Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

5« 483. országos ülés 1899. október 11-én, szerdán. 1893-ban elfoglalt álláspontunkat konstatáltam, visszavezetem jelesen arra, hogy igenis küzdő katonák csontjai és sirjai felett lehet elismerés, még pedig olyan elismerés, a mely elismerés megvan a mai czivilizált kor minden nem­zeténél akkor, midőn azt látja, hogy egyesek azon a téren, a mely térre állíttattak, köteles­ségeiket akként teljesítették, a miként ez az ő feladatukat képezte. Ez történt ott, t. képviselő­ház, sem több, sem kevesebb; és ha valaki abban a véleményben vau, hogy a kormány hivatva lett volna ezt megakadályozni, azt bátor vagyok arra a körülményre figyelmeztetni, hogy a kormány konfliktusokat nem idézhet fel; exal­táeziókból, bárki ül is azOn a helyen, nem indul­hat ki, mert respektálnia kell azon békét és nyugalmat, a mely kibontakozás felé vezeti az országot ezen a téren is, és a melynek egyik lépését képezte a szobornak elmozdítása is. (Tet­szés jobb- és balfelöl.) Nem lehet feladata egy kormánynak oly mozzanatokat belevinni egy aktusba, melyek az érzékenység szempontjából messzemenő félreértéseket okozhatnak. Meg teheti ezt akkor, ha a nemzeti dicsőségnek és önérzetnek sérelméről van szó; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Épen arról van szó!) de a hol erről szó nincs, ezt megtennie felfogásom szerint kormányzati súlyos hiba, hogy ne mondjak töb­bet, tapintatlanság lett volna. Rátkay László: Welche Wendung durch Gottes Fügung ! Horánszky Nándor: T. barátom ezt Wendnngnak nevezheti, de nem tarthatja annak jogosan, mert ez a tényekkel homlokegyenest ellenkezik. Már 1893 ban lényeges árnyalat volt köztünk és t. barátaink közt e kérdésben. T. barátaim követelték akkor, hogy a Hentzi-szo­bor meg ne koszorúztassék ; követelték azonban, hogy a honvédszobor megkoszorúzásához a közös hadsereg kivezényeltessék, s ott egy oly demon­stráczió történjék, mely t. barátaim felfogásának, óhajtásának megfelel. Mi ez álláspontot nem fogadtuk el akkor, nem fogadjuk el ma sem. ismétlem, én vissza­térek arra, hogy szobordicsőitésekben nem lehet paritás köztünk, de kötelességteljesííést jelentő síroknál igenis lehet paritás és lehet reczipro­czitás. (Zaj a szélső baloldalon.) T. barátaim rossz néven veszik, hogy ez aktusnál a magyar honvédség is szerepelt. Itt már az én álláspontom a t. barátainkéval hom­lokegyenest ellenkezik, ellenkezik pedig azon az alapon, melyen az én politikám áll. Ugyan mit méltóztatik gondolni t. barátainknak : váljon a törvényhozás tegyen különbséget, az húzzon választóvonalat a véderő különböző alkatelemei között ? (Tetszés jobbfelől. Mozgás a szélső bal­oldalon.) Thaly Kálmán: A törvény maga húz ! A honvéd esküt tesz a magyar alkotmányra! Horánszky Nándor: Váljon a törvény­hozás mondja ki, hogy a hol a közös hadsereg résztvesz, ott a honvédség részt nem vehet és megfordítva, váljon a törvényhozás mondja ki, hogy a közös hadseregnek megengedhető talán egy eljárás, a mely a nemzeti önérzetet sérti, de a honvédségnek meg nem engedhető, és meg­fordítva? A törvényhozás mondja ki, hogy a mit a honvédség megtehet, azt a közös hadsereg nem teheti, és megfordítva? (Tetszés jobb- és bal felöl.) Ez, t. barátaim, hogy egyebet ne mondjak, szétszaggatása volna a véderőnek. (Zaj a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Nem ezt állítottuk ! Horánszky Nándor: De erre vezet a konzekvenczia minden körülmények között. Mert vagy van sérelem abban az aktusban, vagy nincs. Ha van sérelem, akkor a közös hadsereg se vehetett ott részt. Ha pedig sérelem nincs, akkor a honvédség ottani részvételét diffikultálni és a törvényhozástól olyant kívánni, hogy intéz­ményeibe a disszonanczia legveszedelmesebb ele mét vigye bele, azt hiszem, nem lehet. (Élénk tetszés és helyeslés jobb- és balfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Mi épen azt akarjök! Horánszky Nándor: Az én felfogásom szerint azonban (Zaj. Halljak! Halljuk!) ez nem lehet a törvényhozásnak feladata. T. barátaink akarják, arra törekszenek, ebben az érdekben működnek. De még ebből a szempontból is addig, mig ez be nem következik, vagy be nem követ­kezhetik, a hadsereget, a véderőt, a melynek erején ez országnak és a monarchia másik álla­mának biztonsága nyugszik, ekként megosztani es a véderő különböző elemei közé a disszonán­cziát bevinni valóban súlyos hiba lenne. Mindenki teheti ezt, de a törvényhozás legkevésbbé, mert maga rombolná le, maga diszkreditálná azon alapokat, a mely alapokon egész közjogi exisz­tencziánk nyugszik. így fogom én fel, t. ház, ezt a kérdést, és miután erős nézetem és meggyőző­désem, hogy e tekintetben a kormány elment odáig, a meddig elmehetett és elmennie kellett, és tovább egyetlenegy kormány se ment volna el, még önök sem, ha ott ülnének, ép azért a bizottság javaslatát elfogadom. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb- és balfelöl.) |Major Ferencz jegyzől Polczner Jenő! (Polczner Jenő: T. ház! Hazafias érzüle­tében mélyen megbántott szivemnek és lelkem­nek háborgó indulatával veszek részt ebben a vitában, ebben a kínos tárgyalásban, mert én még most is érzem arczonaon azt az ütést, melyet folyó évi augusztus hó 12-én mértek ismét és

Next

/
Thumbnails
Contents