Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

5 fi 481. országos ülés 1899. október 9-én, hétfőn. megérdemelte azt a súlyt, melyet a mozgalom megindítói neki tulajdonítottak. Azonban időközben a vasúthálózatnak, különösen pedig a tarifapolitikának fejlődése oda jutott, hogy ez az áthidalás egyrészt nem is bír többé azzal a hátránynyal Budapestre, mint azelőtt, másrészt nem bír nemzetközi és országos szempontból azzal a jelentőséggel, a melyet neki eddig tulajdonítottak. Nem bir egyfelől azért, mert a határőrvidéki vasutak kiépíttettek, másfelől, mert a sziszeki peage megvan és a tarifapolitikának oly eszközei vannak, a melyeknek segélyével nagy távolságokat képes elenyésztetni. De nem bir oly jelentőséggel azért sem, mert azok a távolságok, a melyeket a t. képviselő úr felemlített, geografiailag állanak ugyan, azonban tarifaképződés szempontjából nem oly nagymérvűek, minta hogy azt a t. képviselő úr feltüntette. Az előttem fekvő kimutatások szerint igenis különbséget tesz ez az áthidalás és pedig körülbelül, — merem állítani, — a távolságban 8—13 perczentig, a tarifában 6 — 11 perezentig; épen ez bizonyítja az áthidalás jogosultságát, de azt is, hogy a nemzetközi és országos forgalom szempontjából az ügy nem bir azzal a jelentőséggel, a melyet neki tulajdonítottak. Mert a ki figyelemmel kiséri a tarifaképződést, azt fogja találni, hogy legfeljebb a forgalomnak az a része megy az esetleg kiépítendő új irányban, a mely körűlbelííl a Váradtól Kőrösig lehúzott vonalra és az azontúl eső keleti részekre vonatkozik; sőt ez sem veszi egészen igénybe, mert vannak bizonyos czikkek, különösen a vízi szállítás idején, mikor a forgalom nagyrészben nem ezt az utat követi. Azonban kétségtelen, hogy különösen ezen megyék szempontjából az áthidalásnak szintén jelentősége van, és e szempontból is kell, hogy figyelemre méltassuk ennek az áthidalásnak jogosultságát. De ne méltóztassék azt venni, hogy itt csak arról van szó, hogy például Baján egy hidat kell építeni. Ennek konzequencziái vannak. Először azt a két helyi vasútat, a szabadka-bajait, valamint bátaszék-zákányit át kell alakítani, és egyúttal a tovább eső pályákon megfelelő munkálatokat tenni. Ez pedig nem jelentéktelen összegbe kerülj Én tehát oda konkludálok, hogy először engem a hid létesítése tekintetében nem vezet a félelem, vagy aggodalom a nemzetközi, vagy az országos forgalmi politika szempontjából, és másodszor, hogy épen ezért elismerem a helyi érdekeltségnek jogosult kívánságát. Engem tehát a dolog tanulmányozásában nem fog akadályozni semmiféle, sem országos, sem melléktekintet, mert ez a kívánság, meggyőződésem szerint, teljesen jogosult; csak egyetlenegy körülmény akadályoz, és ez a pénz, (Mosgás a baloldalon.) Ha e tekintetben rendelkezésemre nem fogok pénzt kapni, nem leszek abban a helyzetben, hogy valamit tehessek. Továbbá ki kell emelnem egész loyálisan, hogy a sorrend tekintetében ez előtt vannak feladatok a vasútépítés terén, a melyeket már részben a törvény világosan reám szab. Ott vannak például a székely-vasút és ennek a kiágazásai, másodszor némely összeköttetések, például a surányi és az érsekujvárkomáromi is, a melyeket nem téveszthetek szem elől. Méltóztassék tehát nyilatkozatomat úgy felfogni, hogy igenis ezt elő kell készíteni, egyúttal azonban a sorrendet, valamint a fedezet kérdését is szemügyre kell venni És épen azért, mert így áll a dolog, kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát egyszerűen elfogadni. Erre nézve különben bátor vagyok megjegyezni a t. képviselő úrnak, hogy nem áll az a felfogása, mintha rendesen pártolólag, vagy pedig egyszerűen szokták volna a kérvényi bizottság részéről a kérvényeket a miniszterhez utasítani, sőt igen kivételes eset az, a mikor a kérvényi bizottság pártolólag, vagy pedig ellenkezőleg foglal állást. Rendesen a bizottság egész tárgyilagosan kiadja a kérvényeket és a miniszternek kötelessége abban állást foglalni. És azt hiszem, ez a természetes parlamentáris álláspont. A kérvényi bizottság egészen más szempontból tárgyalja ezeket a dolgokat, részben formájuk, részben érdemük szerint méltatva azokat, és a szerint osztja azután be, de a miniszter kell, hogy állást foglaljon; a parlament irányában ez a kötelessége. Méltóztassék tehát ebbe belenyugodni és a kérvényi bizottság javaslatához képest a kérvényt a kereskedelemügyi miniszternek kiadni. (Élénk hety&slés a jobboldalon.) /Kőszeghy Sándor előadó: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr nyilatkozata után, mellőzve a kérdésnek szakrészét, röviden reflektáljak a képviselő úr megjegyzésére és kinyilvánítsam, hogy a kérvényi bizottság igenis mindig ezt a gyakorlatot követte, még pedig azért, mert abból a felfogásból indult ki, hogy midőn egy kérvényt annak áttanulmányozása után jónak lát az illető miniszternek kiadni, ennek pártolása ebben impliczite benne foglaltatik és csakis oly kivételes esetekben adta ki a kérvényt pártolólag, mikor a kérvény természete már azt a bélyeget viselte magán, hogy az minden akadály nélkül azonnal teljesíthető. Az olyan kérvényeket azonban, a melyek igen nagy anyagi, vagy elvi akadályokkal állítják szembe a minisztert, a melyek tehát hosszabb tanulmányozást igényelnek, a bizottság sohasem adta ki pártolólag. Minthogy pedig ez is olyan kérvény, a melyről a kérvényi bizottság egyáltalában nem mondhatta azt, hogy a kereskedelmi