Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

96 483. országos ülés 1899. október 11-én, szerdán. selő úr itt a honvédséget mint a közös hadsereg kiegészítő részét mutatta fel, ezzel szemben nem idézek a függetlenségi és 48-as párt tagjai be­szédéből, nem idézek azon férfiak beszédeiből, kiket mi tartunk vezérekül, hanem idézek az 1867-iki alapot teljesen elfogadó és saját állítása szerint egyedül igazán magyarázó gróf Apponyi Albert beszédéből; (Halljuk ! Halljuk !) és nagyon kérem a t. házat, hogy szórói-szóra méltóz­tassék ezt a beszédet meghallgatni, abból az egyszerű okból, mert, mintha a hosszas együttlét folytán Horánszky Nándor t. képviselőtársunk gondolatmenete azonosodott volna gróf Apponyi Albert gondolatmenetével, ugyanazon logikai következtetéseket, a melyeket feltett vezéréről, ugyanazon következtetéseket ugyanazon mondat­szerkezetben mondotta gróf Apponyi Albert a honvédségről — egészen ellenkező irányban. És pedig 1893-ban — elfogadom az időpontot, a melyet Horánszky Nándor képviselő úr vetett fel, — gróf Apponyi Albert interpelláeziót intézett a honvédelmi miniszterhez azért, mert a honvéd­séget eltiltotta a május 21-ére tervezett honvéd­szobor ünnepélytől. Beszédében a következőket mondja gróf Apponyi Albert (olvassa): »Ha voltak okok, bizonyos tisztázatlan kér­désekben, a melyek miatt én a hadsereg állo­mányában levők számára kiadott hasonló rende­letet nem ugyan helyeselni, mert azt sohasem tehetném, de hallgatással mellőzni képes lettem volna, ilyen okok a honvédségre nem léteznek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)« Most áttér a honvédségre. »A honvédség tisztán magyar nemzeti in­tézmény; a mi véderőnknek egyedííli tisztán magyar, tisztán a magyar törvényhozási és kormányzati tényezőknek rendelkezése alatti ré­sze; (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon), a honvédség a magyar katonai szel­lem fejlődésének alapja és menedéke; (Ugy van! a bal- és szélsíí baloldalon.) a honvédség nemzeti jellegének fenntartása egyik legfőbb nemzeti érdekünk, egyik legféltettebb kincsünk. (Hosz­szantartó helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A honvédséget tehát bármily módon úgy irányítani, hogy az a nemzeti érzületnek nyilvánulásától távol tartassák, hogy a nemzeti érzelmek nyilvánulása a honvédség egyenruhá­jával inkompatibilisnek nyilvánítassék: az egy a honvédség intézményével, ennek az intéz­ménynek megalkotásánál, táplált szándékkal merőben ellenkező felfogás, a melyet szó nélkül Nagyni nem lehet.« T. ház! Teljesen ellentétes gróf Apponyi Albert felfogása a honvédség mibenlétéről a honvédség lényéről, mint a hogy azt Horánszky Nándor képviselő úr fejtegette. Akkor szó sem volt arról, hogy merészelték volna kirendelni a honvédséget a Hentzi szobor megkoszorúzására, akkor még álmában sem merült fel senkinek az az idea, hogy a honvédséget oda vigyék, hogy megkoszorúzza és ünnepelje a Hentzi szobrát; akkor arról vitatkoztak, liogy miért tiltották meg a honvédeknek azt, hogy a magyar honvédség Szobránál tiszteleghessenek egyenruhában. Itt lát­juk a nagy utat, a melyet a hadsereg szellemére nézve 1893-tól i 899-ig retrográd irányban a mai napig megtettünk. Mikor arról szó sem le­hetett, és ma már vitatják, hogy a honvédség kirendelése igenis jogosultan történt. Tovább megyek egy lépéssel, t. ház. Igen, ott a sirok hantjánál megszűnik minden szemre­hányás, ott csak a halottat látjuk és kegyt let­tel adózunk emlékének. De ez csak egy általános törvény és abban a pillanatban, a mint egy halott emléke a nemzeti önérzet és becsületet úgy támadja meg, mint Hentzi emléke, azt egy sorozatba a közönséges halottakkal tenni nem szabad. És ha sírnak nevezik azt, hol találnak példát az egész világon arra, hogy síremléket katonai iskola udvarának közepén állítsanak fel? Patheonokban, muzeumokban, templomokban el­helyezik, de arra, hogy iskola udvarára temessék a csontokat, és azokra egy hatalmas emléket állítsanak, a melyhez egy nemzet elnyomásának szégyene tapad, csak a közös hadseregben állí­tottak fel példát. És ha évtizedek múlva az ok­nyomozó történelem ezen ügyről fog beszélni, nem fog egyetlen mentő szót találni arra a rend ­szerre, a mely 51 év után nemcsak, hogy meg­bocsátani nem tud, ha ugyan hiba elkövettetett, hanem újólag bosszút áll. Áttérek még röviden arra, hogy micsoda téves felfogás az, melyet az igen tisztelt miniszterelnök úrnak múltkori beszéde folytán ismételt itt Horánszky Nándor képviselő' úr, és a mit be­számoló beszédében saját kerületében is elmondott. Azt mondja a miniszterelnök úr és Horánszky Nándor úr, hogy abban a pillanatban, a mint eltávolíttatott onnan a szobor, az többé nem szobor, hanem harczos-emlék. A t. miniszterelnök úr ezt a formulát nem úgy találta fel, mert ezt 1893. deczember 13-án Wekerle Sándor akkori miniszterelnök találta fel, a ki azon a fontos ülésen a következőket mondta (olvassa): »Köztünk, gróf Apponyi Albert közt és közöt tetn egy lényeges differenczia van. Gróf Apponyi Albert úgy ítéli meg e kérdést, mintha annak semminemű előzménye nem volna, mintha itt a nemzet kegyelete az elesett honvédeknek emlé­ket akarna emelni és ez az emlék méltó lelep­lezése, a rendezendő nemzeti ünnep mikéntje tekintetében semminemű előzmény nem volna. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hentd ünneplést!) Hentzirőí szó sem volt. Ne tessék a politikai kifejezéseket is stenografálni akarni. Szó volt

Next

/
Thumbnails
Contents