Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

u 481. országos ülés 1898. október 9-én, hétfőn. adna vallomást, vagy ha adna, az nem fog megfelelni a valóságnak; vagy pedig annyira le kellene szállítanunk a III. osztályú kereseti adó kulcsát, hogy az a jövedelmi adó kulcsával együtt se közelítse meg a 10°/o-ot, s akkor az államkincstárt károsítjuk, a mi ismét nem volna indokolt. Nem marad más hátra, t. képviselőház, mint hogy a III. osztályú kereseti adót a mai kivetési alapról levéve, egy egészen új alapra helyezzük, és pedig oly módon, hogy az teljesen függetleníttessék, elszakíttassék a kreálandó új jövedelmi adótól. És ez volna a kontingentálás rendszere, a repartitióval kapcsolatosan. Ez röviden összefoglalva a következő volna. (Halljuk! Halljuk !) Az az összeg, a melyet a törvényhozás magának az országnak a III. osztályú kereseti adó czíinén biztosítani akar, megállapíttatik, beiktattatik a törvénybe, vagyis kontingentáltatik a III. osztályú kereseti adó főösszege az évek egy bizonyos sorára, úgy azonban, hogy a természetes növekedésnek megfelelőleg az összeg évenként egy csekély százalékkal növekszik. Az összes adózók, a kik a III. osztályú kereseti adó körébe tartoznak, az egész ország területén különböző osztályokba Boroztatnának, 4—5 osztályba, az általuk az előbbi évben fizetett adó nagysága szerint, olyanformán, hogy a legtöbb adótfizetők jönnének a legmagasabb osztályba, és így azután fokozatosan az alsóbb osztályba azok, a kik kevesebb adót fizetnek. Az egész ország felosztatik kivetési kerületekre, a melyek a nagyobb adót fizetőknél nagyobb terjedelműek, tehát például a kereskedelmi és iparkamarai területekkel azonosak lennének, a kisebb adót fizetőknél kisebb a terület is, például város, vagy község, vagy adóhivatali kerület képezné ezekre nézve a kerületet. Az egy és ugyanazon kerületbe tartozó és ugyanazon osztályba eső adózók egy adótársaságot képeznének és minden egyes adótársaság részére egy kivető bizottság alakíttatik, úgy mint most, részint választott tagokból. Ezek a kivető bizottságok eszközlik tehát minden egyes adótársaság részére az adókivetést. Ez az adókivetés pedig tulajdonképen nem egyéb, mint az adótársaságra eső kontingensnek egyszerű repártirozása az egyes adózók között. Ez történik a kivető bizottság által, és ezen működésében a bizottság zsinórmértékűi tartja szem előtt a törvényben megállapítva levő adókulcsot, a mely progresszív kulcs; és hogy ezen kulcs melyik tételét alkalmazza egy-egy adózóra, azt a bizottság szabadon határozza meg, szabadon mérlegeli, tekintettel az illetőnek a megelőző évben fizetett adójára, és tekintettel arra, vájjon a megelőző év óta üzleti és kereseti viszonyaiban állott-e be javulás, vagy rosszabbodás. E szerint vagy az azonos, vagy a magasabb, vagy a csekélyebb tételt alkalmazza. Ha így megtörtént a kivetés az összes adótársaságokra nézve, ezeknek kivetett összegei összesíttetnek és megtörténik az összehasonlítás. Ha a főösszeg megfelel a törvényben megállapított főkontingensnek, akkor további intézkedésre szükség nincs. Ha a kivetés nem érte el a főkontingenst. perczentuális emelésnek, ellenkező esetben perczentuális leszállításnak vau helye. Arra, hogy az egyes kontingensek arányban maradjanak, hogy ezek között a helyes, igazságos és kellő arány meg ne bolygattassék, felügyel egy országos központi kontingentáló bizottság, a mely itt a központban volna, részint kinevezett, részint választott tagokból alkotva; és ez a bizottság volna egyedül jogosítva arra, hogy abban az esetben, ha egyikmásik adótársaságnak kontingensét igazságtalannak találja, azt csökkentse, vagy emelje, más kontingensek rovására, vagy előnyére. Ennek a rendszernek az az igen nagy előnye van, hogy míg egyrészről, az államkincstár biztos, hogy megkapja azt az összeget, a melyet részére a törvény megállapít, addig a fél sincs kitéve zaklatásnak, nincs kitéve annak, hogy nagy ugrások történnek az ő megadóztatásában és vele szemben az adózás tulajdonképen az állandóság jellegét ölti magára. Legnagyobb előnye azonban ennek a rendszernek kétségkívül az, hogy e mellett lehetővé válik az új jövedelmi adónak megalkotása, lehetővé válik a jövedelmi adó alapjainak kimunkálása a valóságnak megfelelőleg, mert erre nem gyakorolna zavaró befolyást a Ill-ad osztályú kereseti adó kivetése. Elismerem azonban, hogy vannak a IH-ad osztályú kereseti adó körében bizonyos egyének, kikre ez a rendszer nem alkalmazható. Vannak oly foglalkozási ágak, melyek vagy fennállásuk, vagy hozadékuk tekintetében bizonyos labilitást, bizonyos ingadozást mutatnak, mint például a földbérlők, erdőkitermelési vállalkozók, alkalmi vállalkozók, kik vagy fennállásuk, vagy hozadékuk tekintetében nagy ingadozásoknak vannak kitéve. Ezek az ingadozó vállalatok nem foglalhatnak helyet a kontingens keretében, mert ily vállalatokuak időközben való megszűnése a kontingenst halomra döntené. Nem marad tehát más hátra, mint ezeket a kontingens köréből kivenni és egy bizonyos perczentuális adóval érinteni, úgy, a mint az jelenleg is történik. Megkívánom még jegyezni, hogy ezen új jövedelmi adónál is kívántatik a felektől vallomás. De ez a vallomás nem arra vonatkozik, mennyi jövedelme van a félnek, sohasem azt kéri a hatóság és a bizottság, hogy vallja be jövedelmét; a vallomás tisztán oly adatokra szorítkozik, melyekből a kivető bizottság tám-