Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-478

478. országos ülés 1899. szeptember 29-én, pénteken. 7 gyengébb érzelmek azt parancsolták, hogy épen akkor ne forgassák meg a nemzet szivében a tüskét, midőn e sziv erősebben dobogott fel a király megdicsőíílt hitvesének, a borzasztó halállal kimúlt királynénk emlékeért és emlékszobrot készült állítani a nemzet szeretett királynéjának azon a helyen, a melyen a Hentzi-szobor állott. (Igazi Úgy van! a szélső haloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy elégséges lett volna az uralkodónak gyengébb érzelmeire hivatkozni ebben az irányban és mindjárt belátta volna, hogy a nemzet kegyeleti tenyere nem lehet megbántással felelni; (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon) de, t. ház, az országnak és a koronának szerencsétlensége az, hogy a legkényesebb kérdésekben a korona tanácsadói sokszor nem mernek nyíltan a koronával beszélni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) A jelen kormányelnökkel szemben ezen csodálkozom, mert a t. kormányelnök úr az ischli klauzulára vonatkozólag megmutatta, hogy van bátorsága arra, hogy a koronával nyíltan beszéljen, és ezzel, mint a korona első tanácsosa, megtegye kötelességét; csodálkozom tehát, hogy a Hentzi esetben nem világította szinte fel kellő határozottsággal a koronát, mert nem lett volna szabad oda juttatni a nemzetet, hogy elégtételt kelljen keresnie egy oly tényre vonatkozólag, a melynek első mozzanata egy királyi parancsból eredt. (Igaz ! Úgy van! a szélső haloldalon.) Az oly nemzet, birka nemzet, mely nem tud sértést érezni. Maga a hadügyminiszter sem kívánhatja, hogy birkákat szolgáltasson ki a magyar nemzet mint ujonczokat a, hadseregnek. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hogyha tehát azt akarják, hogy a magyar nemzet erősen akaró, erősen érző nemzet legyen, s a trónus erős támasza lehessen, akarni kell azt is, hogy önérzetes legyen, mert a kinek nincs Önérzete, arra támaszkodni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek az érzelmeknek nevében addig is, míg pártom tagjai a kérvényeknél fel fognak szólalni, kötelességemnek tartottam felelősségre vonni a nemzet előtt a kormányt. Nem teszek semmiféle indítványt, mert tudom, hogy a pártfegyelem, a pártérdek és Isten tudja, milyen érdekek leszavaztatnák indítványomat és ez a világ előtt s az ország előtt szégyen lenne. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nem teszek tehát indítványt, de a nemzet lelkiismerete elé, mint bíró elé idézem a kormányt. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) Elnök: A ministerelnök úr kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T.képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) Miután daczára annak, hogy a tegnapi kijelentésem szerint magam is azt óhajtom, hogy ez a kérdés, mely szőnyegre hozatott a házbam minél előbb vitattassék meg és nyerjen itt befejezést, Kossuth Ferencz t. képviselő úr már ma szükségesnek találta a napirend előtt ezzel a felszólalással a házba behozni ezt az ügyet: meg fogja a t. képviselőház engedni és talán érteni, hogy én, a ki mindig azt tartottam, hogy aktuális kérdésben, valahányszor az ország érdeke azt nem ellenzi és szükségessé teszi és a kérdés a házba szóba hozatik, a kormánynak állást foglalni nyíltan és határozottan kell, megragadom ezt az első alkalmat arra, hogy ebben a kérdésben azokra vonatkozólag, a miket a t. képviselő úr a kormány ellen és ellenem vádképen előadott, a magam nézetét elmondjam és a váddal szemben állást foglaljak. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, t. képviselőház, azt, hogy az augusztus 12-iki ünnepélyt, a mint tudva van, nem a kormány rendezte. De elismerem, hogy abban igaza van t. képviselőtársamnak, Kossuth Ferencznek, hogy a kormány mindenért felelős, a mi az országban történik. Én hozzáteszem: a kormánynak nemcsak magának nem szabad az ország semmi érdekét sérteni, de köteles őrt állani arra nézve, hogy az ország semmi érdeke az ő mulasztása által sérelmet ne szenvedjen. (Igaz! Úgy van! jobhfelől.) És én elismerem, sőt hangoztatom is, hogy a nemzeti becsület ós önérzet, nemcsak érdeke, de oly nagy kincse és közkincse az országnak, a melyet érinteni engedni nem szabad. Endrey Gyula: A dinasztiáé is! Széll Kálmán miniszterelnöki Igen, senki se tagadja. Olay Lajos: Tehát helytelen volt a katonaságtól! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) I Széll Kálmán miniszterelnöki A vád az, hogy az augusztus 12-én történtek a nemzeti önérzetet sértik. (Úgy van! a szélső halóidálon.) Én formulázom a vádat. A kérdés az, igaz-e ez, indokolt-e, alapos-e ez a vád? a mely ez irányban ellenünk támasztatik? Igen egyszerűen és keresetlen szavakkal fogok nézeteimnek kifejezést adni. A tényállás a következő: Elvitetett augusztus 12-én a Szent-György téren állott emlékmű. Elhelyeztetett oda, a hova annak elvitele a múlt év őszén elhatározva lett. Elhelyeztetett egy, a Budavár védelmében elesett katonák számára emelt kripta fölé. Fel avattatott a szokásos katonai szertartások között lefolyt katonai ünnepélylyel. És mert harczban elesett katonák omladozó és porladozó csontjai fölött emelkedik, felszenteltetett egyházi katonai szertartással és felavattatott, mint az ottan fegyverrel kézben, ellenség előtt a harcztéren elesett katonáknak és harczosoknak emléke, tehát nem mint szobor, a mint itt t. képviselőtársam magát kifejezi, hanem mint a harczmezőn elesett harczosoknak emléke. Mint síremlék,