Képviselőházi napló, 1896. XXIV. kötet • 1899. szeptember 28–november 30.

Ülésnapok - 1896-483

483. országos ülés 1899. október 11-én, szerdáit. 95 szerítsék, hogy meghajtsa zászlóját és leboruljon a gyalázat szobra előtt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Csak természetes fokozása a dolgoknak az, ha ma már a Hentzi-ünneplés nyomán felrúgják az önérzet utolsó szikráját is, ha ma már Magyarországnak miniszterelnöke nyíltan és bűntelenül meri az országnak szemébe mondani: felejts, engesztelődjél, magyar, mert azt az arczulcsapást, a mit kaptál, sértési szándék nélkül adták neked. Ilyen rendszert fejlesztett a mostani kormány. Ilyen rendszert azonban, t. ház, csak egy olyan kormány fejleszthet, a mely a jog, törvény és igazságnak csak álarczát viseli. (Igaz! Úgy van!) A megbántott nemzet haragjának villámának kellene lesújtani és kellene, hogy zúgó viharként seperje el a koronának azon rossz, könnyelmű és kicsinyhitű tanácsadóit, a kik magyar katonákkal ünnepeltették meg a magyar nemzet önérzete és becsülete elleni merényletet. Vigyázzanak önök, uraim, és számoljanak egy nemzet fájdalmas haragjával, a mely éppen úgy sújtja az árulóknak ünneplőit, mint magukat az árulókat. De vigyázzon ön is, miniszterelnök úr, mert az a szobor-kisértet letapossa a függönyöket és letép minden álarczot. Én a kérvényi bizottság kisebbségének különvéleményéhez járulok, azt pártolom, és azt a ház határozatának erejére emelni kívánom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Major Ferencz jegyzői Pichler Győző! Pichler Győző: T. képviselőház! Nem bátorkodtam volna részt venni e vitában, miután ma még egy interpelláeziót is jelentettem be, és nem akartam volna visszaélni a t. ház türelmével, annál kevésbbé, mert ez az ügy azon párt kiváló tagjai által, a melynek én is szerény tagja vagyok, teljesen minden oldalról meg világíttatott és tárgyaltatott. De Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő űr felszólalása (Halljuk! Halljuk!) késztet engemet arra, hogy rámutassak egynéhány dologra, a melyet ő felemlített és reflektáljak egynéhány kijelentésre, a melyet beszéde folyamán tett. Természetesen nem a szenvedély hangján akarok vitatkozni Horánszky Nándor t. képviselőtársammal, csak rá akarok mutatni arra, hogy közte és gróf Apponyi Albert t. képviselő úr között milyen óriási véleményeltérések mutatkoznak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) lik akarok mutatni arra, hogy talán nem egészen úgy van, mint azt Horánszky Nánndor t. képviselő úr kifejtette, hogy a ma itt általa hangoztatott vélemény kongruens a volt nemzeti pártnak, annak a pártnak a véleményével, a melynek '6 hosszú éveken át elnöke és gróf Apponyi Albert t. képviselő úr politikai vezére volt. Rá akarok mutatni ezenkívül arra a veszélyes tanra, a melyet ő honvédségünkre nézve felállított, és a mely tan egy elvnek mintegy részletes magyarázása, hogy a honvédség nem egyéb, mint a közös hadsereg egy kiegészítő része. Ez ellen mi a leghatározottabban küzdöttünk. Ezen elv itt mindig csak hangoztatott, de ruhát és alakot csak azon fejtegetés után öltött, a melyet előterjesztett itt a t. képviselőtársam. Ezek azok a szempontok, t. ház, a melyekre .rá akarok mutatni. És én elfogadom azt a időpontot, melyet itt Horánszky Nándor képviselő úr felemlített, midőn az 1893. évre tért vissza. Én is 1893-ról akarok beszélni. De mielőtt ezt teszem és elfogadom azt az időpontot, a melyből ő véleményének azonosságát és konzequencziáját kimutatta, előzőleg reflektálni akarok a beszédében általa említettekre, midőn gróf Apponyi Albert mintegy fenkölt lélekkel azt mondta, hogy a szobrok közt nincs recziproczitás, cs;ik a sirok közt lehet recziproczitás. Ezt az álláspontot midőn itt említi, és elitéli a mi álláspontunkat, és megnyilvánulásunkat olyasnak bélyegzik, a melybe bölcs államférfiak bele nem bocsátkozhatnak, akkor engedje meg, hogy felemlítsem az 1886-os évet, a midőn arról volt szó, hogy Janszky közöshadseregbeli tábornok más egyebet nem akart tenni, mint kivonulni Henczi sírjához és azt megkoszorúzni. De az egész ház dezavuálti ezen eljárását, és felkelt akkor Tisza Kálmán miniszterelnök és szintén elítélte ezen eljárást épen a függetlenségi pártnak, és a nemzeti pártnak erélyes akeziója folytán, és arra az álláspontra helyezkedett, a melyen mi állottunk. Akkor nem volt recziproczitásról, akkor sírról volt szó, és mégis a nemzeti érzület megsértését, lábbaltiprását látta abban úgy a függetlenségi párt, mint a nemzeti párt és az egész ház. Tovább megyek. Az 1898-as évet emlegette Horánszky Nándor t. képviselőtársam. Én később fel fogom olvasni a t. képviselő úr volt vezérének, gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak 1898. évi november 21-ének éjjeli ülésében tartott beszédét, és ki fogom mutatni gróf Apponyi Albert t. képviselő űr felfogása és Horánszky Nándor képviselő úr mai álláspontja közötti óriási különbséget. De, t. ház, mikor itt Horánszky Nándor képviselő úr azt a honvédséget, melyet az 1867-iki törvényhozás rálasst el a közös hadseregtől, mert megállapítja, hogy a honvédség költségvetését a magyar törvényhozás szavazza meg, megállapítja a honvédség külön jelvényeit és külön esküformáját; már pedig a katonaságnál, mint ezt nagyon jól méltóztatik tudni, Fejérváry Géza t. honvédelmi miniszter úr, az esküminta és az esküformának a feltétele nagyon fontos, úgyszólván első fontosságú dolog; megállapítja a külön eskümintát, megállapítja a külön jelvényeket, a zászlót és a külön nyelvet, — ismétlem, mi midőn Horánszky Nándor képví-