Képviselőházi napló, 1896. XXV. kötet • 1899. deczember 4–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-502

502. országos illés 1899. deczember 9-én, szombaton. JQ5 elmondattak; utalhatnék Bánffy Dezső árnak e tekintetben mondott beszédére, de nem foglalkozom vele, hanem foglalkozom konkrété ezzel a kérdéssel. Lehetséges-e az átutalási eljárást Ausztriában a 14. §. alapján életbeléptetni. (Egy hang jobbfdöl: Lehetséges !) Ne vegye rossz néven t. barátom, ha miniszterelnök úr azt fogja mondani, hogy nem lehetséges, ő jobban ösmeri a 14. §-t mint azok, kik azt mondják, hogy lehetséges. Mit mond a 14. §. Azt, hogyha a Reichsrath nincsen együtt és olyan sürgős intézkedésekről van szó, melyek az alkotmány változtatását nem tartalmazzák, vagy: »Keine d;iuernde Belastung des Staatsschatzes bedingen,« tehát az államkincstárnak állandó megterheltetését nem [vonják maguk után, a 14. §. alapján szükségrendelet bocsájtható ki. Hát az átutalási eljárásból nem származik-e állandó megterheltetés az oszírák kincstárra? T. előadó úr, t. pénzügyminiszter úr! Nem önök vitatják-e azt, hogy 6,415.770 korona az, a mi évenkint javunkra, tehát az osztrák kormány hátrányára esik? Nem azt jelenti-e ez, hogy »dauernde Belastung des Staatsschatzes ?« Nem azt jelenti ? Hogy lehet azt akczeptálni egy magyar kormányelnöknek, hogy egyrészt maga hirdesse pénzügyminisztere által, hogy Ausztriára ez évenként 6,400.000 korona terhet ró és másrészt mégis a 14. §. alapján akarja életheíéptetni ? Neményi Ambrus előadó: Ez nem Ausztria terhe, a mi fogyasztásunknak a terhe ! (Derültség a szélső baloldalon. Hosszantartó zaj.) Polónyi Géza: T. előadó úr! Egy államkincstárt kétfélekép lehet megterhelni. Meg lehet terhelni akkép, hogyha kiadásokat teljesítenek belőle, másodszor, ha bevételeket elvonnak tőle. Igaz-e? Ha tehát én 6.415,000 koronát Magyarország javára Ausztriából bevételezek, ez annyit jelent, hogy ezt az összeget Ausztriától elvontam, a mely eddig oda folyt be. Ugy-e, hogy ez » dauernde Belastung ?« Ezt nem lehet a 14. §. alapján életbeléptetni. De nem lehet más okból sem életbeléptetni. Nem olvasta a miniszterelnök úr Cíary miniszter beszédét az osztrák Reichsrathban, a melyben ö kijelentette, hogy a 14. §-szal kormányozni nem akar, és különösen az átutalási törvényt semmiesetre sem fogja a 14. § szál helyettesíteni ? (Egy hang a szélső baloldalon: Akad egy más német, a ki megcsinálj i!) Mit jelent ez? Mondottam, hogy Ausztriában nincsen alkotmányos kormány, hanem van egy hivatalnok minisztérium, a melynek az a közjogi jellegzete, hogy nem a saját felelősségére, hanem a császár parancsára cselekszik. Képzelheti-e a t. miszterelnök úr, hogy Clary ezt a nyilatkozatot az osztrák császár beleegyezése nélkül tette a házban ? EÉPVH. NAPLÓ 1896—1901. XXV. KÖTET. Széll Kálmán miniszterelnök: igenis, a nélkül tette! Polónyi Géza: No, furcsa egy hivatalnok minisztérium, a mely sem a parlamentnek, sem a császárnak nem felel. {Hosszantartó, zajos derültség a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Mélyen tisztelt miniszterelnök úr, a politikai erkölcstan szempontjából kizártnak kell tekintenem, hogy az a Clary, a ki azt az osztrák parlament előtt kijelentette, a 14. §. alapján kibocsássa a rendeletet. Mondja meg nekem a t. miniszterelnök úr, talán a csehekkel szövetkezett, a kik követelik Glarynak az eltávolítását, a magyar miniszterelnök adja hozzá a korcsolyát, a melyen eltávolítják? Nem annyit jelent-e ez, t. ház, mint követel id Clarynak a lemondását? (Ellenmondás a jobboldalon !) Na, aber na! (Zajos derültség.) Clary nem teheti meg, tehát feltétlenül más teszi meg Clary helyett. De már most, t. képviselőház, nem lesz meg a 14. §. sehogy, hanem lesz egy nagy retorzió. Ez aztán a leggyönyörűségesebb volna, közös vámterület, vámháború, patentirozott csempészet,.. . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem vámháború! Polónyi Géza: . . . fogyasztási adóháború, nem ? Hiszen egyre megy, a minek az a hátránya van meg, t. miniszterelnök úr, mindenek fölött, hogy a pénzügyminiszter úr egész kalkulusát tönkre teszi azért, mert hogyha egy retorziót tényleg végre kell bujtani, akkor magára a sörre és czukorra kell berendezni egy oly finánczvirtsaftot, a melyet különben az egész külön vámterület venne csak igénybe. (Ellenmondások jobbfélől.) És ha a t. miniszterelnök úr nem teszi meg azt, hogy Bukovinától lefelé az egész határon felállítson finánczokat, akkor azt az egész hat millió koronát fel fogja emészteni a csempészet. (Mozgás a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Ha pedig meg fogja akadályozni, akkor »medicina pejor morbo«, mert a költség többe kerül, mint az átutalási eredmény maga. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Ezt az osztrákok tudják ám!) Tudják, nem is ijednek meg tőle. Hát, t. miniszterelnök úr, minek ilyenekkel áltatni magunkat. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Polónyi Géza: Miért nem marad meg a mi.iiszterelnök úr azon az állásponton, a melyet a törvény kijelöl: Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény mondja! Polónyi Géza: . . . követelni az alkotmányos úton való elfogadást, és ha ez be nem áll, akkor a konzekquencziák levonása következik. (Mozgás és mj a szélső balodalon.) T. ház! Azt hiszem, mindezzel elég bősáu