Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

96 483. országos ülés 1899. október 11-én, szerdán. selő úr itt a honvédséget mint a közös hadsereg kiegészítő részét mutatta fel, ezzel szemben nem idézek a függetlenségi és 48-as párt tagjai beszédéből, nem idézek azon férfiak beszédeiből, kiket mi tartunk vezérekül, hanem idézek az 1867-iki alapot teljesen elfogadó és saját állítása szerint egyedül igazán magyarázó gróf Apponyi Albert beszédéből; (Halljuk ! Halljuk !) és nagyon kérem a t. házat, hogy szórói-szóra méltóztassék ezt a beszédet meghallgatni, abból az egyszerű okból, mert, mintha a hosszas együttlét folytán Horánszky Nándor t. képviselőtársunk gondolatmenete azonosodott volna gróf Apponyi Albert gondolatmenetével, ugyanazon logikai következtetéseket, a melyeket feltett vezéréről, ugyanazon következtetéseket ugyanazon mondatszerkezetben mondotta gróf Apponyi Albert a honvédségről — egészen ellenkező irányban. És pedig 1893-ban — elfogadom az időpontot, a melyet Horánszky Nándor képviselő úr vetett fel, — gróf Apponyi Albert interpelláeziót intézett a honvédelmi miniszterhez azért, mert a honvédséget eltiltotta a május 21-ére tervezett honvédszobor ünnepélytől. Beszédében a következőket mondja gróf Apponyi Albert (olvassa): »Ha voltak okok, bizonyos tisztázatlan kérdésekben, a melyek miatt én a hadsereg állományában levők számára kiadott hasonló rendeletet nem ugyan helyeselni, mert azt sohasem tehetném, de hallgatással mellőzni képes lettem volna, ilyen okok a honvédségre nem léteznek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)« Most áttér a honvédségre. »A honvédség tisztán magyar nemzeti intézmény; a mi véderőnknek egyedííli tisztán magyar, tisztán a magyar törvényhozási és kormányzati tényezőknek rendelkezése alatti része; (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon), a honvédség a magyar katonai szellem fejlődésének alapja és menedéke; (Ugy van! a bal- és szélsíí baloldalon.) a honvédség nemzeti jellegének fenntartása egyik legfőbb nemzeti érdekünk, egyik legféltettebb kincsünk. (Hoszszantartó helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A honvédséget tehát bármily módon úgy irányítani, hogy az a nemzeti érzületnek nyilvánulásától távol tartassák, hogy a nemzeti érzelmek nyilvánulása a honvédség egyenruhájával inkompatibilisnek nyilvánítassék: az egy a honvédség intézményével, ennek az intézménynek megalkotásánál, táplált szándékkal merőben ellenkező felfogás, a melyet szó nélkül Nagyni nem lehet.« T. ház! Teljesen ellentétes gróf Apponyi Albert felfogása a honvédség mibenlétéről a honvédség lényéről, mint a hogy azt Horánszky Nándor képviselő úr fejtegette. Akkor szó sem volt arról, hogy merészelték volna kirendelni a honvédséget a Hentzi szobor megkoszorúzására, akkor még álmában sem merült fel senkinek az az idea, hogy a honvédséget oda vigyék, hogy megkoszorúzza és ünnepelje a Hentzi szobrát; akkor arról vitatkoztak, liogy miért tiltották meg a honvédeknek azt, hogy a magyar honvédség Szobránál tiszteleghessenek egyenruhában. Itt látjuk a nagy utat, a melyet a hadsereg szellemére nézve 1893-tól i 899-ig retrográd irányban a mai napig megtettünk. Mikor arról szó sem lehetett, és ma már vitatják, hogy a honvédség kirendelése igenis jogosultan történt. Tovább megyek egy lépéssel, t. ház. Igen, ott a sirok hantjánál megszűnik minden szemrehányás, ott csak a halottat látjuk és kegyt lettel adózunk emlékének. De ez csak egy általános törvény és abban a pillanatban, a mint egy halott emléke a nemzeti önérzet és becsületet úgy támadja meg, mint Hentzi emléke, azt egy sorozatba a közönséges halottakkal tenni nem szabad. És ha sírnak nevezik azt, hol találnak példát az egész világon arra, hogy síremléket katonai iskola udvarának közepén állítsanak fel? Patheonokban, muzeumokban, templomokban elhelyezik, de arra, hogy iskola udvarára temessék a csontokat, és azokra egy hatalmas emléket állítsanak, a melyhez egy nemzet elnyomásának szégyene tapad, csak a közös hadseregben állítottak fel példát. És ha évtizedek múlva az oknyomozó történelem ezen ügyről fog beszélni, nem fog egyetlen mentő szót találni arra a rend szerre, a mely 51 év után nemcsak, hogy megbocsátani nem tud, ha ugyan hiba elkövettetett, hanem újólag bosszút áll. Áttérek még röviden arra, hogy micsoda téves felfogás az, melyet az igen tisztelt miniszterelnök úrnak múltkori beszéde folytán ismételt itt Horánszky Nándor képviselő' úr, és a mit beszámoló beszédében saját kerületében is elmondott. Azt mondja a miniszterelnök úr és Horánszky Nándor úr, hogy abban a pillanatban, a mint eltávolíttatott onnan a szobor, az többé nem szobor, hanem harczos-emlék. A t. miniszterelnök úr ezt a formulát nem úgy találta fel, mert ezt 1893. deczember 13-án Wekerle Sándor akkori miniszterelnök találta fel, a ki azon a fontos ülésen a következőket mondta (olvassa): »Köztünk, gróf Apponyi Albert közt és közöt tetn egy lényeges differenczia van. Gróf Apponyi Albert úgy ítéli meg e kérdést, mintha annak semminemű előzménye nem volna, mintha itt a nemzet kegyelete az elesett honvédeknek emléket akarna emelni és ez az emlék méltó leleplezése, a rendezendő nemzeti ünnep mikéntje tekintetében semminemű előzmény nem volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hentd ünneplést!) Hentzirőí szó sem volt. Ne tessék a politikai kifejezéseket is stenografálni akarni. Szó volt