Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.
Ülésnapok - 1896-484
484. országos ülés 1899. október 30-á,n, hétfőn. 105 Ha jól tudom, e tekintetben eddig a szo kás az volt, hogy az ellenőrzési szemléken a magyar katonai tartalékosoknak lehetett magyar szóval jelentkezniök. Most egyszerre csak, mint a tiszta égből a villám, ime le jön a »Hier« és evvel a »Hier«-rel felrázzák ismét a magyar nemzet kedélyét, belenyúlnak a mi érzelemvilágunkba, az Isten tudja miért, mi czélzattal és mit akarnak elérni! Vagy talán az volt a ezéljuk, hogy ime ütünk egyet a magyaron, (Igás! Úgy van l a szélső baloldalon.) hogy azután egy egyszerű bocsánatkéréssel eltussoljuk az egészet?! Engedelmet kérek, t. ház, az ilyeneket nekünk itt ebben a házban elhallgatnunk nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az én felszólalásom elsősorban párthatározatképen és másodsorban a nemzet igazi és valódi közvéleményének visszhangjaképen történik, mely osztatlanulTnyilatkozott meg az egész magyar sajtóban. Azt hallottam, hogy azzal igyekeznek a hadügyminiszter úrnak ezen rendeletét megmagyarázni, hogy fordultak elő Csehországban esetek, a mikor a »Zde!« szót használták, és ezáltal az osztrák-magyar hadsereg szellemét és rendszerét mintegy megbolygatták. (Zaj a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy (Halljuk! Halljuk!) az úgynevezett osztrák-magyar birodalom két önálló államból áll. Az egyik az osztrák birodalom, a másik a magyar királyság. (Felkiáltások a szélső baloldalon: így kellene lennie!) Az osztrák birodalom tartományokból áll, és ezek között van Csehország is, a mely benfoglaltatik az osztrák birodalomban. Nem vitatom Csehország lakosainak jogosultságát a »Zde« szó használatához, de nemcsak állítom, hanem a törvényből is igazolom, — és ha a törvényben nem is volna, éreznünk kellene azt, — hogy Magyarországon, magyar fiúknak szabad magyarxí.1 szólni és jelentkezni ezen nem szigorúan katonai aktusnál. És hogy ezt megtiltják, szégyennel boríthatja el lelkünket és arczunkat. Nagyon nagy különbség van a »Zde« és a »jelen« közt. A »Zde« a forradalmi eszmét táplálja; a »jelen« szó pedig semmi egyéb, mint az élő nemzeti jognak, a magyar nyelv jogosultságának és törvényességének megnyilatkozása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy nekünk folytonosan sérelmekkel kell foglalkoznunk, mintha csak a régi világ ülései támadnának fel, mert egész időnket az Ausztriával való szerencsétlen összeköttetés következményeivel kell eltöltenünk, és ezek között nem utolsó helyen 1 " állnak azon sérelmek, a melyeket Bécsben idéznek elő, és a melyekkel szívesen ütik pofon ezt a szegény magyar nemzetet. (lg&z '• ügy van! a szélső baloldalon.) Az 1867: XII. törvényczikk 11. §-a kifejezetten J KÉPVH. NAPLÓ, 1896—1901. XXIV. KÖTET. ismeri el a magyar hadsereg létezését. Ez a magyar hadsereg kiegészítő része az egész hadseregnek. Ez a törvényczikk határozottan mondja, hogy a vezérletre, a vezényletre és a belszervezkedésre vonatkozó összes ügyek bízattak 8 Felségére. Bécsben azonban úgy látják, fiogy ő Felsége csakis osztrák császár; ott a magyar királyt, úgy látszik, nem ismerik. A magyar királynak magyar hadserege van, a magyar király alatt levő magyar hadseregben megbüntetni valakit a magyar szóért, ez valóban osztrák állapot és szégyen. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi nagyon sokat tudunk a közös hadsereg hátrányairól; de előnyeiről vajmi keveset. Mi csak érezzük súlyát, érezzük azokat az áldozatokat, melyeket érte hozunk, de előnyeit bizony nagyon nehezen fog sikerülni bárkinek is felsorolni. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a közös hadsereg az én szemeim előtt úgy néz ki, mint egy hatalmas fa, a melyről azt gondolják Bécsben, hogy csak osztrák levegő környezi, azt gondolják, hogy csak az osztrák császárnak napfénye ragyogja körűi; de elfelejtik, hogy annak a nagy fának gyökerei mélyen a magyar nemzet földjébe nyúlnak le, és onnan szívja és szedi magába azt az erőt, a mely neki hatalmat ad, a mely neki némelykor dicsőséget is szerez, és mégis ebből a fából hol vesszőket szakítanak le, hol botot faragnak azért, hogy végig verjenek vele a magyar nemzet arczán, vagy testén, {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az adott esetekre rátérjek, az ellenőrzési szemléken a tartalékosok . . . (Nagy zaj a jobboldalon! Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barabás Béla: Engedelmet kérek, t. képviselőház, ha egy ilyen felszólalásnak hangját a zaj elnémítja, ez azt jelenti, hogy a közvélemény szavát akarják elnémítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, annyi figyelmet ez a tárgy csak megérdemel, és én is kérhetem mint felszólaló a t. háztól, hogy legalább hallgassanak meg, ha már nem csinálnak semmit sem. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy az esetekre rátérjek, csak röviden jelzem, hogy az ellenőrzési szemlék nem is tisztán és kizárólag katonai aktusok. Azon az illetők polgári ruhában jelentkeznek, polgári ^tisztviselő van jelen az aktusnál, természetesen katonatiszt jelenlétében is. Ez a cselekmény tehát semmiesetre sem sorozható a tisztán és kizárólag katonai aktusok közé. Én azt hiszem, hogy a katonai aktusoknak leghivatalosabb és legkatonaibb része a háború. De jól esik akkor azt mondani: Rajta fiúk, előre magyarok! Akkor nagyon jól van ez így, még a Kossuth-nótát is fújják, csakhogy a magyar fiúk dicsőséget Szerezzenek az 14
