Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

j Og 602, országos flés 1899. decsember 9-én, szombaton. rona bruttó-bevétel, tehát Magyarország számára az előbbi koronaszámííás alapján előállt egy bevételi többlet, mely kitett 194,672.910 korona többlet bevételt, holott az osztrák bevétel csak 174,881.419 koronával emelkedett és így Magyarország hátrányára egy 19,791.491 korona bruttó-bevételi többlet állott elő. E mellett a levonásoknál elNagytak Í40.000 koronát s ezenkívül ilyen tételeket is, mint például az élesztő adó, a betétitőke kamat adójának 7°/o-os különbözete, és elfogadtak egy olyan számítást, a mely mellett könnyű volt ezen nyilván valói ag alaptalan 34"4°/

0-os quótát a magyar törvényhozásnak feltálalni, a helyett, hogy elővették volna azt, a mi kötelességükben állott volna, ha azt a 10 évet vették volna lusztrum gyanánt, a melyre a kiegyezés szól, a melyre a Felség a 31.4%-os quótát igazolta, és azon 7 esztendőt hozzá vették volna, a melyre a kiegyezés szólt: akkor ezen adatok alapján lehetetlen lett volna a 344°/

0-os quótát kihozni. Már most röviden feltárom a magyar nemzet előtt azt, hogy mennyibe került Magyarországnak a kiegyezés az úgynevezett politikai okokból. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Már előbb kimutattam, hogy csak a quótaeredmény ékben Magyarország azzal, hogy 1867-től máig magasabb százalékos quótát fizetett, mint a mennyit kellett volna, veszített 21,600,000 forintot, 1877-től 1885 ig veszített 18,955.661 forintot, 1886 tói 1897-ig veszített 15,001.650 forintot. A politikai okok czímén csupán a quótá* ban a többlet tehát 55,557.311 forint. Az udvartartási költségtöbblet czimén 29.760.000 forint; a politikai okokból elvállalt államadósságok czímén, a melyeknek az a hátrányuk is megvan, hogy a változás alá nem eső 29 millió forint évenkénti hozzájárulási összeg folytán Magyarország a konverzió hasznától is elesik, 32 év alatt magára vállalt 924,016.000 forintot tevő terhet. A fogyasztási adók czímén a veszteség 1877-től 1893-ig volt 42,300.646 forint, kiviteli jutalmak czímén 6,000.735 forint. Ez maga kitesz 1.058,262 692 forintot. Aki Magyarországnak a kiegyezésből származó mérlegét helyesen akarja megállapítani, annak figyelembe kell még vennie a vámszövetség révén ránk háruló veszteségeket, melyeket csak a hitel terén évenként 36 millióban mutattam ki. Figyelembe kell venni továbbá a valuta terén előálló veszteségeket, melyek különösen nagy súlylyal fognak ránk, mint adós államra hárulni, szemben Ausztriával, mint hitelező állammal, a mostani borzasztó nagy kamatláb mellett. Figyelembe kell venni, hogy a közös hadseregben a házassági kaucziók tárgyában magyar állampolgárnak is osztrák bélyeggel kell ellátnia kérvényeit. (Mozgás a szélsőbalon.) Figyelembe kell venni, hogy midőn a közös hadsereg tisztjeinek fizetésemeléséhez hozzájárulunk, kötelesek leszünk a honvédség tisztjeinek fizetését is felemelni. Hozzájárul, hogy mi a kölcsönös védelem szempontjából a honvédség révén sokkal nagyobb terheket viselünk, mint az osztrákok a Landwehr révén. A beruházások is, melyek a közösügyi költségekből tétetnek, sokkal kissebb arányban jutnak Magyarországra, mint Asszíriára, például a várak, stb. Még sokat kellene felsorolni; de most egy pillanatig hadd beszéljen Horánszky Nándor, a ki azzal a kéréssel fordult a magyar nemzethez, hogy igazoltnak tartsa az általa elfoglalt álláspont helyességét. (Halljuk! Halljuk!) Igenis, e közösügyi gazdálkodás eredménye volt az, hogy 67-tő] fogva 36 új adótörvényt kellett hoznunk, melyek mind új és új adókkal terhelték az országot. Ennek volt eredménye, hogy államadósságunk 2 és fél milliárdra szaporodott, holott Ausztriáé csak 1500 millióra. Ennek eredménye, hogy ugyanez idő alatt 100 millió értékű állami ingatlan vagyont adtunk el. Igenis, mint gróf Apponyi Albeit képviselő úr mondta, ez gazdasági harcz volt és äz is marad, gazdasági önállóság nélkül. Hozzáteszem : gazdasági rabszolgaságban, magyar részről minden fegyver nélkül (Úgy van!. Ügy van! a szélsőbalon.) Ennek a pusztító harcznak, t. képviselőtársaim, sem a múltban nem volt, sem a jövendőben nem lehet más eredménye, mint a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam igazán dicséretreméltó munkájában kiszámított és bebizonyított. Már most ezen tényekkel szemben a mélyen tisztelt nemzeti párthoz tartozó képviselő urak azt mondják: — talán jól interpretálom az ő nézetüket, — mi a magunk részéről nem tagadjuk meg meggyőződésünket, most is azt mondjuk, hogy az a quótatöbblet igazságtalan, de ezt a meggyőződésünket alárendeljük egy magasabb állami czélnak. Alárendeljük annak a ezélnak, hogy lesz egy rendszerváltozás, a mely az erkölcseiben megfogyott Magyarország számára egy jobb jövőt nyit meg: a tiszta választásokat, az erkölcsösséget, a becsületességet. T. képviselőház! Én ezt az elhatározást tisztelettel kisérem figyelemmel; sőt ha a legközelebbi jövő t. képviselőtársaim ebbeli elhatározását igazolja, bizonyára hiszem, hogy a nemzet is másképen fog itéíni eljárásuk felett, mint a hogy itél ma. De nekem úgy tetszik, hogy ez az elhatározás mégis hasonlít ahhoz az alpesi vezetőnek az eljáráshoz, a ki, midőn az alsóbb régiókból a tiszta, magas légkörbe viszi fel az utast: hogy könnyebben elviselhesse a tiszta levegőnek és világosságnak ránehezedő terhét, arzenikumot vesz be, méreggel táplálkozik, és midőn felér a magasba, magához kötözi azt az