Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

483. onwágos ülés 1898. október 11-én, szerdán. se sincsen benne. Azt mondja ez a rendelet, hogy e szobornak szemtöl-szembe kell maradnia azzal a helylyel, a melyhez a dieső hadi tettek kötve vannak, és példaként, oltárképként kell ott állania. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem politikai tendenczia ez, t. miniszterelnök úr? (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) És vájjon midőn a király hadip:irancsa megjelent a magyarázattal, a t. hadügyminiszter úr visszavonta a magyarázatnak sértő részét? Egyáltalában nem! (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Hogy pedig a közös hadügyminiszter úr hibázott, azt tudjuk, mert a t. honvédelmi miniszter úr is megmondotta, hogy nyilatkozata tapintatlan; már pedig a parlamenten kívül egészen másként értelmezzük a tapintatlanságot. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Mindennek daczára a t. honvédelmi miniszter úr is ott van a helyén, a közös hadügyminiszter is, sőt a hadügyminiszter egy kitüntetéssel még előbbre is van. A sértésnek egy részét, t. miniszterelnök úr, tehát abban találom, hogy a hadügyminiszter úr magyarázatát egyáltalában vissza nem vonta. A sértés másik része pedig, t. képviselőház, abban rejlik, hogy a leleplezési ünnepélyhez a honvédség oda vezényeltetett. A t. miniszterelnök úr erre azt a magyarázatot adja, hogy a honvédség a hadsereg kiegészítő része, a mennyiben tehát a hadsereg ünnepélyéről volt szó, neki ott meg kellett jelennie. Hát csak ennyi a honvédség, t. honvédelmi miniszter úr? Csak a hadsereg kiegészítő része? Igen, az, akkor, ha a honvédségben nem látunk egyebet, mint a t. honvédelmi miniszter úr, tudniillik, hogy ő is katona, kiegészítő része a hadseregnek, és csak annyiban különbözik a közös hadseregtől, hogy más sziníí nadrágot visel. De ha más szemmel nézzük a honvédséget, t. képviselőház, akkor más a honvédség és más a közös hadsereg. A dolognak érzelmi részére is kell nézni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha így nézzük, akkor rettentő különbségek vannak a kettő között. És ha ezt meg nem értjük, és meg nem érti a t. honvédelmi miniszter úr, majd képben fogok beszélni. Ott lobogott a két zászló egymás mellett, a közös hadsereg és a honvédség zászlója, én hallottam mindkettőnek suttogását és megértettem a rettentő különbséget az érzelmi részek között. Mert a közös hadsereg zászlója azt suttogta, hogy: én nem ismerek mást, mint a legfőbb hadurat,nem ismerek hazát, nem ismerek szabadságot, nem ismerek alkotmányt, (Ellenmondás a jobboldalon, lg ÍZ ! Úgy van! a szélső baloldalon.) én csak hatalmat ismerek, és ha ez a hatalmi parancs ki van adva, épúgy elgázollak a jövőben, mint elgázoltalak a múltban. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az a nemzeti szinfí zászló pedig azt suttogta, t. honvédelmi miniszter úr, hogy énnekem ezer éves történetem van, én nem ismerek mást, mint hazát, én nein ismerek mást, mint alkotmányt, (Úgy van! a szélsőbalon.) én nem ismerek mást, mint koronás királyt, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) az én fehér színeimen ott van Mohács gyásza, ott van Rákóczy Ferencz könnye, és ott van a 13 aradi vércsepp. (Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Ha az érzelmi részeket veszszük, t. ház, akkor igenis ennél az ünnepélynél a magyar önérzetnek második majtényi síkja volt. A t. miniszterelnök úr azt k mondotta, hogy sérteni nem akartak senkit, ez nem volt egyéb, mint elégtételadás az elhunyt harczosoknak, a minőt minden nemzet megad az ujabb kor története szerint a másik nemzetnek. Menynyire megczáfolták önöket, t. miniszterelnök űr, az események! Ott volt nemsokára utána az Aradi ünnepély. Hát miért nem volt ott a honvédség? (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És harmincz éves történetünkben nemzeti ünnepélyeinken egyáltalában miért nem volt oit a honvédség? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) T. miniszterelnök úr! Ott voltam az aradi ünnepélyen s borongva néztem az eseményeket; láttam, hogy a nép ünnepélyén hiányzik a hivatalos Magyarország és egyszerre igaz képét láttam a nemzetnek. És mi az az igaz kép ? Hogy a nemzet 30 év óta nem játszik egyéb szerepet, mint a bohócz szerepét, ki kimázolt arczczal mulattatja a magas urakat, elmegy Albrecht és Radeczky-féle ünnepélyekre, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) hanem mikor a nemzeti gyötrelmet akarja megsiratni, akkor a színpad falai közé kell mennie, ott igenis lemossák arczárói a könnyek a festéket. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Ha a kormányok ezen játékot eljátszották, ám tegyék, de én és ez a párt nem engedhetjük, hogy ez a nemzet, melynek ezredéves története van, mely annyi gyötrelmet állott már ki, ezt a bohóczszerepet tovább is játsza. Fellázad az önérzet, minden csepp vér az arczomba szökött e pillanatban, és ha tartott idáig a bohóczjáték, nem szabad tovább igy lenni a jövőben. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) T. miniszterelnök úr és t. képviselőház! Kaphatunk mi talán valamely elégtételt? Én nem hiszem. Pedig hát elégtételt kellene kapnia ennek a nemzetnek első sorban a hadügyminiszterrel szemben. Nem azért, mert ezt a magyarázatot kibocsájtotta, mert hiszen Krieghammer úr kicsiny ahhoz, hogy ezt az ezeréves nemzetet megsértse. Az aradi emlék mint néma himnus emelkedik az ég felé és emelkedik mindig, ez a hősiesség példányképe, és hangtalan szavakkal mondja, hogy: a magyar nemzetet megsérteni nem lehet. Krieghammer űr meg nem sérthette ezt a nem-