Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-482

482, országos ülés 1899. október 10-én, kedden. 67 érdeknek, ebből a szempontból, teljesen megfeleltünk. De azt méltóztatik továbbá mondani, hogy ezáltal azt értük el, hogy a kártalanítás a városnak roppant sokba került. Mikor ezt az intézkedést tettem, a lapokban 800.000 forintról beszéltek; azután lejöttek a mai napig 200.000 forintig. A dolog tényleg úgy áll, hogy eddigelé a kisajátítás, még azt a három telket is tekintetbe véve, melyekre nézve az méar nem vitetett keresztül, 63.000 forintba került. Én nem tartom azt, hogy ez kis összeg, hanem azt mondom, hogy minden más kombináezió, főleg pedig az, a melyet a főváros proponál, sokkal többe került volna. Itt tehát úgy a közérdek, mint a forgalom érdeke, teljes mértékben kielégítést nyert. Igaz, hogy a főváros ezen a vonalon, tudniillik a csalogány-utczai részen úgy akart volna magán segíteni, hogy csak egy sinpárt, hogy csak egy vágányt akart volna engedélyezni; de oly nagy forgalom lebonyolítására, mint ezen a vonalon, arra kell törekedni, hogy ott kitérés lehető nem lévén, kettős vágány biztosíttassék, mert különben a forgalom fennakadást szenvedne, sőt szerencsétlenség sem lehetne elkerülhető. Ebből a szempontból tehát magasabb érdek követelte, hogy e kettős vágányt azon a szakaszon is, valamint az egész vonalon biztosítsuk. Ez volt a kereskedelmi minisztérium eljárása. A mi már most azt illeti, hogy a főváros az építési engedélyt megadhatja-e, vagy megtagadhatja-e — ez a kérdés — a főváros és akármely municzipiam abban az esetben, ha egy conceesio in optima forma végérvényesen megadatik, attól az építési engedélyt nemcsak okoskodás szerint, hanem az 1887. évi szabályrendelet 6. §-a értelmében is, a hol ez expressis verbis ki van fejezve, meg nem tagadhatja. Ennek következtében tehát, a mikor a főváros az építési engedélyt megtagadta, ^illetőleg nem adta meg, egyszerűen e szabályrendelet ellen vétett, a mely folytonosan érvényben van. De különben is, méltóztassék elképzelni, hogy in optima forma valamely vasút építése megkezdetik és akkor akármelyik municipium, akármily czím alatt azt mondja: »En pediglen az én szabályrendeletemben lévő építési engedélyt nem adom meg.« Különben is az erről való gondoskodás mily jelentőséggel bir? Az erről való gondoskodás feladata az, hogy akár felépítmény, akár pedig utczaszabályozás fordul elő, ott érvényesíthesse a főváros, vagy az illető municipium a maga szabályrendeletét, a melynek érvényét szintén elismerem. Itt azonban erről szó sem lehet. De legkomikusabb az, hogy a vasút bejelenti 1898. április 15-én az első szakasz építését. Épen ez az, a melyről szó van. A város képviselteti magát, megállapítják, eifogadtatik, minden rendben van. Június 27-én jelenti megint a vasútépítés megkezdését; akkor a város a köze~ gei által ismét jelen van, képviselteti magát, mindent rendben talál és az építés zavartalanul mehet tovább. A mikor mindez megtörtént, a város úgy tesz, mintha nem tudna semmit a dologról, azt mondja, hozzá építési engedélyért nem folyamodtak és október 6 án betiltja az építést, notandum akkor már régóta szünetelt. Méltóztatnak ebből megítélni, hogy kezelték az egész dolgot a főváros részéről. Pichler GyŐZŐ: Minden ügyet így kezelnek a városnál! (Úgy van ! Úgy van ! Nagy zaj a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Én arról nem tehetek! {Zajos derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Ez a főváros törvényhatósága!) De ilyen adminisztráczióval szemben aztán a miniszter egyebet nem tehet, mint hogy felelőssége érzetében jogainak gyakorlatában feltétlenül eljár. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj, felkiáltások a szélső baloldalon: Itt más a kérdés ! Törvénytelenség! Önkény!) Ez nem önkény, ez az a jog, a mely általában a minisztert megilleti. Polónyi Géza: A miniszternek nincsen joga területeket ajándékozni senkinek, a város pénzén. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: így tehát több részletbe belemenni nem akarok, de azt mondhatom, hogy minden adatból, — és mondhatom, sok adat az, a mit átkutattam,—-és minden aktából — és mondhatom, sok akta az, uyalábszámra voltak, a melyeket keresztülrágtam — arról győződtem meg, hogy e tekintetben hivatalbeli elődöm jogainak érvényesítésében egészen jól, helyesen járt el (Helyeslés jobbfelöl); én ezt teljesen végrehajtandónak tartottam és végre is hajtottam (Élénk helyeslés jobbfelöl) és ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) KőszeghySándor előadó: T. ház! Méltóztattak úgy a kérvényt hallani, . . . Polónyi Géza: Nem kérvény, hanem felirat ! Kőszeghy Sándor előadó:.. . tehát ennét-a—fel iratnak az egész tárgyalásából méltóztattak kivenni, hogy a tárgynak a gerincze az, hogy bizonyos kérdésnek a kereskedelmi miniszter úr által történt elintézését a főváros autonóm jogaiba való beavatkozásnak és sérelmesnek, törvényellenesnek tekinti. Ez alkalommal is méltóztattak látni, hogy Polónyi Géza képviselő úr és a feliratot beterjesztők teljes meggyőződéssel állanak nézetök mellett; a kereskedelemügyi miniszter úr épen olyan meggyőzőii déssel védi a saját álláspontját, hogy ez tökéle-