Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-486

120 486. országos ülés 1899. november 6-é,n, hétfőn. kedvezmények rongálják azon alapokat, melyeken Magyarország társadalmi és állami intézményei felépültek. A mily mértékben tértünk le a keresztény alapról, mintegy büntetésképen azon mértékben sülyedtünk az erkölcsi és anyagi bajok nyomorába. Mert ama fényes, szinte szemkápráztató adatok, melyeket a pénzügyminiszter úr múltkori expozéjában felsorolt, habár számszerűleg igazak is, mégis csak Potemkin-falak, melyek csak azokat képesek kielégíteni, kik ama falak mögé nem tekintenek, mert mögöttük ezifra nyomorúság és az a szomorú tény van, hogy hazánk külföldi tőkének robotol. Azért ideje volna komolyan visszatérni a hűtlenül elNagyott keresztény alapra. De e tekintetben a miniszterelnök úrtól semmi biztatást nem kaptunk, sőt kijelentette, hogy e tekintetben az ő kormánya is a korábbi kormányok álláspontján van, tehát az úgynevezett egyházpolitikai törvények revíziójáról hallani sem akar. Az iskolákat még nagyobb mértékben államosítja, kárára a vallásos nevelésnek. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) A kis emberek védelme érdekében ugyan több jó akaratot vélünk látni, azonban az intézkedéseket nem tarthatjuk kielégítőknek, főképen azért, mert a korábbi keresztényiéiért szellemű törvények miatt eme intézkedések a kis embereket a lelketlen kizsákmányolástól nem képesek megóvni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) így aztán pusztul naprólnapra a hazafentartó keresztény munkáselem és mivel már nem leli honját e hazában, ezrével ragad vándorbotot a kezébe és elNagyja azokat a hantokat, melyekhez pedig századokon át hűségesen ragaszkodott. Hogy milyen elemek váltják fel őket, és milyen elemek szedik össze egész falvaknak ingatlanait uzsorával és más üzletekkel, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) arra én most kiterjeszkedni nem akarok, de megvagyok róla győződve, hogy a legszabadelvűbb ember sem fog annak örülni, hogy hazánkban a néprétegek ily módon cserélődnek ki, és az ingatlanságok ily módon cserélnek gazdát. A t. kormányeínök úr jelmondata, hogy jog, törvény és igazság uralkodjék. Ez azzal biztathatna bennünket, hogy a beszédem során jeleztem erkölcsi, politikai és anyagi sérelmek és bajok orvosoltatni fognak; legalább neki az a szándéka. Őszintén mondom, hogy jó szándékában, jóhiszeműségében én nem is kételkedem; de, hogy ama politikai irányzat mellett, melyet ő, a kormány és a t. szabadelvű párt követ, ama sérelmek valóban orvosolhatók is lesznek, ebben már azután alaposan kételkedem, és van is rá okom. (Úgy van! a baloldalon !) Méltóztassék csak arra gondolni, hogy a történet tanúsága szerint, a nemzeteket és egyeseket nyomorgató legbecstelenebb, legembertelenebb dolgokat rendszerint a törvény, a jog nevében, a törvény által szankczionälva követték el. Arczpirító gyalázatosságokra, szívtelen kegyetlenségekre adtak a törvények jogot ; erre a történelemből ezrével lehetne az igazoló példákat felhozni, de felesleges, mert minden művelt ember előtt ismeretesek ezek a dolgok. Azt azonban még sem hallgathatom el, ha ismétlésbe esem is, hogy a hazafentartó keresztény népnek testi-lelki megrontására, kizsákmányolására szintén a törvények adják meg, ha nem is a formális jogot, de igenis a lehetőséget. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Szóval a mi törvényeink mellett a becsületes munkáselem pusztul és munka nélkül is boldogul és gyarapodik az, ki magát az erkölcsi törvényeken képes túltenni. Ezért, engedje meg a t. miniszterelnök űr, de őszintén ki kell mondanom azt, hogy az a jelmondata, hogy jog, törvény és igazság uralkodjék, csak a felületes elméket képes fellelkesíteni és kielégíteni (Úgy van! a baloldalon!) a gondolkodók felvetik magukban azt a kérdést, milyen jognak, milyen törvénynek, milyen igazságnak uralmát kívánja meghonosítani a t. miniszterelnök úr? Az emberi elme legyen bármilyen nagy és még annyira is kiművelt, sohasem ment a csalódásoktól. Innen van, hogy a tudományok külömbözőbb ágaiban a lángelméktől felállított, szilárdaknak ismert, megbámult rendszerek, vagy ha úgy tetszik, igazságok és az ezekre fektetett törvények és jogok, igen gyakran tömérdek erkölcsi és anyagi kár után, rendszerint rövid idő alatt ingatagoknak, hamisaknak ós tarthatatlanoknak bizonyultak és bizonyulnak. Ilyen, csupán az úgynevezett emberi józan észen alapuló doktrínák erkölcsi és anyagi káros következményeit sínyli hazánk és nemzetünk. És a t. kormány és pártja, a szomorú tapasztalatok daczára, mégis nemcsak hogy nem akarja ezen ingoványos és bizonytalan talajt elNagyni, hanem azon tovább haladva, kivánja az úgynevezett szabadelvű magyar nemzeti államot kiépíteni. T. képviselőház! A néppártnak is ez az ideálja, ez a czélja: magyar nemzeti államnak kiépítése, de keresztény alapon! (Igaz ! Úgy van! a baloldalon!) E munkában a néppárt, okulva a külföldi ós hazai szomorú tapasztalatokon, támaszt keres és talál a kereszténységnek kétezer éven át kipróbált, biztos, isteni igazságaiban. Azért röviden a néppárt a keresztény igazságokon alapuló jogoknak és törvényeknek uralmát kivánja biztosítani. (Helyeslés a baloldalon.) Ara a keresztény jelzőtől fél a t. kormány és pártja, tekintettel az ország nem keresztény lakosságára. Hozzáteszem mindjárt, hogy félelmük téves theoriákon alapúi. Mert hiszen épen a keresztény alapelvekre fektetett jog- és kor-