Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-478

B 478. országos Ülés 1899. szeptember 29-én, pénteken. a mely alatt a katonai legszebb halállal kiszenvedettek földi maradványai nyugosznak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Katonai kegyelet adta meg katonai környezetben azt, a mit a fegyverrel kézben, harczmezőn elesett katonáknak megadui szokás és megadni kell; katonai tisztességet adtak azoknak, a kik a csatamezőn elestek, azt a katonai tisztességet, melyet még az ellenség is megad mindenütt az ellenségnek, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) a nemzetek régi és új történelmének tanúsága szerint. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Politikai vonatkozás ezünnepélyből gondosan ki volt választva. Az ünnepélynek politikai tendencziája nem volt; az az ünnepély tisztán katonai körben, katonai szertartások között, katonai karakterrel ment végbe. És ezt a katonai jelleget minden részében megőrizte. Polczner Jenő *. De sértő a nemzetre ! Széll Kálmán miniszterelnök í Ez az, a mit önök állítanak. És erre is felelek azonnal. Ezzel szemben azt vagyok bátor állítani, hogy nem sérthette a nemzetet ez az aktus, melynek sértési szándéka nem volt, a hol senki és semmi irányban sérteni nem akart. (Helyeslés jobbfelöl.) Két tényből és momentumból állt ez az ünnepély. Az egyik volt a katonai egyházi beszentelés és felavatás, a mely katonai szertartással és katonai jelleggel folyt le. Ennek így kellett lefolyni mert az harczosok emléke és sírköve: egy kripta felett, a mely csatamezőn elesettek csontjai számára állíttatott fel. Ez a katonai fölavatás és beszentelés nem sérthet senkit. Az ünnepély másik momentuma az a felavató beszéd, melyet a parancsnokló tábornok tartott, az a nobilis, okos és tapintatos beszéd, a mely ott ajkairól elhangzott. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És mert e katonai ünnepély csak e két tényből állt, és másból nem, sem az egyik, sem a másik, sem az elesettek fölött álló harczi emlék felavatása, sem az a beszéd a nemzet önérzetét nem sérthette, és nem is sértette. (Zajos helyeslés jobbról.) Az ünnepély mindkét momentumának ez a leoflyása az én nézetemet igazolja és nem az ellenem emelt vádat. (Zajos, hosszas helyeslés jobbról). A ki ebben sértést lát, vagy abba sértést bele akar magyarázni, mely attól távol állt, az gondolja meg azt, hogy miért vált tulajdonképen szükségessé e harczosok emlékének felavatása? Szükségessé vált azért, mert az az emlékmű oda más helyről helyeztetett át. A ki azt ott látja, annak ezt felejteni nem szabad. És ha ott, a hol állt, neki más jelentőség is tulajdoníttatott, az eltűnt erről az emlékről ama magasztos, nagy és nemes elhatározás által, (Zajos helyeslés jobbról.) mely azt azon helyről kimozdította, és oda tette emlékűi, síremlék gyanánt, csatában elesett katonák porladozó csontjai fölé. Az az emlék, mely harczosok halálának emléke, nem sérthet, mert sírkőnek nem természete, nem feladata, nem szándéka sérteni, annak a természete kegyeletes emlékezéssel engesztelni és békíteni (Élénk tetszés jobb felöl). Ez a tény. Én lapidáris rövidséggel igyekeztem előadni. Befejezése akar ez lenni, ez a katonai ünnepély egy kérdésnek, mely a házban és a közvéleményben kinos, keserű', fájdalmas, kölcsönös félreértésekre és ellentétekre vezető vitákra adott alkalmat, befejezése és reménylem, befejezése ez a kérdésnek örökre, hogy többé arról szó ne legyen (Helyeslés jobbfelöl) Azt mondja t. barátom, Kossuth Ferencz, hogy a főkifogás az, — és ebben kulminál vádjának második része, — hogy részt vett azon ünnepélyen a honvédség is. Erre igen egyszerűen azt jelentem ki, hogy az a tisztán katonai karakterű ünnepély, a mely itt a 4. hadtestparanesnokság és a helyőrség székhelyén ment végbe, annak és a helyőrségnek katonai ünnepélye volt. És én azt hiszem, hogy a honvédség, mely a véderőnek kiegészítő része, egy ily katonai aktusnál, mely tisztán katonai karakterű, nem hiányozhatott, és mint ilyen vett benne részt. (Helyeslés a jobboldalon. Moigás a szélső baloldalon. Halljuk! Hall/uk! a jobboldalon) Ezek azok, miket ezen kérdésre vonatkozólag, mint a magam és kormány álláspontját a t. házzal megismertetni szükségesnek tartottam. Én ezekhez többet hozzá tenni nem fogok. Nem is fogok a kérvényi bizottság jelentése alapján meginduló vitában sem mondani erről többet, ámbár természetesen fentartom magamnak, ha szükségesnek látom, az ellenem felhozandókra való válaszadást. Befejezem ezt a nyilatkozatot azzal, hogy arra kérem azokat a t. képviselő urakat, kik engem és a kormányt vádolják, és arra kérem a házat: ne mindig a múltban keresgéljünk ellentéteket, ne szakgassunk fel a behegedt sebeket, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon: Élénk helyeslés a jobboldalon.) ne ébreszszíik és ne ápoljuk a félreértésekre vezető ellentéteket, hanem egyesüljünk a termékeny munkára, az országnak javára. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: A napirend előtti felszólalásoknál a határozathozatal lehetősége nem forogván fenn, áttérünk most már a következő ülés napirendjének megállapítására. Erre nézve a miniszterelnök úr kivan előterjesztést tenni. /Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Nem csak azért nyilatkozom, mert a ház mai napirendjének kérdésévé a legközelebbi teendők iránti határozat tűzetett ki, és így a mint szoktuk elnevezni, a napirend megállapításának kérdése képezi a mai napirendet, de azért is, mert kötelességem a kormány nevében a t. házat tájékoztatni és felvilágosítani aziránt, mi szándékai vannak a kormánynak a