Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-486
486. országos ülés 1899. november 6-án, hétfőn. r Jj5 vállalkozókról és segédmunkásokról szóló törvényjavaslatok tárgyában Kérem a t.házat, hogy ezeknek kinyomatása, szétosztása és napirendre tűzése iránt intézkedni méltóztassék. Elnök: A bizottságnak mindkét jelentése, még pedig a vizimunkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és szakmányosokról, valamint a gazdasági munkás vállalkozókról és segédmunkásokról szóló törvényjavaslatok tárgyában ki fog nyomatni és szét fog osztatni s a törvényjavaslatok a jelentésekkel együtt a legközelebbi ülések egyikére fognak napirendre kittízetni, úgy, hogy az indemnityről szóló törvényjavaslat után ezek képezzék a ház tanácskozásának tárgyát. Hozzájárul ebhez a ház? (Igen!) Ily értelemben mondom ki tebát a határozatot. Áttérünk most napirend szerint a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1890. október hó 14-én kötött s az 1892. évi XXV. törvényczikkel beiktatott nemzetközi egyezményhez Parisban 1898. június hó 16-án létrejött pótegyezmény beczikkelyezésérőí szóló törvényjavaslat (írom. 677, 686) harmadszori olvasására. Perczel Béni jegyző (olvassa a tőrvényjavaslatot). Elnök: Elfogadja a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasás után: igen, vagy nem ? (Igen I) A ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasás után is elfogadván, az átküldetik alkotmányos tárgyalás és hozzájárulás végett a főrendiházhoz, Következik az 1900. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatnak (Irom.|688, 692) általános tárgyalása. t. Az előadó úr kíván szólani. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadóijai T. ház! Ebben a törvényjavaslatban és a hozzá mellékelt megokolásban a kormány utal arra a közismeretű tényre, hogy az 1900-iki költségvetést idejekorán beterjesztette, azaz oly időben, hogy ha más gátló körülmények közbe nem jöttek volna, már az 1899. év befejezése előtt törvénynyé válhatott volna, minthogy azonban a javaslat tárgyalása a pénzügyi bizottságban sincs még befejezve, egyébként pedig számos oly munka van hátra, a mely okvetetlenül még ez évben elintézendő, a kormány felhatalmazást kér arra, hogy az idei költségvetési törvény keretében, valamint egyéb fennálló törvényeink értelmében az állam háztartását úgy a bevételek, mint a kiadások tekintetében tovább vezethesse. Ez a felhatalmazás természetesen nemcsak azokra a kiadásokra terjed ki, melyek az 1899-iki költségvetési törvényben foglaltatnak, hanem azokra is, a melyeket időközben megalkotott törvények tesznek szükségessé. Ezzel nem szavazunk meg előttünk ismeretlen kiadásokat, hanem egyszerűen arról intézkedünk, hogy a felmerülő esetben az illető kiadások hol, mikép számolandók el. A felhatalmazás négy hónapra terjed, azonban magától értetődik, hog) ? azon napon, melyen az új költségvetési törvény törvényerőre emelkedik, ennek a törvényjavaslatnak hatálya megszűnik. A javaslat szövege teljesen azonos a hasontermészetű törvényekkel, melyeket a törvényhozás eddig két-három évnek kivételével 30 év óta minden évben megszavazott. Ezekre való tekintettel, és minthogy a felhatalmazást kizárólag gyakorlati szempontok okolják meg, a melyek a ház munkáinak ökonómiájára vezethetők vissza, kérem a t. házat, méltóztassék ezen javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. j Tóth János jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Az országgyűlés állandó gyakorlata az, hogy az índemnityt . . . (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) # ElnÖk (csenget): Csöndet kérek. Kossuth Ferencz: . . - bizalmi kérdésnek tekinti. Ebben a magyar gyakorlat eltér egynehány más állam gyakorlatától, például az angolétól, és tudom azt is, hogy a t. miniszterelnök úr már 1869-ben azt a véleményt nyilvánította, hogy az indemnitynek nem kellene bizalmi kérdésnek lennie. De a magyar országgyűlés állandó gyakorlata nekünk adott igazat, a kik folyvást azt hangoztattuk, hogy az indemnity bizalmi kérdés, bizalmi kérdés pedig több ok miatt. Először azért, mert ha tény az, hogy az appropriáczió bizalmi kérdés, akkor mindenesetre tény az is, hogy még inkább bizalmi kérdés olyan költségeknek az appropriácziója, melyek még nincsenek megszavazva. Az angol szó »indemnity« nem jelent egyebet, mint fölmentvényt vagy kártalanítást. Ha az ember előre is fölment valakit cselekedetének következményei alól, ez azt bizonyítja, hogy iránta a legnagyobb bizalommal viseltetik. T, ház! Ha bizalmi kérdés az indemnity, akkor jogosult, sőt kötelességszerű a körülöttem ülő párt részéről az, hogy az indemnityt ne adjuk meg a jelen kormánynak, úgy a mint nem adtuk meg soha semmiféle 67-es alapon álló kormánynak. (Úgy van! Úgy van! a ssélső baloldalon.) Harminezkét év óta minden kérdésben bebizonyult, hogy a függetlenségi pártnak van igaza akkor, midőn azt hirdeti, hogy a 67-es kiegyezés veszélyes és káros az országra nézve, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és az utóbbi években a bizonyságok rohamosan növekedtek, küzdöttünk és küzdeni fogunk tehát mindig a 67-es akp ellen, mert meggyőződésünk szerint egy nemzedéknek sincsen joga elalkudni 15*
