Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

502. országos illés Í899. deczember 9-én, szombaton. 107 Ehhez még hozzájárul az okkupáczionális hitel és póthitel. Az okkupáczóinális hitel tesz 7,320.000 koronát, á póthitel pedig 2,468.315 koronát, hogy kerek számmal szóljak, tehát tiz millió korona összesen, a minek a 3°/o-a többlet, tudni­illik 300.000 korona. A t. miniszter úr tehát helytelenül számított, mert a quóta-többlet nem 6,045.488 korona, hanem 6,671.922 korona. Most már, ha szembeállítom a pénzügy­miniszter úrnak az átutalási eljárásból és egyéb egyezményekből várt eredményeit, vagyis 6,415.488 koronát, úgy kitűnik, t. ház, hogy nem 370.000 koronával többet kapunk, mint a mennyit fizettünk, hanem 266.434 koronával többet fizetünk, mint a mennyit eddig fizettünk, a miniszter úr tévedése tehát évenkint 370.000 ko­rona plusz helyett 266.434 kor. mínusz eredmény­nyel = 636.434 korona, tiz évre tehát 6,3 64.340 korona különbözetet tesz a t. pénzügyminiszter úr számításával szemben, vagyis Magyarország nem nyert az átutalási eljárással, hanem veszít. Most még hozzá kell tennem, hogy itt állunk a gyorstüzelő ágyúk beszerzése előtt, a hadsereg létszámának felemelése előtt, a katonatisztek fizeté­sének felemelése, a tengerészeihez való szükségletek fizetésének beszerzése előtt, hogy tehát e feltétlenül bizonyosan emelkedőnagy közösiigvd költségtöbb­lettel állunk szemben, melyet ha nem reparti­rozunk, hanem ha elfogadom a tiz évi lusztrumra eső 20°/o-o^ emelkedést, ez kitesz 68 millió koronát, a miből 2,040.000 korona az, a mi reánk esik mint 3°/o többlet. Ugy, hogy a tiszta kalkulus az, hogy 1900-ban tesz a magyar quótatöbblet 6,671.992 koronát, 1910-ben pedig ki fog tenni 9,711.992 koronát, ha semmi ab­normis dolog, háború vagy ilyesmi közbe nem jön. (Úgy van! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) íme, ezek a számok igazolják, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen, mert ez a quótaeme­lés nem vonhat mást maga után, mint adóterhet és új költségtöbbletet, a melyet ez a nemzet el­viselni nem bir. (Ugy van! Úgy van! Mozgás a szélső baloldalon.) Madarász József: Nem is szabad! Polónyi Géza: Ki tudja megmondani, hogy mennyi hát a quófa Magyarországon? Ezt csak approximative lehet kiszámítani: meg lehet tudni, hogy a közös vámbevételből mennyi az, a mi 34 # 4% mellett reánk jut. De tényleg, hogy a fogyasztásban Magyarország mennyit visel, ezt kiszámítani nem lehet. Ez adatok szerint a nettó vámbevételből, 124,450.089 koronából Magyar­ország részesedik a qnóta szerint 42,952,829 koronával, készpénzbeli hozzájárulásunk pedig 73,064.700 korona a mi összesen igazolja, hogy Magyarország magában 1900-ban 116,017.538 koronával járul a közösügyi kiadásokhoz. Már most azt kell látnunk, mi okozta Magyar­országnak e katasztrófáját és mi okozta, hogy Ma­gyarországon a quótabizottság ily csúf vereséget szenvedett, és hogy Magyarország ebbe a kiegye­zésbe belekényszeríttetett. (Halljuk! Halljuk!) Fel kell említenem, mint igen jellemzetes esetet, hogy 1898 ban a quótabizottság fel ment Bécsbe; június 28-án volt a tárgyalás. Azzal az elhatározással mentek fel Budapestről a quóta­bizottság tagjai, hogy megmaradnak elvi állás­pontjukon, semmiféle quófaemeléshez hozzájárulni nem fognak, tették ezt azzal a politikai hát­térrel is. hogy Horánszky Nándor t. barátomnak a quótabizottságból való kiugrását lehetővé ne tegyék. Ezzel az elhatározással mentek fel. És mi történt? Előterjesztettek egy számadást, a melylyel nemcsak az elvi alapot adták fel, hanem előterjesztettek egy oly számadást, a mely quóta­emelést involvál, és megtörtént a quótabizottság ­gal az, hogy az osztrákok ott Nagyták, mint Szent Péter az oláhokat. Azt inonták az osztrá­kok, hogy szeptemberig elhalasztjuk az ügyet, addigra pedig eltávozunk. Megtörtént, hogy be­rekesztették az ülésszakot, új quótabizottságot küldtek ki, ez pedig semmiféle impegnoban nem maradt a magyar quótabizottsággal szemben. Az 1898. június 28-án előterjesztett ezen adatok leleplezik az önök egész eljárását. (Hall­juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az 1898-iki magyar quótabizottság ily számítást állított fel. A magyar bruttobevétel egyenes és közvetett adókban 2587,460.664 korona (Felkiáltások a szélső baloldalon: Melyik évben?) i897-ig, ezt akarom kimutatni.Ebből levonva769,524,053koro­nát, marad Magyarország számára 1,817,936.611 korona. Ausztriára pedig így álíapíttatik meg : 4,013,300.775 korona; ebből levonva 14^,820.488 korona, marad Ausztria számára 3.868,480.280 korona; az arány tehát 31*97 és 68'34. Mit csinált most az új quótabizottság? Hall­juk! Halljuk!) Előálltak azzal, hogy tiz évre kell megállapítani a quótát, Ez az, a minél — melles­leg megjegyezve — a pénzügyminiszter úr szá­mára az a lapsus is bekövetkezik, hogy a míg az átutalási törvény c«ak 1907-ig, vagyis a vám­szövetség életben létéig áll fenn, addig a quóta törvény tiz esztendőre áilapítatik meg, és így a quótában való lekötöttség 10 esztendőre 1910-ig, az átutalási törvényből várható ha«zon pedig csak hét esztendőre, 1907-ig van felvéve, ha ugyan ez haszonnak nevezhető. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Már most, hogy ezt a quótuemelést meg­csinálhassák, elővettek egy számítást, mely el­ejtette az 1886. és 1887. évi eredményeket és lefoglalták az 1897. és 1898. évi zárszámadás! eredményeket, a melyek azt eredményezték, hogy Magyarország számára az 1817 millió bevételi összeggel szemben előállt egy 2.782,133.574 ko­14"

Next

/
Thumbnails
Contents