Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

5« 483. országos ülés 1899. október 11-én, szerdán. 1893-ban elfoglalt álláspontunkat konstatáltam, visszavezetem jelesen arra, hogy igenis küzdő katonák csontjai és sirjai felett lehet elismerés, még pedig olyan elismerés, a mely elismerés megvan a mai czivilizált kor minden nemzeténél akkor, midőn azt látja, hogy egyesek azon a téren, a mely térre állíttattak, kötelességeiket akként teljesítették, a miként ez az ő feladatukat képezte. Ez történt ott, t. képviselőház, sem több, sem kevesebb; és ha valaki abban a véleményben vau, hogy a kormány hivatva lett volna ezt megakadályozni, azt bátor vagyok arra a körülményre figyelmeztetni, hogy a kormány konfliktusokat nem idézhet fel; exaltáeziókból, bárki ül is azOn a helyen, nem indulhat ki, mert respektálnia kell azon békét és nyugalmat, a mely kibontakozás felé vezeti az országot ezen a téren is, és a melynek egyik lépését képezte a szobornak elmozdítása is. (Tetszés jobb- és balfelöl.) Nem lehet feladata egy kormánynak oly mozzanatokat belevinni egy aktusba, melyek az érzékenység szempontjából messzemenő félreértéseket okozhatnak. Meg teheti ezt akkor, ha a nemzeti dicsőségnek és önérzetnek sérelméről van szó; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Épen arról van szó!) de a hol erről szó nincs, ezt megtennie felfogásom szerint kormányzati súlyos hiba, hogy ne mondjak többet, tapintatlanság lett volna. Rátkay László: Welche Wendung durch Gottes Fügung ! Horánszky Nándor: T. barátom ezt Wendnngnak nevezheti, de nem tarthatja annak jogosan, mert ez a tényekkel homlokegyenest ellenkezik. Már 1893 ban lényeges árnyalat volt köztünk és t. barátaink közt e kérdésben. T. barátaim követelték akkor, hogy a Hentzi-szobor meg ne koszorúztassék ; követelték azonban, hogy a honvédszobor megkoszorúzásához a közös hadsereg kivezényeltessék, s ott egy oly demonstráczió történjék, mely t. barátaim felfogásának, óhajtásának megfelel. Mi ez álláspontot nem fogadtuk el akkor, nem fogadjuk el ma sem. ismétlem, én visszatérek arra, hogy szobordicsőitésekben nem lehet paritás köztünk, de kötelességteljesííést jelentő síroknál igenis lehet paritás és lehet recziproczitás. (Zaj a szélső baloldalon.) T. barátaim rossz néven veszik, hogy ez aktusnál a magyar honvédség is szerepelt. Itt már az én álláspontom a t. barátainkéval homlokegyenest ellenkezik, ellenkezik pedig azon az alapon, melyen az én politikám áll. Ugyan mit méltóztatik gondolni t. barátainknak : váljon a törvényhozás tegyen különbséget, az húzzon választóvonalat a véderő különböző alkatelemei között ? (Tetszés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A törvény maga húz ! A honvéd esküt tesz a magyar alkotmányra! Horánszky Nándor: Váljon a törvényhozás mondja ki, hogy a hol a közös hadsereg résztvesz, ott a honvédség részt nem vehet és megfordítva, váljon a törvényhozás mondja ki, hogy a közös hadseregnek megengedhető talán egy eljárás, a mely a nemzeti önérzetet sérti, de a honvédségnek meg nem engedhető, és megfordítva? A törvényhozás mondja ki, hogy a mit a honvédség megtehet, azt a közös hadsereg nem teheti, és megfordítva? (Tetszés jobb- és bal felöl.) Ez, t. barátaim, hogy egyebet ne mondjak, szétszaggatása volna a véderőnek. (Zaj a szélső baloldalon.) Polczner Jenő: Nem ezt állítottuk ! Horánszky Nándor: De erre vezet a konzekvenczia minden körülmények között. Mert vagy van sérelem abban az aktusban, vagy nincs. Ha van sérelem, akkor a közös hadsereg se vehetett ott részt. Ha pedig sérelem nincs, akkor a honvédség ottani részvételét diffikultálni és a törvényhozástól olyant kívánni, hogy intézményeibe a disszonanczia legveszedelmesebb ele mét vigye bele, azt hiszem, nem lehet. (Élénk tetszés és helyeslés jobb- és balfelől. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Mi épen azt akarjök! Horánszky Nándor: Az én felfogásom szerint azonban (Zaj. Halljak! Halljuk!) ez nem lehet a törvényhozásnak feladata. T. barátaink akarják, arra törekszenek, ebben az érdekben működnek. De még ebből a szempontból is addig, mig ez be nem következik, vagy be nem következhetik, a hadsereget, a véderőt, a melynek erején ez országnak és a monarchia másik államának biztonsága nyugszik, ekként megosztani es a véderő különböző elemei közé a disszonáncziát bevinni valóban súlyos hiba lenne. Mindenki teheti ezt, de a törvényhozás legkevésbbé, mert maga rombolná le, maga diszkreditálná azon alapokat, a mely alapokon egész közjogi exisztencziánk nyugszik. így fogom én fel, t. ház, ezt a kérdést, és miután erős nézetem és meggyőződésem, hogy e tekintetben a kormány elment odáig, a meddig elmehetett és elmennie kellett, és tovább egyetlenegy kormány se ment volna el, még önök sem, ha ott ülnének, ép azért a bizottság javaslatát elfogadom. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb- és balfelöl.) |Major Ferencz jegyzől Polczner Jenő! (Polczner Jenő: T. ház! Hazafias érzületében mélyen megbántott szivemnek és lelkemnek háborgó indulatával veszek részt ebben a vitában, ebben a kínos tárgyalásban, mert én még most is érzem arczonaon azt az ütést, melyet folyó évi augusztus hó 12-én mértek ismét és