Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-482

gg 482. országos ülés 1899. október 10-én, kedden. Polónyi Géza: Joga van egy képviselőnek is erre ! (Úgy van! a bd- és szélső baloldalon.) Elnök : Kérem Major Ferencz jegyző urat, olvassa fel a kérvényt. Major Ferencz jegyző (olvassa Budapest székes főváros kérvényét). Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kivan Szólani! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi mi niszter: Miután a t. ház figyelemmel kisérte e felolvasást, azt hiszem, hogy a tárgy teljes ismeretében van és ennek következtében csak néhány pontra szorítkozom, hogy a magam álláspontját, és azon támadással szemben, a mely a kérvényben foglaltatik, a kormányt is megvédhessem. (Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: A múlt kormányt is? Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszteri Azt is. E kérdésben megvédelmezem, mert meggyőződésem találkozik azzal, a mit e kérdésben tett. Az első kérdés az, t. ház, hogy a kereskedelmügyi minisztert a közutaknál is megilleti-e az engedélyezés és a vonalmegállapítás joga? Azt hiszem, hogy ez kérdésen kivfíl áll. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek következtében az a kérdés, hogy milyen jog illet meg akármilyen mnniczipiumot, és igy a fővárost is, az engedélyezéssel szemben az építkezés szempontjából? Az a jog, a mely az építkezésekkel szemben a felsőbb hatóság által helybenNagyott építési szabályokban van körülírva. Azt hiszem, ez is világos. Méltóztassék már most az elvi álláspontot alkalmazni arra az álláspontra, a melyet a kereskedelemügyi miniszter, tehát hivatalbeli elődöm e kérdésben elfoglalt. A kereskedelemügyi miniszter a konczessziót azon az úton adta meg, mely 1894 óta a fővárosban dívik tudniillik összeállított egy vegyes bizottságot, az ezen kérdéseket letárgyalta és annak tárgyalása alapján adatott meg a konezesszió. Polónyi Géza: A törvény ellenére! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: A törvényhatóság kiküldi hivatalos képviselőjét a vegyes bizottságba és ez az eljárás azon hosszú idő alatt, mióta érvényben van, kifogás alá abszolúte nem esett. Ezen az alapon a kormány a konczessziót végérvényesen kiadta. Most azon panasz emelkedett ezen eljárás ellen, hogy a kormány nem vette tekintetbe azon kifogásokat, melyek az engedélyezési tárgyalás alkalmával tétettek. Bocsánatot kérek, nagy mulasztást, nagy formahibát vetnek a kormány szemére.Előszőr ezzel foglalkozom. Tudniillik azt a mulasztást vetik a kormány szemére, hogy a jegyzőkönyvet nem ott csinálták meg, hanem a kereskedelmi minisztériumban. Én akkor nem lévén miniszter, természetesen, csak a hivatalos jelentések szerint tudom, hogy a jegyzőkönyv a helyszínén vétetett fel. Egyetlenegy egyén távozott az egy egész hétig tartó fölvételtől és ez épen az a tanácsos úr volt, ki ezen panaszt fogalmazta. A felvétel megtörtént; a leszámolás, igaz, a minisztériumban történt már. Valamennyi résztvevő tag aláirta a jegyzőkönyvet, a főváros közegei is, a vonalat a térképre rávezették és ráírták a nevöket. Azt hiszem, ennél hitelesebben az eljárás korrektségét bizonyítani nem kell. De a panasz az, hogy a esalogány-utczai vonal megállapításánál szabálytalanság követtetett el. Pláne még arra czéloznak, hogy talán a terv utólagosan, az aláírás után módosíttatott. Természetesen, az ilyen dolgot hivatalos közegeim reputácziója érdekében mindaddig, míg kézzelfogható bizonyítékokkal bizonyítva nincsen, a leghatározottabban vissza kell, hogy utasítsuk. (Élénk helyeslés jobb és balfelől.) Megmondtam, mi történt ott és ez összefügg azzal a váddal, melyet Rakovszky István t. képviselőtársam felhozott, midőn mindenféle telekspekulácziókra czélzott. (Egy hang a szélső báloldalon: Nagy spekulácziók is voltak!) Bocsánatot kérek, kik panaszkodnak itt, kik állanak a főváros háta mögött? Maguk a telektulajdonosok. Ha tehát valakit akar vágni ez a vád, — én azokra nézve sem alkalmaznám, ezt határozottan kijelentem, — de ha spekuláczióról van szó, akkor épen a panaszosok spekuláltak, mert itt más abszolúte nincsen érdekelve. De én határozottan mondom, a spekulácziót kizártnak tartom, egyszerűen jogát, tulajdonjogát érvényesíti mindenki, a hogyan tudja. Hogy állunk e tekintetben? Az egyetlen kérdés, mely felmerült az, hogy ott két telekre nézve, a telkek és a vasút közötti kellő távolság biztosítása szempontjából követeltetett, hogy a baloldalon vezettessék a vonal. Ez volt a követelés. De, kérem, vegyük a jegyzőkönyvet szó szerint úgy, a mint előttem van. Mért követelték ezt? Azt mondják, hogy a tervezet szerinti elhelyezés esetén a fent megjelölt telkek épületei öt méterrel közelebb esnek a vasútvonalhoz. Az volt tehát a kívánság, hogy ne essék a vonal az illető telkekhez öt méternél kevesebb távolságra. Ez betüről-betííre megtartatott. Öt méternél kevesebbre egyiknél sem esik közelebb. Csak arra kellett törekedni a vonal megállapításánál, hogy az mennél czélszerííbb, és a telekmegszerzés szempontjából mennél olcsóbb legyen. (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ezt épen a középen való vezetés által értük el. Ennek következtében úgy a magánérdeknek, mint a köz-