Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-481

40 48i. országos ülés 189 sok államban látjuk, — az államnak életerejét támadják meg. Ebből az alapelvből, hogy az adóreform nem koczkáztatbatja az államháztartás egyensúlyát, következik egj második elv, az tudniillik, hogy az adóreformot minden részletében mint egységeset kell felfogni, megkonczipiálni és keresztülvinni, nem pedig részletenként. Ettől az általános szabálytól legfeljebb annyiban térhetünk el, hogy azokat az intézkedéseket, a melyek az adókezelésre vonatkoznak, talán korábban léptethetjük életbe, mint azokat, a melyek az adóztatás materiális intézményeire vonatkoznak. Következik azonban az előbbi elvből egy másik is, az tudniillik, hogy a mi adóreformunk nem lehet olyan radikális, hogy gyökerében kitépjük ezt a mai egész rendszert és annak helyébe egy teljesen újat állítsunk. Azoknak a bizonytalanságoknak, azoknak a veszedelmeknek, a melyek államháztartásunkra egy ilyen radikális reformból származhatnak, az országot kitennünk nem szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Epén azért meg kell elégednünk azzal, — de a mint méltóztatnak látni, ez is elég gyökeres reformot fog jelenteni, — hogy egyes, semmi jogos alappal nem biró adónemeinket eltöröljük és azok helyébe új, igazságos, mérsékelt adót hozzunk be, egyebekben pedig megtartjuk jelenlegi hozadéki adórendszerünket, természetesen javítva, tökéletesítve és megtisztítva annak viszszásságaitól. (Helyeslés a jobboldalon.) A harmadik szempont, a mely engem vezet, az, hogy nem állhatunk meg a reformokban ' az állami adók reformjánál, hanem ki kell ezt terjeszteni az úgynevezett adópótlékokra, a helyhatósági és egyéb pótlékokra. (Általános, élénk helyeslés.) Nem hallgathatom el, hogy rendkívül kívánatos és szükséges volna, hogy egyszersmind az egyházi szolgáltatások is reformáltassanak. (Helyeslés.) Miután azonban ez nem tartozik a mi illetékességi körünkbe, erről a tárgyról nem akarok nyilatkozni, de kötelességem hangsítlyozni, hogy a míg ez a kérdés meg nem oldatik, az állami adók reformja tökéletes és teljes eredményeket nem fog felmutatni. A pótlékok kérdésénél természetesen elsősorban azokra kell kiterjeszkednünk, a melyek az állami törvényhozás ingereneziájába esnek és legelsősorban a községi és megyei pótlékokra. Természetesnek fogja azonban találni a t. képviselőház, ha azt mondom, hogy ezek a kérdések annyira összefüggnek az adminisztráczió általános rendezésével, hogy addig, a míg ez a rendezés meg nem történik, a pótlékok ke'rdésének gyökeres megoldása alig lehetséges. Addig is azonban, a míg ez megtörténhetnék, igenis lehet és kell is ebben az irányban valamit tennünk. Megtehetjük és szerintem meg is kell tennünk . október í*-éii, hétfőn. azt, hogy törvényhozási úton korlátozzuk ezeknek a pótlékoknak a végtelenig való emelkedését. (Helyeslés a jobboldalon és a hösépen.) És valamint sikerült ezt keresztűlvinnem a fogyasztási adóknál, a mennyiben egyik utóbbi törvényünkben határozott törvényes korlátok állíttattak fel a fogyasztási adó után szedhető községi pótlék emelkedésével szemben, véleményem szerint szükséges is és lehet is az egyenes adópótlékoknak folytonos növelését törvényileg korlátozni. Természetes, nem lehet az a szándékunk, hogy az autonóm testületeknek, városoknak, községeknek, vármegyéknek beléletét a fejlődésben megakadályozzuk; épen azért gondoskodnunk kell ezzel kapcsolatosan az állami adóztatás körében egyszersmind olyan alapokról, olyan fonásokról, a melyeknek hozadéka ezen autonóm testületek fejlődéséből származó költséges igényeknek kielégítésére alkalmas és elégséges. Végül, t. képviselőház, az általános elvek között fel kívánom említeni még azt is, hogy az adóreform nem terjeszkedhetik tisztán az adótörvények materiális diszpoziczióira, hanem ki kell terjeszkednie egyszersmind az egész adókezelésre, és pedig az adókezelés egész rendszerén végig. És oda kell törekednünk e tekintetben, hogy az adókezelést egyszerűbbé, áttekinthetőbbé, gyorsabbá, (Élénk helyeslés a jobboldalin.) és mindenekfölött a felekre nézve olcsóbbá tegyük (Általános, élénk helyeslés.) E tekintetben törekvésünk kell, hogy legyen az is, t. képviselőház, hogy a községi közegeket, a melyek jelenleg túlságosan meg vannak terhelve adóügyi teendőkkel, lehetőleg mentesítsük ezen terhek alól, hogy képessé tegyük Őket másnemű adminisztratiy feladataik pontos teljesítésére, és így előkészítsük és megkönnyítsük az admimisztrácziónak általános reformját. Ezeket kívántam, mint általános elveket, előrebocsátani, t. képviselőház és még megjegyzem, hogy úgy az általános elvekben, mint a részletekben is, nagyjában azokon a nyomokon haladok, a melyeken t. hivatali elődöm haladt, a mikor az egyenes adók ügyében emlékiratot terjesztett a törvényhozás elé, és az ő nyomdokaitól csak annyiban és ott térek el, a hol az azóta szerzett adatok és tapasztalatok ezt az eltérést teljesen indokoltnak és okvetlenül szükségesnek mutatják. A mi, t. ház, először is a földadót illeti, (Halljuk! Halljuk) ki kell jelentenem, hogy a földbirtok az új adóreform következtében igen tetemes teherkönnyebbülésben fog részesülni. (Helyeslés.) Ez a megkönnyebbülés azonban nem az adókulcs leszállításából, hanem az általános jövedelmi pótadó eltörléséből származik, a mennyiben, t. képviselőház, a földadókulcsnak leszállítását sem