Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-481
481. országos ülés 1899. október 9-én, hétffln. szükségesnek, sem indokoltnak nem tartom. Papiroson, t. képviselőház, a földaäókulcg 25 és V 2 °/ 0, A valóságban azonban, a mint mindenki meggyőződhetik azokból n statisztikai adatokból, a melyeket e tekintetben szerencsém volt a törvényhozásnak rendelkezésére bocsátani, a földadó valóságos kulcsa 10—12°/o közt variál, tehát semmiesetre sem túlságos magas, szembeállítva az ingó vagyonra nehezedő adók kulcsával. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) De tekintetbe veendő, t. képviselőház, liogy az általános jövedelmi pótadó megszűnése a földbirtokra nem kevesebb, mint 6,000.000 forint, tehercsökkenést jelent, és daczára annak, hogy az általános jövedelmi pótadó helyébe új jövedelmi adót szándékozunk behozni, a földbirtok ezen intézkedés következtében mégis 6,000.000 forinttal kevesebb terhet fog viselni, mint eddig. Ez olyan óriási összeg, az egész földadó kontingensnek 1 /6-od része, a melynél továbbmenni sem az igazságossággal, sem az állam érdekeivel össze egyeztethető nem lenne. (Helyeslések.) De, t. képviselőház, nem indokolt a föladókules direkt leszállítása azért sem, mert ma sem tudjuk azt a kontingentált összeget, a melyet a törvény az állam részére biztosít, megkapni. A földadó, mint méltóztatik tudni, kontigentálva van, törvényben van megállapítva, hogy az államnak mily összeget van joga beszedni, és ezt az összeget egyik esztendőben sem képes az állam elérni. Mert ha a kivetésben és előírásban meg is közelítjük a föladó kontinensének összegét, részint adóleirás, részint törlések, részint visszafizetések, részint a vízszabályozási társulatoknak teljesített restitucziók oly összeget emésztenek fel, hogy egyik évben sem vagyunk képesek az állam részére a törvényben kontingentált földadó összegét elérni. Mindezekből elég világosan következik, hogy a földadó kulcsának leszállítása nem indokolt, nem jogosult és nem is volna helyes. De nem is szükséges, mert hiszen nem a kulcsnak magasságában rejlik földadónk baja. Itt is áll az, a mit bátor voltam említeni, hogy a földadó helytelen, igazságtalan, aránytalan, egyenlőtlen megoszlása képezi annak legnagyobb hibáját. (Igás! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ezen a bajon pedig, t. képviselőház, a kulcs leszállításával abszolúte nem segíthetünk, hanem ellenkezőleg még fokozzuk az aránytalanságot és igazságtalanságot. (Úgy van ! Úgy van! baloldalon.) Itt nem marad más hátra, itt az egyedüli gyógyszer az, hogy az általános reambuláczict, a földadó revíziót törvénybe iktassuk. Ennek a reambulácziónak ki kell terjednie először az állandó természetű művelési-ágváltozásoknak nyilványtartására, aztán a tiszta jövedelmi tételeknél mutatkozó aránytalanságok kiigazítására és az osztályba sorozásnál előforduló tévedések rektifikácziójára. (Általános helyeslés.) A reambuláczió időről-időre ismétlendő lesz KÉPVH. NAPLÓ. 1896 1901. XXIV. KÖTET. bizonyos cziklusok szerint, a törvény alapján, ha csak nem akarjuk, hogy földadó kataszterünk, melyet óriási költséggel létesítettünk, teljesen értéktelenné váljék. (Igaz Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Ha azonban elfogadjuk a reambuláczió szükségét és helyességét, akkor ebből az következik, hogy nem volna czélszerű már ma földadónk kulcsát a törvénybe iktatva meghatározni. Ma, mint méltóztatnak tudni, a földadókulcs törvénybe iktatva nincsen; és a reambuláczió előtt ez nem is ezélszeríí. Mert hiszen ma nem látunk tisztán, a reambuláczió az eredményeket bizonyos irányban változtatni fogja. Tehát ma a földadókulcsot törvénybe iktatni nem volna egyéb, mint előkészítni, hogy a reambuláczió után ezen kulcsot újból megváltoztassuk és új alakban iktassuk a törvénybe. Sokkal helyesebb megmaradni a jelenlegi állapot mellett, a földadó kontingensét Nagyni, úgy, a mint van; a kulcsnak törvénybe iktatása pedig következhetnék az első reambuláczió megejtése után. Van azonban, t. ház, a mi földadó kezelésünkben egy más, igen nagy baj, és pedig az, hogy az úgynevezet kataszteri birtokívek berendezése és a hiteltelekkönyvek berendezése között nincsen meg a kellő összefüggés. A kataszteri birtokív a mindenkori birtokláson alapúi, a mint méltóztatnak tudni, a hiteltelekkönyv pedig a tulajdonost volna hivatva kitüntetni. Sajnos azonban, hogy ezt csak a legritkább esetekbeu teszik, mert 8—10 kézen megy keresztül bizonyos parczella, a nélkül, hogy az illető nevére telekkönyvezve volna, úgy, hogyha ez földadóhátralék miatt végrehajtás alá vétetik, rengeteg kutatást kell eszközölni, hogy ki annak tulajdonosa, hol, melyik telekkönyvben található ? Ebből rendkívüli nagy visszásságok és inkonveniencziák támadnak. És ha ezekhez hozzá veszszük, hogy a mi törvényeink értelmében egy telekkönyvi jószágtest csak mint egységes egész vonható végrehajtás alá, és ha meggondoljuk, hogy a telekkönyvi jószágtest igen sok esetben sok ember közt, van elosztva, de az a telekkönyvben feltüntetve nincsen, akkor belátjuk, hogy mi az oka azoknak az égbekiáltó visszásságoknak, melyek — fájdalom, — előfordul uak, hogy például X-nek adóhátralékáért elárverezik Y birtokát és a végeredmény az, hogy az állami kincstár a maga adókövetelését mégsem kapja meg. Ilyen állapotokon, t. ház, okvetlenül segíteni kell, és pedig nézetem szerint segíteni lehet csak egy módon, hogy a telekkönyvi kényszerátírás törvénybe iktattatik és törvényileg kötelezőnek kimondatik. (Helyeslés.) Addig pedig, a míg ez megtörténhetnék, gondoskodnunk keik arról, hogy a földadónyilvántartásból a telekkönyvi tulajdonos neve megtudható legyen. Ennyit kívántam a földadóra nézve általánosságban megjegyezni. A mi, t. ház, a házadót illeti, (Halljuk! e
