Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

481. országos ölés 1899. október 9-éu, hétfőn. 45 zást az összes financztudósok helyes adózásnak tartanák; vannak igen jeles financztudósok, a kik a leghatározotabban kárhoztatják a progreszszív adózást, a kik azt mondják, hogy a progreszsziv adózás önkényes, igazságtalan és helyesen keresztül nem vihető megadóztatás. Természetesen vannak az ellenkező véleménynek is hivei, és a gyakorlat, a törvényhozások ez utóbbi felfogásnak adnak igazat, és én megvallom, szintén ez utóbbi állásponton vagyok. (Élénk helyeslés.) És miután az a meggyőződésem, hogy a nagyobb jövedelemben nagyobb képesítési képesség rejlik a kicsinynyel szemben, (Helyeslés.) mint a mennyi mathematikai számszerű sorozás útján kimutatható, azért abban a hitben vagyok, hogy az igazságos megadóztatásnak követelménye a progresszív megadóztatás, és ennélfogva ezen új jövedelmi adót progresszív kulcscsal kontemplálom. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ez a progresszív kulcs, t. képviselőház, olykép alkalmaztatnék, hogy a létminimumot meghaladó jövedelmek l°/o-kal adóztatnának meg, l°/o-ból indulna ki a kulcs és megfelelő fokozatban növekednék 5°/o-ig. Az 5°/o képviselné a maximumot, melyen túl a kulcs nem növekednék. Ebből méltóztatik látni, hogy igen mérsékelt, igen enyhe kulcscsal dolgozó adó ez az új jövedelmi adó. Ebből azonban következik az is, hogy miután ennek a kulcsnak épen az a czélja, hogy lehetővé tegye azt, hogy a jövedelmeket mindenki az igazságnak megfelelően bevallja, és a mai eltitkolások megszűnnének, gondoskodnia kell a törvénynek arról is, hogy a kik ennek a kötelességnek nem tesznek eleget, azok erre rákényszeríttessenek. Ennélfogva úgy, mint más államok hasonló törvényeiben, szükséges lesz a mi törvényünkben is a vallomási, tanúzási és adatszolgáltatási kényszert beiktatni, és azokkal szemben, kik ebbeli kötelességüknek nem tesznek eleget, vagy az adóeltitkolásban bűnösek, megfelelő büntetésről is gondoskodni. (Általános, élénk helyeslés.) Az adóztatásnak e mérsékelt kulcsából ázom ban továbbá az is következik, hogy szembeállítva az új jövedelmi adót az eltörlendő általános jövedelmi pótadóval, ezzel nagy teherkönnyebtílés következik be azokra, a kik eddig ezt az általános jövedelmi pótadót fizették. Szükséges volt, t. képviselőház, az új jövedelmi adóra vonatkozó elveket előterjesztenem, hogy igazolni tudjam, miért szükséges a III-ad osztályú kereseti adó teljes és gyökeres reformja. Az új jövedelmi adó, mint méltóztatnak látni, bevallás alapjára volna fektetendő. Másrészről az is evidens, hogy az új jövedelmi adó részben ugyanazokra a jövedelmi forrásokra nehezedik, a melyeket a Ill-ad osztályú kereseti adó ért. Ebből a két körülményből az következik, hogy két adó, a mely ugyanarra a jövedelmi forrásra nehezedik, a mely ugyanazon rendszer szerint volna keresztül viendő, mindkettő a bevallás rendszerére alapítva, gyakorlatilag kivihetetlen és végeredményben helytelen konzequencziákra vezetne. Három ok van, mely okvetlenül szükségessé teszi, hogy abban az esetben, ha az új jövedelmi adót meg akarjuk alkotni, a mai III. osztályú kereseti adót teljesen reformálni kell. Az egyik ok a gyakorlati kereszttílvihetőség, a másik ok a financzialis eredmény, a harmadik ok a morális szempont, a melyet itt is tekintetbe kell venni. (Halljuk! Halljuk!) A mi az elsőt, tudniillik a gyakorlati keresztülvihetőséget illeti, a dolog úgy áll, hogy az új jövedelmi adó, mint bátor voltam említeni, a bevallás alapjára volna fektetendő és mérsékelt progresszív kulcscsal dolgoznék. Ha már most a III. osztályú kereseti adó a bevallás alapján vettetik ki, akkor ennél egy oly kulcsot kell megállapítani, mely kombinálva az új jövedelmi adó kulcsával, a mai 10°/o-ot meg se közelítse, mert ellenkező esetben a bevallás szoliditása tekintetében nem érünk el semmit. Gyakorlatilag úgy áll a dolog, hogy két egyforma alapon kivetendő adó kereszfűlvihetetlen. Mert vagy két külön bizottságra bizzuk a feladatot, tudniillik másra az új jövedelmi adó, és másra a III. osztályú kereseti adó kivetését, vagy pedig egy és ugyanarra a bizottságra bizzuk. Az előbbi esetben az fog bekövetkezni mindennap, hogy az egyik bizottság ugyanannak az embernek ugyanegy forrásból származó jövedelmét kisebbre, a mádik bizottság ellenben nagyobbra fogja megállapítani, a mi nemcsak önmagában képtelenség, de az adókivető közegek működésének komolyságába vetett hitet és bizalmat egy csapásra tönkre teszi. Maradna tehát a másik alternativa: hogy ugyanarra a bizottságra ruházzuk a jövedelmi és a kereseti adó kivetését is. Ekkor az következnék be, hogy ez a két adó, a melyet a törvény külön adóknak kontemplál, összeforrna, az egyik a másiknak pótlékává, kiegészítőjévé válnék, az egyiknek kivetésénél elkövetett hibák becsúsznának a másikba, mert ugyanazon bizottság nem akarná önmagát dezavuálni a másik adó kivetésénél. A/, a ezél tehát, a melyet el akarunk érni, hogy a kivetések a valóságnak megfelelően történjenek, ezen rendszer mellett nem volna elérhető, és nem volna elérhető az a morális czél sem, a mely az adózási erkölcs javítására irányúi, mert a mint már bátor voltam említeni, a két kulcs, melyet a fél kiszámít magának, vagy megközelíti a 10°/o-ot, vagy felülhaladja, és akkor azt fogja mondani a fél: az én helyzetem nem változik, és így vagy nem