Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-486

116 48e- országos ülés 1899. november 6-án, hétfőn. az ország jogainak egy részét. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) A mit az erőszak elvesz, azt a kitartás vagy az erőgyarapodás visszaszerezheti, de a mit az ország elalkuszik, azt sokkal nehezebb visszaszerezni, mert minden alku bilaterális lévén., hiányzik erkölcsi jogosultsága az egyoldalú viszakö*vetélésnek. A mi meggyőződésünk szerint hazánknak joga a függetlenségre elévülhetetlen. Hazánk nem lehet sem hatalmas, sem boldog, sem jövője nem lehet biztosítva, hogyha érdekeit nem elégheti ki saját akarata szerint, vagyis más szóval, ha nem teljesen független. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épp ezért szerencsétlenség lenne, ha nem léteznék egy párt, a mely az ország függetlenségének elveit folytonosan fentarlja és hirdeti, és ha nem szállana szembe mindazon törekvésekkel, a melyekkel Ausztria a magyar államiságon és függetlenségen csorbát ejteni igyekszik. De nemcsak a függetlenségi elvek szempontjából nem viseltetünk bizalommal a jelen kormány iránt, hanem azért sem, mert meggyőződésünk szerint a nemzet jogait nem igyekszik fejleszteni és megerősíteni még a hatvanhetes alapon sem. (Úgy van! a szélső baloldalon!) Harminczkét év óta semmi haladás sem történt a hatvanhetes alapon abban az irányban, hogy megszilárduljon, megerősödjék Magyarország államisága; sőt ellenkezőleg, az utóbbi években a legnagyobb mérvtt jogfeladásokba is belement a kormány, annyira, hogy a legnagyobb erőfeszítésbe került a mostani t. miniszterelnök úrnak az, hogy legalább papiroson megmentse és fentartsa a magyar jogot. Pedig, t. ház, a hatvanhetes alap szelleme Deák Ferencz szerint egészen mást követel. Deák Ferencz a hatvanhetes alapról a következőket mondta (olvassa): »A közjogi kiegyezés csak egy alap; csak égető bajainkat orvosoljuk ezúttal; csak alapját vetettük meg hazánk szebb jövendőjének; az idő és a bilincseiből felszabadult szellemi és erkölcsi erő létre fogja majd hozni azt, a mit nekünk elérni nem lehet, és a minek alapját deresedő fővel leraktuk, azt a jövő nemzedék majd tovább feljleszti és előbbre viheti.« Ez volt Deák Ferencz szerint a hatvanhetes alapnak a szelleme. De kérdem minden elfogulatlan embertől, hogy tényleg igyekezett-e bármelyik kormány, a mely 1867 óta az ország ügyeit vezette, előbbre vinni, vagy megszilárdítani az országnak jogait? Határozottan állítom, hogy egyetlenegy kormány sem igyekezett ezt a kötelességét teljesíteni. (Ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) A jelen kormány is époly mulasztást követ el ezen a téren, mint elődei, mert megelégszik azzal, hogy papiroson tartsa fenn az ország jogait, tényleg azonban feladta az 1867: XXII. törvényczikk 59., 60. és 61. §-aít, melyek a közös vámterületet a vámszövetséghez kötik. Ez, szerintem, egy új ok a bizalmatlanságra. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tény az, hogy 1897 előtt az 1867: XII. törvényczikk 59., 60. és 61. §-ainak értelme csak egy volt és ezt az értelmet senkisem tagadta. A. múlt kormánynak több tagja ezt az értelmet, itt az országgyűlésen, több ízben el is ismerte, és 1897. végén gróf Apponyi Albert a többségnek tüntető helyeslésével bőven kifejtette, báró Bánffy pedig gróf Apponyi törvénymagyarázatát magáévá tette. Igaz, hogy később báró Bánffy belement a korona előtt a törvény értelmének elcsavarásába, és ezzel óriási veszélyt teremtett a hazára nézve, mert a magyar törvényeknek értelmét kérdésessé tette, es véleménykérdéssé lett az uralkodó előtt a magyar törvények értelme. Ennek kártékony hatását csak úgy lehetett volna eltüntetni, ha az első miniszterelnök, a ki Bánffyt hivatalába követte, teljesen helyreállította volna a magyar törvények igazi értelmét, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) holott az igen tisztelt miniszterelnök úr, nagy erőfeszítéssel bár, de csak azt érte el, hogy papiroson állíttassák helyre ezen értelem, s ezzel meg is elégedett, tényleg pedig fentartatott a közös vámterület anélkül, hogy a vámszövetség megköttetett volna. T. ház! Gazdasági életünk rendezettségétől függ a nemzetnek, a népnek megélhetése. Az osztrák viszonyok azt bizonyítják, hogy a recziproczitás, a melyhez a magyar törvény fűzve van, bizonytalan Ausztriában. (Ügy van! a szélső baloldalon.) A kormáuj^ azért mégsem készül arra, hogy ha a recziproczitás Ausztriában meg nem adatnék, felállítsa az önálló vámterületet. Pedig az önálló vámterület felállítására igen sok idő és előkészület szükséges. Igaz, hogy a kormány részéről azt szokták mondani, hogy ha a recziproczitást meg nem adják . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Igazán sajnálom, t. uraim, hogy nem méltatnak több figyelemre, a midőn ily fontos kérdésről egy nagy párt nevében beszélek. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ismétlem, hogy a recziproczitás megadása Auszriában nagyon kérdéses dologgá vált; ismétlem, hogy Magyarországon semmisem történik, hogy a repeziproczitás megtagadása eshetőségében Magyarország jogai megvédessenek. Mert az egyetlen leletőség e jogok megvédésére csak abból állhat, hogy előkészíttessék az önálló vámterület felállítása, minden más intézkedés, mely a jogok megvédésére irányúi, csak egyszeríí illúzió. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Formula!) Az előkészítés elmulasztása egy újabb oka, t. ház, I pártom bizalmatlanságának.