatkozzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt irja elő az önök alkotmánya. Hogy mennyiben bíznak a Felség döntésében, az nem a mi dolgunk; az 1862. XII. törvényczikkre mi nem esküszünk; önöktől függ bizonyítékát szolgáltatni annak, hogy van-e bizalmuk abban, hogy a kormány és a magyar országgyűlés által előterjesztett adatok alapján a magyar király igazságosan fogja megvédelmezni a magyar nemzet érdekeit. Ezeo felfogásban újból ajánlom a t. háznak, méltóztassék a törvényjavaslatot elvetni és a határozati javaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Miután az idő előrehaladt, indítványozom, hogy a törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása, a legközelebbi, és pedig a hétfői ülés napirendjére tűzessék, a mely a rendes időben délelőtt tiz órakor fog kezdődni. Elfogadja a ház e javaslatomat? (Igen!) Ezt tehát a ház határozataként jelentem ki. Következnék most Barta Ödön képviselő urnak az ülés elején bejelentett interpellácziója. (Halljuk l Halljuk! Felkiállások: Hétfőn!) Barta Ödön: T. képviselőház! Az ülések tartására kitűzött idő letelt, én tehát csak a ház engedelmével tehetem meg az iuterpellácziómat, mert nekem nincs jogom figyelmüket továbbra is igénybevenni. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Hétfőn! Zaj.) Elnök: Úgy látom, hogy megoszolnak a vélemények, ebben a kérdésben pedig szavazást nem óhajtanék elrendelni. Miután tehát a rendes idő letelt, a képviselő úr talán a hétfői ülés végén fogja megtehetni interpelláezióját. (Helyeslés.) Hozzájárúl-e a ház? (Igen!) Ezt mint határozatot kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.) -