Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

ISI. országos fliés 1899. október 9-én, hétfőn. 47 pontot meríthet magának annak megítélásére, vájjon melyik adótársaságba, melyik klasszisba sorozandó az illető, vájjon a megelőző évvel szemben emelkedtek-e, vagy rosszabbodtak-e üzleti, kereseti viszonyai, hogy megítélhesse, vájjon az adótarifának melyik tétele volna legméltányosabban alkalmazható az illetőre, mindig a közepes jövedelmezőséget feltételezve. T. ház! Talán méltóztatnak még egy kevés türelemmel megajándékozni, (Halljuk! Halljuk!) hogy röviden előadjam az adókezelés reformjára vonatkozó intézkedési tervezeteket, miután az anyagi diszpozicziókkal végeztem. Az adökezelésben a kivetési eljárást teljesen más alapokra óhajtom fektetni, a mi annál inkább indokolva van, mert egy új adót kreálunk és a Ill-ad osztályú kereseti adó is teljesen megváltozik. A jelenlegi kivetési fórumok közül a következők maradnának meg: a községi közegek eszközölnék a kivetést a földadóra, a házadóra, a Il-od osztályú kereseti adóra és a fegyveradóra nézve, úgy mint jelenleg. Megszűnnek tehát kivetni az I-ső osztályú kereseti adót és a családtagok adóját. Mogfontolandó volna azonban, nem volna-e czéíszerű a hadmentességi díj kivetését is a községi közegekre ruházni, miután ma is a községi közegeknél vannak az alapvető munkálatok, a melyek alapján ez a kivetés történik, mert tulajdonképen ők teljesítik a kivetést az igazgatóságok megbízásából, és csak a felelősségben nem osztoznak. A királyi pénzügyigazgatóságok vetnék ki jövőre is a tőkekamatot, elesnék tehát a IV-ed osztályú kereseti adó az ő kivetésök köréből. Itt is megfontolandónak tartanám, nem volna-e czéíszerű a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának kivetését a pénzügyigazgatóságokra bizni, mert ma is az történik száz eset közül kilenczvenkilenczben, hogy a pénzügyigazgatósági referens javaslatát fogadja el a bizottság, mert az az intézetek mérlegein alapszik. Egy külön kivető bizottság volna felállítandó a Ill-ad osztályú kereseti adó számára, és egy külön kivető bizottság az új jövedelmi adó számára, a melyre azután a bányaadó kivetését is rá lehetne bizni. Mint felebbviteli fórumok szerepelnének: először a közigazgatási bizottság minden adónemre nézve, a melyet a községi közegek és az igazgatóságok vetnek ki, azután az adófelszólamlási bizottságok a Ill-ad osztályú kereseti adóra és az új jövedelmi adóra nézve, és végííl mitit legfőbb felebbviteli fórum szerepelne a közigazgatási bíróság, természetesen a mennyiben a III-ad osztályú kereseti adó kontigáltatnék, e tekintetben uémileg korlátozott jogkörrel. A kivetési eljárás helyességének biztosítása végett szükséges a törvényben gondoskodni a vallomási, tanúzási és adószolgáltatási kényszerről, és szükséges gondoskodni megfelelő büntetésekről az adóeltitkolások ellen. És egyik főelve volna a kivetésnek az, hogy a jövő évben esedékes állami adó kivetését a folyó év végéig okvetlenül be kell fejezni. (Élénk helyeslés.) Az adókönyvelés és nyilvántartás tekintetében azt a reformot proponálnám, hogy a királyi adóhivataloknak községenkénti könyvelése a pénzügyigazgatósági számvevőségek kontrolja alá helyeztessék, és miután az adóhivatalok zárszámadását csak a pénzügyigazgatósági számvevőség képes alaposan, helyesen ellenőrizni, érre volna bízandó ennek az ellenőrzésnek teljesítése is. Abból a czélból, hogy a községi közegek lehetőleg tehermentesíttessenek az adóügyi munkálatoktól, megfontolandónak tartom azt a kérdést, hogy vájjon a községi adófőkönyv ne szüntettessék-e meg a jövőre. Ez a községi adófőkönyv ma sok bonyodalomnak, sok visszásságnak, hogy nem mondjam, sok visszaélésnek a kútforrása, és annak ellenőrzése annyi munkát ad, hogy azt az állami közegek nem képesek teljesíteni; tehát megszüntethető volna az abban az esetben, ha a kivetési lajstromokat alkalmasakká tennők arra, hogy ezek alapján történjék a befizetések elkönyvelése. A könyvelésnek ez a szétválasztása azonban nem vonja maga után azt, hogy az adózók a kis adókönyveeskéket jövőre nem kapnák kézhez; az ő adójuk jövőre is egységesen, egy csoportban az adókönyvecskében volna előírva és így jutna az ő tudomására és e tekintetben azt a propozicziót tenném, hogy minden esztendőben, minden adózó részére egy külön új adókönyvecske állíttassák ki hivatalból és hivatalból kézbesíttes^ék minden adózónak. (Helyeslés a jobboldalon.) A könyvelésnek ezen szétválasztásából igen nagy praktikus előny származik és ez az, hogy míg ma nem vagyunk képesek megmondani, hogy melyik adó mennyit jövedelmez valóságban, e tekintetben csak egy megbízhatatlan arányszámításra vagyunk utalva, addig ezen külön könyvelés mellett minden esztendőben konstatálható lesz, hogy az egyes adóknak valóságos, tényleges jövedelme mennyire mg. (Helyeslés a jobboldalon.) Megfontolandó továbbá az, vájjon a közvetlen fizetők kritériuma gyanánt megNagyassék-e jövőre a száz forint. Ma közvetlen fizetők azok, a kik száz forintot, vagy annál többet fizetnek. Megfontolandónak tartom, vájjon nem volna-e czéíszerű ezt a határt 75 vagy 60 forintra leszállítani, miután az adóbivatalokat szaporítjuk és így ezek képesek volnának a nagyobb munkát elvégezni. Ez esetben a nagyobb összegek befizetése inkább az