Képviselőházi napló, 1896. XXIII. kötet • 1899. május 17–julius 12.

Ülésnapok - 1896-467

gg 46?. országos ülés 1899. jnnins 28-in, péntoltett. ítélet, mely az egész eljárást megtalálja semmisíteni, nem fog reparácziót nyújtani. Ennek következtében, t. ház, én az összeférhetlenségi bizottságnak ezen ítéletét tudomásul nem veszem, megbotránkozásomat fejezem ki a szabálytalan és helytelen eljárás fölött, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és a következő határozati javaslatot van szerencsém benyújtani: (olvassa): »Az összeférhetlenségi bizottság ezen határozata visszautasíttatik új, szabályszerű tárgyalás és határozathozatni végett.« Tóth János jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, hogy nincs és nem lehet közöttünk véleményeltérés arra nézve, hogy a képviselők mandátumának a megszüntetése a bizottságok által a legfontosabb kérdések közé tartozik, (Igaz! Úgy van!) és így, ha van valami kérdés, a melyben gondossággal vagyunk kötelesek eljárni, úgy ez a kérdés azok közé tartozik, mert itt többé restitutio in integrum-ról szó nem lehet, és ha faiba követtetik el, az irreparábiÜ8, a mit pedig, azt gondolom, a ház a legkevésbbé sem engedhetne meg. (Úgy van! Úgy van! a középen és a baloldalon.) Előttem egy dolog bizonyos és ebben ezután nem értek egyet a t. előttem szólott képviselőtársammal. Az tudniillik, hogyha az összeférhetlenségi bizottság által a házszabályok minden rendelkezései, minden kétségen kivííl korrekté megtartattak, akkor a dolog lényegében ez a ház nem határozhat semmit mást, mint hogy a bizottság határozatát tudomásul veszi. Épen azért a lényegek bírálatába belebocsátkozni czéltalan, mert ha a lényegben, ismétlem, a bizottság a házszabályokat megtartotta, ebben a ház nem dönthet, nem végezhet. Azonb in épen azért, mert a kérdés igen kényes, azt gondolom, nagyon őrködnünk kell a felett, hogy a házszabályok rendelkezései ily esetben szigorúan, szorosan és akként tartassanak meg, hogy rzok megtartásához a kételynek a legkisebb árnyéka se férjen. (Ügy van! Ügy van! balfélől és a középen.) Én nekem úgy látszik, hogy a házszabályok 135. § ának rendelkezései tekintetében bizonyos homály forog fenn, vagyis fennforog az a kétség, hogy annak rendelkezései a megidézés és kézbesítés tekintetében raegtartattak-e, igen, vagy nem? És én mindjárt kimondom egyéni nézetemet, bár óhajtom, hogy ez a dologra ne tartozzék, hogy a képviselő addig, míg annak mandátuma megszüntetve nincsen, a bizottsági elnök részéről való érintkezésben és minden megkeresésnél személyesen történjék, mint például a bizottságokba való megidézés, vagy más ilyen funkezióknak a teljesítése, mindez nem esik a perrendszeríí kezelés fogalma alá, hanem esik a közjogi felfogás azon fogalma alá, a mely szerint a képviselő értesítését szükségképen mindig a ház bizottságának elnöke, vagy a képviselőház elnöke az illetőnek személyéhez teljesíti. Már most azok az ezerféle retorták, a miken keresztülment az összeférhetlenségi bizottság kézbesítési eljárása, mind olyan jelenségek, hogy azokban én azt, hogy a házszabályok rendelkezései szigorúan megtartattak, felfedezni képes nem vagyok és épen azért azt hiszem, hogy a házszabályok 135. §-ának teljes korrektséggel elégtéve nincsen. (Ugy van ! Úgy van! bal felöl és a középen.) Épen azért, t. ház, azt gondolom, hogy miután őrködnünk kell ezen kérdésnek kényes természeténél fogva a házszabályok szigorú megtartása felett, a ház szerintem nem járhat el másképen helyesen, mint úgy, hogyha a jelentést visszaküldi a bizottsághoz azzal, hogy a házszabályok 135. §. értelmében járjon el. (Élénk helyeslés balfélől és a középen.) Ezzel az ügy nem fog in infinitum húzódni: mert ha fenforogna az az eset, bár nem állítom, hogy az illető képviselő úr a kézbesítés és megjelenés tekintetében meg nem található, vagy az elől kitérni akar, nem állítom, de fenforoghat az az eset, akkor másképen reparálhatja, intézheti el ezt a ház, jelesen akként, hogyha a képviselő a megidézésre meg nem jelenik, vagy az neki nem kézbesíthető, a ház elnöke nyilt ülésben hirdeti azt ki és hivja fel az illető képviselőt a megjelenésre. (Úgy van! Ügy van! balfélől) Ennélfogva, t. ház, én bátor vagyok a háznak elfogadás végett azt a javaslatot tenni és ezt írásban is benyújtani, hogy küldje vissza a jelentést az összeférhetlenségi bizottsághoz azzal, hogy a házszabályok 135. §-a rendelkezéseinek szigorú megtartása mellett annak rendelkezéseihez képest járjon el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalén. Félkiállások a szélső baloldalon: Mondjanak le mind!) Tóth János jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! A házszabályok szempontjából a már elmondottakon kivííl méltóztassanak megengedni, hogy a kérdéshez röviden hozzászóljak. Csodálatos tünet, a mi ezen egész eljárásban jelentkezik, hogy miképeu jut a bizottság azon kellemes helyzetbe, hogy a tömeggondnokkal érintkezzék. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) A tömeggondnok létezéséről nézetem szerint a bizottságnak, ha elfogulatlanul jár el, egyáltalában nem volt szabad tudomással bírnia. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A tömeggondnok a csődtörvény 100. §-a szerint, a melyet lesz szerencsém felolvasni, a következő funkeziókra van kirendelve. A törvény szerint a tömeggondnokhoz tartozik a vagyon tekintetében a képviselet; továbbá a kezelési és rendelkezési jogot a jelen törvény korlátain belül a tömeggondnok gyakorolja. Az a hangulat, t. képviselőház, a melyet Horánszky Nándor t. képviselőtársam föls2Ólalása előidézett, azt