Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-486

486. országos illés 1899. november 6-án, hétfőn. 119 közszolgáknak kellene magukat érezniök. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Ez a basaszellem még nem halt ki, sőt nagyon is élőnek mutatkozik. . . Zmeskál Zoltán: Tudja azt a miniszterelnök úr, neki is opponálnak! Mócsy Antal: Azért igen helyesen cselekednék, — engedje meg, hogy kijelentsem, — ha további menesztésekkel világosan tudtára adná a basáskodásra hajlandó elemeknek, hogy vége itt az uraskodásnak, a személyes uralomnak, itt a törvénynek, a jognak kell uralkodnia. (Igás ! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Buzáth Ferencz : Vigyék őket javító intézetbe. Mócsy Antal: Hogy ez a basaszellem menynyire gyökeret ver egyes törvényhatóságokban és mennyire nem birják ez alól kivonni magukat még a törvényhatóságok sem, erre nézve bátor vagyok egy eklatáns esetet felhozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldal hátsó padjain.) Nem nevezem meg az illető törvényhatóságot, röstelem, mert volt idő, mikor épen az a törvényhatóság a szabadságnak védbástyája volt, e tekintetben vezérszerepet vitt; és mégis a választási fuvarozási költségek megállapítására vonatkozó szabályrendeletben nem restelte kimondani, hogy a fuvarozás közkötelezettséget képez, a melyre minden kocsislovas ember ötven forintig terjedhető büntetéssé

1 kötelezhető és a kiállításnál az illetők nemcsak igénybe vehetik a csendőrséget, de az elöljáróság és a főszolgabiróság kötelezve is vannak erre. Hiszen mindez a törvénybe ütközik, mert a kúriai bíráskodásról szóló törvényben szó sincs arról, hogy a fuvarozás közkötelezettséget képez (Igás! Ügy van! bal felöl.) és ugyanezen törvény súlyos büntetés terhe alatt igen helyesen a községi elöljárókat és hivatalnokokat egyenesen távol kívánja tartani a korteskedéstől. Ezen vármegye közönségének határozata pedig törvény ellenére az elöljárókat és hivatalnokokat a korteskedésbe egyenesen belekényszeríti.Méltóztassék csak elképzelni, hogy mit jelent a választás idején, ha az egész fuvarozási ügy egy személynek, a főszolgabírónak kezeiben összpontosul. Hiszen a főszolgabíró ilyen hatalommal a kezében a legnagyobb visszaélésekre vetemedhetik. Ne mondja senki, hogy az ilyen határozatokat a vármegye közönsége hozza; nem, hanem a főispáni basaszellem. Én úgy tudom, hogy a mi önkormányzatnak csúfolt közigazgatásunk olyan pompás berendezéssel bir, hogy a főispán XIV. Lajossal bátran elmondhatja, hogy a vármegye, a törvényhatóság én vagyok. Nem a vármegye,hanem a főispán a felelős végeredményben az ilyesmiért. Azért igen jó lesz, ha a t. miniszterelnök úr mint belügyminiszter a közigazgatási közegeknek működését figyelemmel kiséri, és reméljük, hogy meg fogja tenni ez irányban a kellő intézkedéseket, hiszen a pártközi paktumnak hamisítatlan végrehajtása a választások tisztaságát illetőleg a t. miniszterelnök urat személyileg is kötelezi. Nagy haladás lenne ily irányban, ha a t. kormány elrendelné, illetve javaslatot adna be mielőbb a községenként való szavazás tárgyában. (Helyeslés balfelöl.) Ezen intézkedés temérdek visszaélésnek venné elejét, közgazdasági szempontból pedig, tekintve az időmegtakarítást és a fuvarköltségeket, kiszámíthatatlan eredményeket hozna maga után. Legjobb volna, természetesen községenként titkosan szavaztatni, ámde ha a t. kormány ez utóbbi feltételbe ez idő szerint talán nem egyezhetne bele, a községenként való szavazásba azonban bátran belemehet, mert ez ellen elfogadható argumentumot felhozni nem lehet, mellette igen sokat. Elismeréssel említem még fel, hogy Széll Kálmán úrnak miniszterelnökségi ideje alatt az alkotmányos életnek egyik legsarkalatosabb joga, a gyülekezési jog tiszteletben tartatik. Az előadottak alkalmasak volnának arra, hogy a t. kormány iránt nemcsak személyi, hanem politikai bizalommal is viseltessünk, de mégsem tehetjük, mert álláspontja és pártunk programmjának alapelvei között homlokegyenest ellentétek állanak fenn. A néppárt ugyanis a 67-es alapon alakult, és hogy szó szerint idézzek, czéljáúl ttízte ki, hogy társadal műnk keresztény jellegét megóvja, hazánkban a katholikus egyházon, valamint általában a kereszténységen ejtett sérelmeket orvosolja, a nemzet s a nép gazdasági és politikai érdekeit felkarolja ! A kereszténység dajkálta és tartotta fenn ezer éven át e nemzetet. Erős meggyőződésünk, hogy a második évezredben is azon mértékben fog e nemzet boldogulni, magát fentarthatni, a mely mértékben ragaszkodik a kereszténységhez. E meggyőződés arra kötelezi pártunknak ez idő szerint még csupa katholikus tagjait, hogy mint az országban létező legnagyobb keresztény egyház hivői, a többi keresztény egyházzal karöltve ha lehet, de nélkülük is, ha a sajnálatos félreértések még tovább is tartanának, (Tetszés a haloldal hátsó padjain.) ápolják és fentartsák e hazának keresztény és magyar nemzeti jellegét, (Úgy van! a paláidat hátsó padjain.) fentartsák e jelleget a kereszténytelén és nemzetietlen internáczionálizmussal szemben, mely országunkat mindinkább pusztulással fenyegeti. (Helyeslés a laloldal hátsó padjain.) Fájdalom, törvényhozásunk az utolsó harmincz év alatt mindinkább letért a keresztény alapról, sőt az utóbbi időben nem ritkán egészen ellenkező álláspontra helyezkedett azzal. Mintha csak minden alkalommal azt nézte volna, mi kedvez a vallási indifferentizmusnak, és a mi annak kedvezett, azt meg is tette, a szabadság nevében, nem törődve azzal, hogy az ily