Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-484

106 484, orsnágOB ülés 1899. október 30-án, hétfőn. osztrák zászlónak. Akkor szabad ez, akkor maguk a tisztek kergetik előre a magyar fiút magyar szóval, hogy lelkesedést öntsenek bele, és mikor most anyanyelvén egyetlenegy szót mond, sötét ^zárkába dugják és súlyosan megbüntetik az illetőt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az országban nagyon sok eset fordul elő, a lapok hirt adtak róluk. Én nem foglalkozom velük, csak az egyikkel, az aradi esettel, és erre különösen kikérem a t. ház figyelmét, mert ennek igen szomorú vége lehet. A lapok egyszerűen, szárazon megírtak egy tényt, hogy egy román, tehát egy nem magyar fiú, ezen szóval jelentkezett: »parancs«, a miért elcsukták. Ez az ember felakasztotta magát. Szépen, katonai parádéval eltemették, és azután a koporsó után menő apa, anya, feleség és a gyermekek elmentek haza és azon tUnődtek, mi lehet az oka annak, hogy ez az ember felakasztotta magát? Hát, t. képviselőház, én egyenesen és nyíltan kimondom, hogy nekem az a meggyőződésem, hogy az az ember nem akasztotta fel magát. Mikalaka a község, a hol az az ember lakik. Az embernek természete, hogy minden ilyen eset alkalmával keresse a körülmények magyarázatát és logikai összefüggését: hát volt-e elég ok, hogy az az ember felakaszsza magát ? Nem volt, t. képviselőház. Azt az embert megölték. (Mozgás). Másként történt az eset, más tiirek kezdenek kiszivárogni, csakhogy az aradi vár falai és kazamatái vastagok, onnan nehéz valamit kideríteni. De azért hozom fel ezt, hogy az illetékes körök vizsgálják meg a dolgot, intézkedjenek és derítsék ki a valóságot. A szerencsétlen ember családja köréből került ki, az a hir, az a feltevés, hogy midőn lecsukták, kikötötték, azután tovább tartották, mint kellett volna, és a mikor felszabadították, összeroskadt és meghalt. Nézzük csak az összefüggéseket ? A lapok nem is tudnak semmit sem arról, hogy mivel akasztotta fel magát, hogy miképen fojtotta meg magát. Szegre, vagy ajtóra kötötte-e fel magát? Minderről mit sem tudunk, legfeljebb csak feltevéseket kombi nálnak és ezt is csak az aradi lapok. De menjünk tovább! Az illető román fiú volt, a kinek nemzeti önérzetét nem is sértette oly mélyen, hogy a magyar szó használatáért ilyen súlyos büntetést kapott, hogy e miatt öngyilkos legyen. Az a román fiú jó anyagi viszonyok között élt. Atyja, anyja, felesége és gyermekei voltak, és nem volt semmiféle oka, hogy magát elpusztítsa. Attól sem kellett félnie, hogy katonai kínzásoknak lesz kitéve, mert tartalékos volt, a ki egy órára berukkolt. így tehát semmi oka sem volt a további bántalmazásoktól félni és mégis az a hír, hogy ez az ember felakasztotta magát. Bocsánatot kérek, én nem állok jót a dolog valóságáról, mert ilyenkor kombinálnak az emberek, de igenis kijelentem, hogy a kombinálások és feltevések összefüggésben vannak azzal a gyanúval, hogy -ez az ember a magyar nyelvért elszenvedett kínzásoknak lett az áldozata. Én ezt itt elmondtam, t. képviselőház, és megnyugtatást óhajtok szerezni, akár igaz ez a dolog, akár nem. Mert ha igaz, akkor ez csakugyan a legutolsó és legszomorúbb jelensége lenne annak, hogy a magyar nyelvért az osztrák és közös hadseregben miként báunak el a magyar alattvalóval. Azt hallottuk, nem ugyan a miniszterelnök úrnak szavaiból, hanem a lapokban olvastam, hogy a miniszterelnök úr intézkedett, hogy ezen büntetések enyhíttessenek, helyesebben elNagyassanak, és ime már másnap ennek a hírnek szárnyrakelte után, itt a fővárosban újra osztottak ki ilyen szigorú büntetéseket. Tehát vagy nem tett a miniszterelnök úr semmit, vagy ha tett, akkor a katonaúrék nem adtak rá semmit. Mindakettő nagy hiba és baj, és én mindenesetre úgy a magam, mint a pártom nevében elvárom, hogy a miniszterelnök úr e tekintetben meg fogja tenni kötelességét. És sajátságos, hogy épen zavaros időben támad egy közös hadügyminiszternek az a gondolata, hogy ilyen brutális módon okozzon nyelvsérelmet itt ebben a hűséges, íoyalis országban, a mikor láthatja, hogy milyen visszavonások, milyen veszedelmek keletkeztek odaát Ausztriában az ilyen nyelvrendeletek és ilyen kérdések miatt; hogy a bomlás proczeszusát idézték elő Ausztriában, hol a németek kifelé gravitálnak, a szláv elemek szintén. Utóvégre, akárhogy veszszük a dolgot, nem marad a dinasztiának csak ez az egyetlen egy biztos állása, erőssége: Magyarország.Ez az ő jövője, erre kell majd támaszkodnia. Mert a bomlás proczeszusa tovább fog menni. És mégis így bánnak a magyar nemzettel! A magyar nemzettel szemben mindig találnak valamit, akár apró, akár nagy dolgot, hogy azzal bosszantsák, hogy érzelmi világában felháborodást keltsenek. (Igaz! Ügy van 1 a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Mert látják, hogy eltűrünk mindent! Barabás Béla: Nagyon rossz szolgálatot tesznek azok a bécsi körök a magyar királynak, de még rosszabbat az osztrák császárnak. Az a feketesárga lobogó, jelvénye a közös hadseregnek, nagyon sokba került nekünk. Annak sokszor szerzett már a magyar hősiesség, a magyar lelkesedés, a magyar szó dicsőséget, de mi csak annak áldozatait, hátrányait éreztük, előnyeit sohasem. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk eddig is szomorú tapasztalataink voltak, mert eddig is csak a megalázkodás, csak a szégyen, csak az akasztófa jutott osztályI részül azon feketesárga lobogó révén.