Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

42 <W. országos ülés 1899. október 9-én, hétfőn. Halljuk!) ennek a reformja szintén elkerülhetetlenül szükséges. A házadó reformját szükségessé teszi az a körülmény, hogy a házadónak két neme, tudniillik a házbéradó és házosztályadó között ma órási arányíalanság van, a mennyiben a bázbéradó 300, 400, sok esetben 6 —700°/o-kal nagyobb mint a házosztályadó; oly óriási különbség, oly óriási aránytalanság, a melyet az igazságos és egyenlő adóztatás elvével összeegyeztetni nem lehet. Hogy kimutassam, t. képviselőház, hogy minő különbség van a házbéradó és a házosztályadó terhe között, hivatkozom arra, hogy Magyarországon az a teher, a mely a házbéradóból és pedig nem a legmagasabb, hanem a legalsóbb, a 16°/o-os házbéradóból egy lakrészre esik, 1 és 14 forint között variál; az a teher pedig, a mely ugyanoly lakrészre a házosztályadóból esik, 2 és 3 forint között variál. Tehát ha az egyik lakrész egy városban fizet 14 forintot, a mellette lévő, talán ugyanoly nagyságú, ugyanoly minőségű lakrész, a melyet azonban a tulajdonos maga lakik, tisztán ezen körülmény miatt fizet 2—3 forintot. Ez, t. ház, oly óriási tír a két adó között, a melyet jogosan és igazságosan fentarfcani nem lehet, hanem azt áthidalni okvetlenül szükséges. Ez az áthidalás azonban a házbéradó leszállítása útján nem eszközölhető; nem eszközölhető azért, mert az általános jövedelmi pótadónak elltörlése a házadónál négymillió forint tehercsökkenést von maga után, és semmiféle észszerű indok nincs arra nézve, hogy az állam ezt a négy milliót miért nélkülözze és miért igyekezzék azt más objektumokból és nem a házakból magának visszatéríteni. Nem marad tehát más hátra, mint a házosztályadót közelebb hozni a házbéradóhoz, (Mozgás a szélső baloldalon.) nem ugyan a házosztály-adótételek felemelése által, haiiem egy részről a helységeknek, városoknak új klasszifikálásával és más részről a házbéradó alá tartozandóság kritériumának új szabályozásával. (Helyeslés a jobbolalon.) Ez az utolsó kérdés, t. ház, rendkívüli fontossággal bír. Ma annak a kérdésnek eldöntése, hogy melyik község, vagy város tartozzék az általános házbéradó alá, attól függ, hogy hány lakrész van bérbeadva. Ha a lakások felénél több van bérbe adva, akkor tekintet nélkül a város egyéb viszonyaira, tekintet nélkül a lakosság számára és minden egyéb körülményre, az a város a 20°/o-Os házbéradó alá esik. És a törvénynek épen ez a diszpozicziója a legnagyobb visszásságokra vezet. Ki akarom ezt mutatni, t. ház, statisztikailag. Magyarországon van 62 oly város és község, a mely a 20°/o-os házbéradó alá tartozik. Ebből a 62 városból és községből van Í2 olyan, a melynek nincs ezer lakója, van 9 olyan, a melynek lakossága a kétezret sem éri el. Tehát a 62 város és község közül egyharmadrész olyan, a melynek kétezer lakója sincsen Észszerűen pedig még is azt kellene feltételezni, hogy a nagyobb, népesebb városok képezik az iparnak, a kereskedelemnek, a forgalomnak góczpontjait, ezekben lehet tehát a házakat inkább értékesíteni és magasabb adóval terhelni, nem pedig a legkisebb falvakban és helységekben. Tényleg pedig ellenkezőleg van, t. ház. Vannak helységek, a melyekben a legszegényebb népesség lakik, de mert véletlenül a lakrészeknek több mint fele bérbe van adva, ezek házbéradó alá esnek, bárminők is különben a lakás jövedelmezőségi viszonyok. Van erre, t. képviselőház, egy klasszikus példa Magyarországon; van több is, de csak egyet kivánok felhozni, nem kívánom többel fárasztani a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Van Magyarországon egy Kis-Klivény nevíí község. Ezen község összes lakrészeinek száma 29, méltóztatnak tehát látni, hogy nem tartozik a legnagyobb lakosságú helységek közé Magyarországon. (Derültség.) Ebben a Kis-Klivény nevíí községben — a véletlen úgy hozta magával, — két pusztai birtokkal együtt 19 lakrész bérbe lett adva, tehát a felénél több, és ennek következtében Kis-Klivény, a melyet a legszegényebb nép lakik, rongyos fakunyhókban, fizet 20°/o-os házbéradót, míg vannak Magyarországon 60 — 80 — 100.000 lakossal bíró városok, a melyek fizetnek házosztályadót. így áll tehát a jelenlegi rendszer és ez annak a következése. (Mozgás.) Ebből, azt hiszem, egészen világosan kiderül az, hogy azon kérdés eldöntésénél, vájjon mi képezze a házbéradó alá tartozás kritériumát, nem fogadhatjuk el pusztán azt, hogy hány lakrész van bérbe adva, hanem tekintettel kell lennünk a lakosok számára is, a mely szabály alól szintén lehetnek és vaunak is kivételek, mert ott, a hol valamely fürdőhely van, a hol valamely nyaralótelep létesül, vagy a hol valami kiváló gyári, vagy ipari vállalat telepedik meg, ott, daczára annak, hogy a helységnek lakosszáma csekély, a házak bérértéke magasabb lehet és épen azért ezekre a kivételekre a törvényben is tekintettel kell lenni. Egy további szempont, t. ház, a melyet a házbéradó reformjánál szemelőtt kell tartanunk, az, hogy az olyképen vitessék keresztül, hogy a vidéki városok fejlődése elé akadályokat ne gördítsen, hanem ellenkezőleg, azoknak fejlődését lehetőleg előmozdítsa. Ez, — nézetem szerint — olyképen érhető el, ha a törvénybe oly intézkedéseket veszünk fel. a melyekből az következik, hogy hasonló viszonyok között valamely ház nem részesül nagyobb kedvezményben azért, mert a tulajdonos használja, azzal a házzal szemben,