Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-502
502. országos illés Í899. deczember 9-én, szombaton. 107 Ehhez még hozzájárul az okkupáczionális hitel és póthitel. Az okkupáczóinális hitel tesz 7,320.000 koronát, á póthitel pedig 2,468.315 koronát, hogy kerek számmal szóljak, tehát tiz millió korona összesen, a minek a 3°/o-a többlet, tudniillik 300.000 korona. A t. miniszter úr tehát helytelenül számított, mert a quóta-többlet nem 6,045.488 korona, hanem 6,671.922 korona. Most már, ha szembeállítom a pénzügyminiszter úrnak az átutalási eljárásból és egyéb egyezményekből várt eredményeit, vagyis 6,415.488 koronát, úgy kitűnik, t. ház, hogy nem 370.000 koronával többet kapunk, mint a mennyit fizettünk, hanem 266.434 koronával többet fizetünk, mint a mennyit eddig fizettünk, a miniszter úr tévedése tehát évenkint 370.000 korona plusz helyett 266.434 kor. mínusz eredménynyel = 636.434 korona, tiz évre tehát 6,3 64.340 korona különbözetet tesz a t. pénzügyminiszter úr számításával szemben, vagyis Magyarország nem nyert az átutalási eljárással, hanem veszít. Most még hozzá kell tennem, hogy itt állunk a gyorstüzelő ágyúk beszerzése előtt, a hadsereg létszámának felemelése előtt, a katonatisztek fizetésének felemelése, a tengerészeihez való szükségletek fizetésének beszerzése előtt, hogy tehát e feltétlenül bizonyosan emelkedőnagy közösiigvd költségtöbblettel állunk szemben, melyet ha nem repartirozunk, hanem ha elfogadom a tiz évi lusztrumra eső 20°/o-o^ emelkedést, ez kitesz 68 millió koronát, a miből 2,040.000 korona az, a mi reánk esik mint 3°/o többlet. Ugy, hogy a tiszta kalkulus az, hogy 1900-ban tesz a magyar quótatöbblet 6,671.992 koronát, 1910-ben pedig ki fog tenni 9,711.992 koronát, ha semmi abnormis dolog, háború vagy ilyesmi közbe nem jön. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) íme, ezek a számok igazolják, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, mert ez a quótaemelés nem vonhat mást maga után, mint adóterhet és új költségtöbbletet, a melyet ez a nemzet elviselni nem bir. (Ugy van! Úgy van! Mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József: Nem is szabad! Polónyi Géza: Ki tudja megmondani, hogy mennyi hát a quófa Magyarországon? Ezt csak approximative lehet kiszámítani: meg lehet tudni, hogy a közös vámbevételből mennyi az, a mi 34 # 4% mellett reánk jut. De tényleg, hogy a fogyasztásban Magyarország mennyit visel, ezt kiszámítani nem lehet. Ez adatok szerint a nettó vámbevételből, 124,450.089 koronából Magyarország részesedik a qnóta szerint 42,952,829 koronával, készpénzbeli hozzájárulásunk pedig 73,064.700 korona a mi összesen igazolja, hogy Magyarország magában 1900-ban 116,017.538 koronával járul a közösügyi kiadásokhoz. Már most azt kell látnunk, mi okozta Magyarországnak e katasztrófáját és mi okozta, hogy Magyarországon a quótabizottság ily csúf vereséget szenvedett, és hogy Magyarország ebbe a kiegyezésbe belekényszeríttetett. (Halljuk! Halljuk!) Fel kell említenem, mint igen jellemzetes esetet, hogy 1898 ban a quótabizottság fel ment Bécsbe; június 28-án volt a tárgyalás. Azzal az elhatározással mentek fel Budapestről a quótabizottság tagjai, hogy megmaradnak elvi álláspontjukon, semmiféle quófaemeléshez hozzájárulni nem fognak, tették ezt azzal a politikai háttérrel is. hogy Horánszky Nándor t. barátomnak a quótabizottságból való kiugrását lehetővé ne tegyék. Ezzel az elhatározással mentek fel. És mi történt? Előterjesztettek egy számadást, a melylyel nemcsak az elvi alapot adták fel, hanem előterjesztettek egy oly számadást, a mely quótaemelést involvál, és megtörtént a quótabizottság gal az, hogy az osztrákok ott Nagyták, mint Szent Péter az oláhokat. Azt inonták az osztrákok, hogy szeptemberig elhalasztjuk az ügyet, addigra pedig eltávozunk. Megtörtént, hogy berekesztették az ülésszakot, új quótabizottságot küldtek ki, ez pedig semmiféle impegnoban nem maradt a magyar quótabizottsággal szemben. Az 1898. június 28-án előterjesztett ezen adatok leleplezik az önök egész eljárását. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az 1898-iki magyar quótabizottság ily számítást állított fel. A magyar bruttobevétel egyenes és közvetett adókban 2587,460.664 korona (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik évben?) i897-ig, ezt akarom kimutatni.Ebből levonva769,524,053koronát, marad Magyarország számára 1,817,936.611 korona. Ausztriára pedig így álíapíttatik meg : 4,013,300.775 korona; ebből levonva 14^,820.488 korona, marad Ausztria számára 3.868,480.280 korona; az arány tehát 31*97 és 68'34. Mit csinált most az új quótabizottság? Halljuk! Halljuk!) Előálltak azzal, hogy tiz évre kell megállapítani a quótát, Ez az, a minél — mellesleg megjegyezve — a pénzügyminiszter úr számára az a lapsus is bekövetkezik, hogy a míg az átutalási törvény c«ak 1907-ig, vagyis a vámszövetség életben létéig áll fenn, addig a quóta törvény tiz esztendőre áilapítatik meg, és így a quótában való lekötöttség 10 esztendőre 1910-ig, az átutalási törvényből várható ha«zon pedig csak hét esztendőre, 1907-ig van felvéve, ha ugyan ez haszonnak nevezhető. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Már most, hogy ezt a quótuemelést megcsinálhassák, elővettek egy számítást, mely elejtette az 1886. és 1887. évi eredményeket és lefoglalták az 1897. és 1898. évi zárszámadás! eredményeket, a melyek azt eredményezték, hogy Magyarország számára az 1817 millió bevételi összeggel szemben előállt egy 2.782,133.574 ko14"